A Barna-ügy margójára

A Loppert-ügy után a Magyar Köztársaság polgár közeli rendőrségének sikerült újból beírnia magát a szólásszabadság rendszerváltás utáni történetébe: a Pesti Központi Kerületi Bíróság múlt hét pénteken elutasította a rendőrség álláspontját, miszerint Barna Tibor és Pál Márton egy béketüntetés során tiltott önkényuralmi jelképet törvénysértő módon használtak.

A rendőrség újabb presztízsvereségének előzménye az volt, hogy a budapesti VI–VII. kerületi rendőrkapitányság civil munkatársai előállították Barna Tibor politológus végzettségű polgártársunkat, mert az egy sarlót-kalapácsot tartalmazó transzparens nyilvánosság előtti használatával – szerintük – elkövette az „önkényuralmi jelvények használata” vétségét. A rendőrök tagadják, hogy őket a transzparens miniszterelnököt vulgáris kifejezésekkel inzultáló szövegének stílusa és tartalma ragadtatta volna cselekvésre. Ez igen kétséges. A rendőrök logikáját és szavait követve el kell ismerni: Barna valóban „használta” az önkényuralmi jelképeket, a transzparens tényleg „tartalmazta” azokat. Ezen a ponton, a gondolkodás ezen fázisában azonban a civil rendőröknek megálljt kellett volna parancsolni maguknak, és elgondolkodni azon, hogy az önkényuralmi jelképek használata mivégre, mi célból történt. Abba a csapdába ugyanis ne menjünk bele, hogy a rendőröknek van-e mérlegelési joga. Van ilyen joguk, hiszen jogalkalmazók, intézkedésre éppen azért szánhatják el magukat, mert az általuk megállapított tényeket hozzárendelik az általuk ismert jogszabályhoz. Ehhez a folyamathoz szükségeltetik a gondolkodás.
A tüntetésen azonban civil nyomozókból pavlovi reflexek törhettek elő. Meglátták az önkényuralmi jelképeket, és azon nyomban elfeledkeztek a közegről, amelyben a transzperens megjelent (béketüntetés) és az önkényuralmi jelképek szövegkörnyezetéről.
Barna Tibor a sarló-kalapácsot egy politikai korszakhatárt jelző számsor (’89) mellé bigygyesztette, kiegészítendő a miniszterelnökkel vulgárisan foglalkozó szöveggel, amiből egy átlag, még érettségivel sem rendelkező ember számára is világos, hogy az önkényuralmi jelképeket – némi túlzással – antikommunista indíttatásból „használták”, kifejezve egyben az önkényuralmi korszak elutasítását. Pontosan úgy, ahogy baloldali antifasiszta tüntetésen is „használnak” náci vagy nyilas jelképeket abból a célból, hogy kifejezzék a nyilas vagy náci rendszerrel szembeni ellenszenvüket. Ennek megértéséhez is szükségeltetik a gondolkodás.
A rendőrség volt bátor hozzájárulni a Vér és Becsület nevű szervezet demonstrációjához. A jelenlévő, vagy a tévé- és sajtótudósításokat követő rendőrök láthatták: az antifasiszta ellentüntetők egy olyan transzparenst tartottak, amely katonacsizmát és annak talpán horogkeresztet ábrázolt. (Az ismert kép üzenete: a nácik eltaposnak mindent.) A Magyar Köztársaság emberei sem akkor helyben, sem utólag nem kezdeményeztek eljárást az ellen, aki a nyilvánosság előtt horogkeresztet tartalmazó transzparenst használt. Megjegyzem – helyesen. Ezért fel sem ötlött bennük, hogy egy antifasiszta polgártársunk elkövette az önkényuralmi jelképek használata vétségét. Márpedig az illető bizony használt ilyen jelképeket.
A Barna-ügyben eljáró rendőrök vagy egyszerűen képtelenek józan eszüket használni, vagy nem rendelkeznek olyan általános műveltséggel, intelligenciával, politikai kultúrával és jogérzékkel, mint a Kossuth téren illetékes kollégáik. Avagy igenis gondolkodtak, de politikai előítélet vezette őket. Erre utal az, hogy házkutatást tartottak Barna Tibor lakásán, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva alapos lett bennük a gyanú, hogy otthon „további önkényuralmi jelképeket rejt, illetve tart”. A rendőrök ilyen irányú gyanúja csak abban az esetben ébredhetett fel és válhatott alapossá, ha feltételezték: Barna kommunista, azaz a kommunista önkényuralmi jelképeket a kommunista önkényuralommal való azonosulásból használta. Ha a rendőrök logikája helyes lenne, akkor a Kossuth téri kollégájuknak az antifasiszta tüntetőt is nemcsak elő kellett volna állítani, hanem házkutatást kellett volna tartani nála, mert bizony a horogkeresztet használta, ami miatt alaposan gyanúsítható azzal, hogy otthon további horogkereszteket rejt vagy tart. És most képzeljük el azt, hogy az illető holokauszt-túlélő, vagy hozzátartozóit vesztette el a nyilas vészkorszakban, és a legnagyobb lelki nyugalommal viseli el, hogy a Magyar Köztársaság rendőreiben alapos gyanú fogalmazódott meg személyével és politikai magatartásával kapcsolatban…
Barna Tibor akkor úszta volna meg az egész procedúrát – és lehet, hogy itt tévedett –, ha nem művészi eszközökkel fejezte volna ki véleményét. A horogkeresztes csizma egy közismert politikai plakát, művészi termék, bár egyáltalán nem garancia arra, hogy megóv a VI–VII. kerület rendőreinek alapos gyanújától. Ha meg mégis, akkor Barna Tibor politológus legközelebb vegye elő a Rolling Stones nagy vörös kinyújtott nyelvét, ami még a VI. és VII. kerületben sem számít önkényuralmi jelképnek, és arra rajzoljon sarlót meg kalapácsot. De készüljön fel arra is, hogy semmit nem ér az egész, ha a rendőrök Karel Gott-rajongók, és utálják a rock and rollt.
A szerző politológus