Kormányválság Ausztriában

Az osztrák belpolitikai életben kirobbant kormányválság felveti a kérdést, hogy az milyen mértékben befolyásolhatja Ausztria társadalmi életét. A válság annak ellenére következett be, hogy a Wolfgang Schüssel kancellár vezetése alatt álló kormány az elmúlt két és fél esztendő alatt – a nehézségek ellenére – az ország egészséges működését veszélyeztető problémákat oldott meg. Három évtizedes szocialista uralom után Ausztria 120 milliárd dolláros adósságot halmozott fel, ami miatt az Európai Uniótól két esetben is figyelmeztetést kapott. A szakadék szélére sodródott állami költségvetés már alig tudta biztosítani a társadalmi és szociális intézmények működését.
A több mint két évvel ezelőtt létrejött néppárti-szabadságpárti kormányban a hajtóerőt kétségtelenül az FPÖ jelentette, amelynek elnöke, Jörg Haider, az Ausztria ellen 1999-ben törvénytelenül szervezett blokád miatt Karintiába vonult vissza, s az FPÖ vezetésével Susanne Riess-Passer asszonyt bízták meg. Így az a paradox helyzet állt elő, hogy a koalíciós szerződést még Haider íra alá, de a kormány megalakulásánál már Riess-Passer asszony vette át az alkancellári széket. Ez a helycsere azonban nem jelentette azt, hogy Haider csak Karintia tartományfőnökeként vett részt a közéletben, hanem aktívan befolyásolta pártja, és ezzel a kormány tevékenységét is. Schüssel kancellár és helyettese, Riess-Passer között az első perctől kezdve harmonikus viszony alakult ki, így minden külső és belső támadást el tudtak hárítani, a szélsőbaloldalról jövő támadásokat pedig az eredményes kormánymunka alapján fel tudták számolni. Ez olyan mértékig sikerült, hogy az Osztrák Köztársaság elleni bojkottakcióban részt vevő izraeli kormány például jelezte: vissza kívánja állítani a két ország közötti diplomáciai kapcsolatot.
A jelenlegi kormányválságot elsősorban a kisebbik koalíciós pártban bekövetkezett nehézségek váltották ki. A kormány hiába tudta példátlan eredményességgel felszámolni és Karl-Heinz Grasser szabadságpárti pénzügyminiszter munkájával leépíteni a 120 milliárd dolláros adósságállományt – megvalósítva ezzel a választások idején ígért szociális juttatásokat –, mert egyes helyi vezetők szakmai alkalmatlansága, korruptsága gyengítette a Szabadság Pártot, így egy sor helyhatósági választáson városi, tartományi szinten is szavazatokat vesztettek. Ezt nem orvosolták azonnal, ezért az FPÖ támogatottsága – a közvélemény-kutatások adatai szerint – 27 százalékról 18 százalékra süllyedt. Ehhez hozzájárult Haider néhány, a kormány munkáját negatívan befolyásoló külföldi útja, és csak Schüssel kancellár rendkívüli diplomatikus magatartásának, Riess-Passer asszonnyal folytatott együttműködésének volt köszönhető, hogy a kormány koalíciós egysége érintetlen maradt.
A feszültség akkor kezdődött, amikor Haider úgy ítélte meg: pártjának kormányban lévő tagjai nem képviselik eléggé a Szabadság Párt eredeti célkitűzéseit, s a nagyobbik koalíciós párt kívánságai előtt minden ellenvetés nélkül fejet hajtanak. Haider kritikája elsősorban Grasser pénzügyminiszterre volt kihegyezve, de azért érezni lehetett, hogy az FPÖ elnökét, Riess-Passer aszszonyt is érintette közvetve. A közelmúltban megtartott bécsújhelyi pártkongresszuson ugyan nagy többséggel újraválasztották Riess-Passert elnöknek, de a jelen lévő Haider rendkívül tartózkodóan viselkedett. A kongresszus után nem sokkal Haider követelni kezdte, hogy a kormány hajtson végre adócsökkentést, ezt a követelést fenntartotta azután is, hogy az országot árvizek sújtották. A kormány nem mondta, hogy a gazdasági élet fellendítéséért, a munkanélküliség csökkentéséért nem hajlandó adóreformokat végrehajtani, azt azonban igen, hogy ezt csak az árvíz okozta károk helyreállítása után tehetik meg. Haider viszont addig ment el, hogy a szocialistákkal együtt követelni kezdte: a kormány szabadítsa fel azt a kétmilliárd eurót, amelyből Ausztria védelmi felkészültsége növeléséért új vadászgépeket kívánt vásárolni. Mivel a szabadságpárti miniszterek, élükön Riess-Passer alkancellárral a kormány álláspontját képviselték, Haider elkezdte követelni egy új pártkongresszus összehívását. Kezdeményezésére Riess-Passer úgy reagált, hogy egy újabb kongresszus összehívása esetén lemond tisztségeiről és visszavonul. Haider ezután az FPÖ bázisának hozzá közel álló szervezetei segítségével aláírásgyűjtést szervezett a kongresszus összehívása érdekében, amelynek eredményeként szeptember 8-ra pártgyűlést hívtak össze Knittelfeldben. Ezen már nem jelent meg Riess-Passer, de még ott volt Karl-Heinz Grasser pénzügyminiszter. Aznap este az osztrák sajtó már hírül adta, hogy az alkancellár asszony, Karl-Heinz Grasser és az FPÖ parlamenti frakciójának vezetője, Peter Westenthaler lemondott tisztségeiről.
Schüssel kancellár, aki addig visszatartotta magát attól, hogy nyilatkozzon a koalíciós partnernél végbemenő eseményekről, akkor éles bírálatban részesítette elsősorban Jörg Haidert, és kijelentette, hogy kérni fogja Thomas Klestil köztársasági elnököt: oszlassa fel a parlamentet és írjon ki új választásokat. Az utóbbi napok eseményei nagy kavarodást eredményeztek a Szabadság Párt soraiban. Elsősorban Ausztria nyugati tartományaiban fordultak élesen szembe a Haider-féle elképzelésekkel, illetve Hubert Gorbach, Vorarlberg FPÖ-vezetője, aki a párt egyik országos alelnöke volt, bejelentette visszalépését. A Haiderhez közel álló szervezetek Linzben tartott ülésén magát Jörg Haidert jelölték a párt élére, döntést hoztak, hogy szeptember 21-re rendkívüli pártkongresszust hívnak össze. Schüssel kancellár jelezte, hogy a választások utáni koalíciós tárgyalásokon nem akar a Haider által támogatott politikai erőkkel tárgyalni, de hajlandó az FPÖ-vel fenntartott kapcsolatot továbbra is ápolni úgy, ahogy ez eddig is jól működött. Ez egyértelművé tette, hogy Haiderrel nem kíván újabb koalíciót kötni, amennyiben egy új választások után tárgyalások lennének. Ebben az esetben az osztrákok számára az a kérdés, hogy ki legyen Ausztria kancellárja: ő, vagy a szocialista párt elnöke, Alfred Gusenbauer, aki eddig mindent elkövetett, hogy törvényes és törvénytelen eszközökkel elérje a jelenlegi kormány bukását. Schüssel azt is kijelentette; amennyiben vörös-fekete koalíciós tárgyalások lennének, nem hajlandó olyan politikusokkal kormányt alakítani, akik korábban az ország gazdasági és társadalmi válságát előidézték.
A szerző újságíró (Bécs)