Magyarország és az iraki háború

Egy háborút több oldalról lehet vizsgálni, így mindenekelőtt politikai, katonai és jogi szempontból. Ezekhez háromféle viszonyulási mód kapcsolható, vagyis a háborút politikai, katonai okokból lehet támogatni vagy ellenezni és a háborúval kapcsolatban lehet semlegesnek maradni, továbbá a háborút lehet jogilag legitimnek vagy illegitimnek tekinteni. Nézzük végig, hogy Magyarország az iraki háború dolgában a felsorolt szempontok és viszonyulási módok alapján hol áll.
Politikai szempont. Mint ismeretes, a 2002-ben hatalomra került magyar kormány politikai- lag az Egyesült Állomokat, gazdaságilag Németországot tekinti irányadónak. A magyar külpolitika képviselői ennek megfelelő módon politizálnak, és Kovács László külügyminiszter, Medgyessy Péter miniszterelnök ebben a szellemben nyilatkoztak amerikai útjaikon (direktebb elköteleződés az Amerika diktálta terrorizmus és Afganisztán elleni harchoz; az amerikai dominanciájú NATO-ban való nagyobb szerepvállalás és a katonai kiadások jelentős növelése). Ebbe a tudatosan felépített amerikai prioritású magyar külpolitikai trendbe illik bele az iraki háborúval kapcsolatos magyar külpolitika minden lépése. A külügyminiszter, a miniszterelnök és a honvédelmi miniszter (ebben a sorrendben) kezdettől fogva politikailag támogatta Amerikának az iraki háborúval kapcsolatos álláspontját. Medgyessy Pétert nem véletlenül kérték fel az amerikai háború mellett kiálló nyolcak levelének aláírására. A nyíltan háborúellenes Németország, Franciaország és Belgium ellenében a nyíltan háborúpárti angol, spanyol vonalhoz való csatlakozás minden korábbinál egyértelműbbé tette a háborúval kapcsolatos magyar álláspontot. A magyar kormány, ha nem is teljesített minden, háborúval összefüggő konkrét amerikai kérést, nem volt kérdés, hogy a kormány ezen a szinten is támogatja Amerika háborús politikáját. Az is ismert, hogy a kormány gondolkodás nélkül mondott volna igent Törökország megsegítésére, és ennek örvén az egyenesen Irak ellen készülő háborúra akkor, amikor az először kizárólag amerikai kérésként jelentkezett. (Ez csak később változott át a szövetségesi kötelezettségből eredően mindenképpen teljesítendő NATO-kéréssé, és a Fidesz egyhetes alkudozása után szűkült le kizárólag Törökország megsegítésének katonai támogatására.) Mindezek után az Egyesült Államok a valóságnak megfelelően tette közzé a háborút támogató, az Egyesült Államokkal szövetségben álló országok harmincas (negyvenötös) listáján Magyarországot. Ennek ismeretében az is természetes, hogy az Egyesült Államok a háború megkezdését követő döntése után mintegy négy órával, mint utóbb tudható, a háború megkezdése előtt mintegy nyolc órával tájékoztatta a politikai szövetségesének tekintett Magyarországot a háborút indító döntéséről. A háborút a magyar külpolitika és a parlament négy pártja közül három (kivétel: Fidesz), az angolszász érvrendszerrel és szóhasználattal tökéletesen szinkronban támogatja. Mindezek után úgy gondolom, hogy Magyarország az Irak elleni háborút kezdeményező politikai koalíció tagja, a háborúban az Egyesült Államok megbízható és egyértelmű politikai szövetségese.
Katonai szempont. Magyarország területén volt az Egyesült Államok Európában a legkeletibb állandó és legnagyobb katonai bázisa (Taszár). Az Irak elleni háborúra készülő amerikai hadsereg kötelékében szolgáló, egyenruhát és fegyvert viselő polgári alkalmazottak százas nagyságrendben, a legszigorúbb amerikai és magyar katonai védelem alatt álló taszári bázison, az iraki háborúval szorosan összefüggő katonai-civil kiképzésben részesültek. Magyarország az Egyesült Államok kérésére hozzájárult ahhoz, hogy az Irak elleni háborút előkészítő „harci és szállító repülőeszközök … a Magyar Köztársaság légterét, valamint szükség szerint a kijelölt magyar repülőtereket igénybe vegyék” (11/1998/II. 20./OGY-határozat). Ezen hozzájárulás nyomán, a háború kitörését követően amerikai és angol harci gépek folyamatosan igénybe veszik a magyar légteret és repülőtereket, valamint a taszári bázison lévő amerikai repülőteret és katonai logisztikát. Észak-iraki célpontok esetében az amerikai B–52-es vadászbombázók Magyarország fölött szállnak át, lehetséges utántöltésük és szükség szerint igénybe vehetik repülőtereinket. Tehát Magyarország az Irak elleni háború katonai előkészítésében részt vett (Taszár, légtér, repülőterek), valamint a háborúban használatos fegyverek egy része Magyarország felett áthaladva ért és ér célba. Az iraki háborúban felhasznált és felhasználandó fegyverek, harci anyagok, a katonai logisztika és a harci cselekményekben részt vevő katonai gépek egy része magyar repülőterek és a magyarországi amerikai repülőtér érintésével jutottak az Öböl térségébe. (Nyilvánvaló, hogy az Irak elleni, hónapok óta levegőben és vízen egyaránt tartó katonai felvonulásnak és utánpótlásnak csak töredéke érkezett és érkezik Magyarország érintésével amerikai célállomásokra, majd a hadszíntérre, de ez esetünkben csak mennyiségi kérdésként jelentkezik.) Mindebből eredően katonai szempontból Magyarországot semmiképpen nem lehet semleges országnak nevezni, Magyarország katonailag egyértelműen és aktívan támogatja az Irak elleni háborút. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy Magyarország katonákat vagy nem harcoló katonai (egészségügyi, műszaki) alakulatot küld vagy nem küld a háborúba. (Ez rendkívül fontos kérdés, de ennek a háborúban való részvétel mértékéhez van köze, viszont nincs köze ahhoz, hogy Magyarország elkötelezetté válik a háborúban.)
Magyarország tudatában is van mindennek, hiszen a háborúval összefüggő szokásos és kötelező óvintézkedéseken túl (nagykövetségek védelmének megerősítése) az ország (határ), a katonai bázisok (laktanyák felett köröző helikopterek), a stratégiai pontok (Paks) és a politikailag releváns közintézmények, a háborús politika képviselőinek, illetve a magyar VIP-et jelentő emberek fokozott katonai, személyes védelme is megtörtént. Fontos, hogy Magyarországon nem vezettek be rendkívüli vagy hadiállapot, de ennek egyedüli oka a háború jellegében (terrorista és nem hagyományos katonai ellentámadás veszélyétől lehet tartani) és a háború földrajzi vonatkozásaiban keresendő, és szintén nincs köze a háborúban való elkötelezettséghez.
Magyarország, mint az Egyesült Államok vezette Irak elleni háborút kezdeményező katonai és politikai szövetség tagja, egyben hadviselő fél is. Az említettek miatt ehhez nem kellett Magyarországnak hadat üzennie Iraknak, bevezetni a hadiállapotot és magyar katonákat küldenie Irakba. Nem vitás, hogy a háborúban való magyar katonai részvétel nagyon korlátozott; messze nem Magyarországon áll vagy bukik a háború kezdeményezése, lefolyása és kimenetele; minimális a befolyása a háborúra, de ezek a hadviselési mód, a katonai potenciál, a katonai részvétel minőségének és mennyiségének körébe tartozó kérdések, amelyek kizárólag a háborúzók szövetségén belül megválaszolható kérdések. Magyarország tehát katonai értelemben háborút visel Irak ellen, Magyarország hadban áll és hadviselő fél.
Jogi szempont. A magyar kormány a háború kitörése előtt úgy döntött, hogy teljesíti az amerikai kérést és az angolszász harci és szállító repülőket a magyar légtéren átengedi, és a katonai gépek rendelkezésére bocsátja a magyar repülőtereket is. Ennek jogi alapjaként „Az Irakra vonatkozó ENSZ-határozatok érvényesítését célzó nemzetközi fellépésben történő magyar közreműködésről„ címet viselő – korábban már idézett – 1998. február 20-i országgyűlési határozatot nevezte meg. A korabeli országgyűlési jegyzőkönyvből egyértelműen kiderül: a képviselők úgy fogadták el 297 igen, öt nem szavazat és négy tartózkodás mellett ezt a határozatot, hogy egyértelműen tisztában voltak azzal, a NATO-nak nincs köze a felkéréshez, s az Egyesült Államok katonai akciójához (háborújához) való hozzájárulás is benne van a felkérésben. Az Országgyűlés az ENSZ BT határozatainak kikényszerítéséhez járult hozzá, miközben a képviselők előtt teljesen világos volt, hogy a BT-nek nem volt (akkor sem) olyan határozata, amely lehetővé tette volna a háború megindítását. A háború akkor elmaradt, de ezt a 11/1998-as határozatot nem vonták vissza, utóbb nem módosították, miközben csak 1998-ban három újabb BT-határozat marasztalta el Irakot. (A katonai erő alkalmazásához egyik sem adott felhatalmazást.) Mindebből eredően kijelenthető, hogy a magyar Országgyűlés, annak a maival megegyező kormánypárti oldala és a maihoz hasonló ellenzéke (a MIÉP és az MDNP ma nem parlamenti párt) 97 százalékos szavazati arányban támogatta a BT-felhatalmazás nélküli, Irak ellen irányuló amerikai katonai támadást.
A helyzet azóta jogi szempontból nem változott. Amennyiben 1998-ban támadja meg az Egyesült Állomok Irakot, az a nemzetközi jog szempontjából éppen úgy illegitim lett volna, mint ahogyan 2003-ban. Az ennek kapcsán hivatkozási alapként emlegetett 688. (1998) és az 1441. (2002) számú BT-határozatokat kizárólag a szövetséges erők által felkért nemzetközi jogászok (például az angol legfőbb ügyész) tartják megfelelő jogalapnak a háborúhoz, míg a független nemzetközi jogászok (pl. a nyilvánosan és egységesen kiálló angol nemzetközi jogászok) és maga az ENSZ is egységesen illegitimnek tartja a háborút.
Mindebből következően Magyarország egy olyan háborút támogat politikailag és vesz benne részt katonailag, amelynek a jogosságát a nemzetközi jog nem fogadja el. Ugyanakkor a magyar jog szerint a magyar kormány legitim módon vesz részt a háborúban, mivel erre az Országgyűlés felhatalmazta. Nyilvánvaló, hogy az Országgyűlésnek sem 1998-ban, sem 2003-ban nem lenne joga egy BT-felhatalmazás nélküli háborút támogatni, mivel az ütközik az ennek tilalmát kimondó alkotmányban foglaltakkal (6. § /1/). Az is nyilvánvaló, hogy az Irakot megtámadó szövetségesek, köztük Magyarország, a nemzetközi jog szerint agresszorok, és Magyarország saját alkotmányával ellentétben támogatta 1998-ban és támogatja most, 2003-ban az Irak elleni háborút, miközben ezt sem a BT, sem pedig a magyar Alkotmánybíróság sohasem fogja kimondani. Az elmondottakkal nem függ össze, hogy ebben a 2003-as időszakban a kormánynak egy 1998-as OGY-határozatra való hivatkozása politikailag inkorrekt és nyilvánvalóan a Fidesz megkerülésére szolgált. Ezért a politikai felelősség a balliberális kormányt terheli. Úgyszintén politika értelemben inkorrekt: a Fidesz nem vesz tudomást arról, hogy 1998-ban egységesen támogatta az Irak elleni háborút, és most úgy viselkedik, mintha ezért őt nem terhelné jogi és politikai felelősség.
<iyA szerző jogász, szociológus