Bandiék mindennap lábhoz mennek

A baloldali sajtó minősítései rímelnek a miniszterelnök ideológiai törekvéseire · A radikalizmusmérsékeltség álvitája és funkciója.

Löffler Tibor
2003. 05. 21. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Fidesz polgári szövetséggé alakulásának közeledtével a független (baloldali) sajtó intenzívebben igyekezett tematizálni nyilvános diskurzusokat a Fidesz jobboldali radikalizálódásával kapcsolatban. Az ATV május 19-i, Avar János, Mészáros Tamás, Bolgár György felállású sajtóklubja jelzi, hogy milyen ideológiai nyomás várható a ciklus végéig: Orbán kiábrándító, siralmas, stílustalan, demagóg, uszít; a Fidesz nem döntötte el, hogy radikális vagy mérsékelt irányba megy-e; az államháztartás óriási hiánya azzal magyarázható, hogy a Fidesz belekényszerítette a kormányt a túlköltekezésbe; nem konstruktív, mert nem mutat alternatívákat; a kormány a köznyugalom politikáját érvényesítené, ha a Fidesz nem akadályozná meg és így tovább. A független (baloldali) sajtó minősítései rímelnek a miniszterelnök ideológiai törekvéseire.
Medgyessy Péter is szükségét érzi egy – szocialista mérce szerinti – modern és európai konzervatív pártnak, amely arról ismerszik meg, hogy a széles nemzeti közmegegyezés jegyében elhatárolódna a radikális Fidesztől, és megbékélne a szocialistákkal: nem versenyezne a modern és európai MSZP-vel, hanem – még ellenzékben is – békésen együttműködne velük. Aki a jobboldalon nem képes erre a politikai evolúcióra, azt barbárnak, szélsőjobboldalinak, antiszemitának, populistának, fasisztának, diktátornak vagy nácinak titulálják. A sajtó ilyen természetű címkézésének az a funkciója, hogy szorongás, a fasiszta fordulat miatti veszélyérzet és félelem keltésével a józan és racionális megfontolások helyett az ösztönös és irracionális motívumok alakítsák az emberek politikai magatartását. Miért is kellene egy nyugdíjasnak azon törni a fejét, hogy a Medgyessy-kormány által viszszaadott egyszeri 19 ezer forint egyenlő-e azzal az összeggel, amit az Orbán-kormány állítólag négy év alatt elvett tőle, ha Orbán Viktor újabb miniszterelnöksége Tamás Gáspár Miklós filozófus és Szalai Pál közíró szerint Dunába lövéssel és akasztással fenyeget? Ehhez képest politikai pitiánerség a baloldali sajtó általános izgalma a Nemzeti Kör Orbán Viktornak írt levele és Orbán „diktátori” párthatalma miatt.
Az ördög a részletekben rejlik. A Medgyessy Péter személyi környezetéhez tartozó Juszt László Csehák Judittal a közszolgálati tévéstúdióban íratta alá teátrálisan a vonatkozó miniszteri rendeletet, amikor tévéügyvédként egy orvosi műhiba áldozatává vált fiatal asszony személyes ügyével foglalkozott. Friderikusz Sándor az MSZP és a kormányfő támogatását élvezte a köztévé elnökségére kiírt pályázaton. Bánó András hallgatott, amikor – legalább – két különböző alkalommal kérdezték meg européer betelefonálók Rogán Antaltól, hogy ilyen névvel ugyan milyen származású, mert biztos, hogy nem magyar. A Kereszttűz egy adásában Deutsch Tamás indulatosan kifogásolta, hogy Bánó András nem intett meg egy őt gyalázó betelefonálót. Bánó azt mondta, hogy neki műsorvezetőként nem tiszte megvédeni a műsor vendégeit, mire Deutsch azt válaszolta, hogy kormánypárti politikusok esetében azonban megtette már. Bánó András nemrég valahogy úgy kommentálta Deutsch Tamásnak a főváros vezetésére és Demszkyre irányuló bírálatát, hogy csak nem gondolja, hogy azok direkt rosszat akarnak… Amikor Bánó vendégeként Demeter Ervin arról beszélt, hogy egy rendőr Princz kezébe csempészte a KEHI titkosított jelentéstervezetét, Bánó András erős túlzásnak érezte a csempészte kifejezést, ezért Demeter arra kényszerült, hogy részleteiben ecsetelje, hogyan juttatták rendőrségi kezek Princzhez a dokumentumot. Erre Bánó András a következő ironikus kérdéssel hiteltelenítette Demeter mondandóját: csak nem gondolja, hogy Princz lakására postázták az iratokat? A nézők politikai infantilizálásának Mélykúti Ilona által előadott változatában Illés Zoltán konkrét példákkal szemléltette a Kóródi Mária vezette környzetvédelmi minisztérium rossz munkáját, majd az újságíró az egész beszélgetés értelmét aláásta, és relativizálta a bírálatot megjegyzésével: ha Illés rossznak tartja is a tárca munkáját, lehet, hogy a minisztériumban nem így gondolják.
Azon a napon, amikor Medgyessy Péter számot adott III/2-es múltjáról, a reggeli Kereszttűzben Aczél Endre azzal „kereszttüzelte le” Kovács Lászlót, hogy egy hosszú monológban kifejtette, hogyan védhette egy kémelhárító a kommunista rendszerben a hazát (lényegében pontosan azt mondta, mint Medgyessy Péter pár órával később az Országházban), majd nekiszegezte a kérdést a meglepett Kovácsnak: miniszter úr, megerősíti vagy cáfolja? A Kereszttűzben megrendített külügyminiszter egy pillanatnyi zavar után természetesen megerősítette az elhangzottakat. Bánónak és Aczélnak nagy szerencséje van. Jani lábhoz megy címmel jelent meg – még az előző ciklusban – egy vitriolban fogant cikk azután, hogy Betlen János az Aktuálisban éles vitába keveredett az Orbán-bánya titkának egyik leleplezőjével. András és Endre eddig megúszták a Bandiék lábhoz mennek című második részt.
Medgyessy Péter is a sors kegyeltje. A suttogó propaganda nem terjeszt semmit a származásáról, a pszichikai és egészségi állapotáról és családi viszonyairól. Ezért nem tudható meg róla vonaton, buszon, várótermekben és kocsmákban, hogy román-e, jár-e külföldre pszichiátriai kezelésre, veri-e a feleségét – amint az mások esetében sokak européer politikai fantáziáját a választási kampányban megmozgatta. A Népszabadság sem közölt még előnytelen fényképpel fűszerezett sorozatot gyermekkoráról és ifjúságáról, amiből kiderülne, miért annyira érdektelen személyiség, hogy még diktátorozó szexújságok sem foglalkoznak vele, mint tették elődjével. Unalmas. Szónoki csillogásai nem igézik meg a Hócipőt, az intellektuálisan igen érzékeny Mészáros Tamásékat, az ATV komikusokból verbuválódott sajtóklubját, a politikailag közismerten kiegyensúlyozott Mikroszkóp Színpadot és a – humor természete szerint – ellenzéki Heti Hetest. Pedig Verebes István volt bátor elkotytyintani, hogy a kormányfő nem a retorika csillaga. Verebesékben volt annyi civil kurázsi is egyszer, hogy este, adás közben mobilon felhívták Kovács Lászlót, aki készséggel állt rendelkezésükre, bizonyítandó, hogy Áder János alaptanul mondhatta Kovács László titkárának, hogy nem tud részt venni egy külügyi egyeztetésen, mert nem ismeri Kovács telefonszámát. A poén ült, a közönség nevetett Áderen, és tapsolt Kovácsnak, Verebesék viszont nem csöngettek rá Kovács titkárára, és nem kérdezték meg: miért nem adta meg főnöke telefonszámát Áder Jánosnak, ha a műsorban beolvasott hírek szerint ő beszélt vele. A Heti Hetes jól megépített technikákkal szocializálja politikailag a nézőket. A politikai természetű kérdések zöme eleve inkább a jobboldalt és a Fideszt érinti, ezért a nevetség tárgyai is inkább ők. A baloldal kifigurázása gyakran párosul annak szinte kényszeres kinyilatkozásával, hogy most már aztán tényleg kell ott is szóvá tenni valamit. A humoristák előszeretettel élnek direkt vagy indirekt erkölcsi ítéletalkotással, ami szintén inkább a jobboldalt sújtja: komoly arcot vágnak, fejüket lehajtják, és szomorú szemekkel néznek a közönségre vagy a kamerába. A Nap-kelte Szaunájában a Fidesz médiafelelősének, Szalai Annamáriának a társaságában Verebes István szükségét érezte kijelenteni magáról, hogy nem balliberális. Ezzel csak némiképp összhangban történhetett meg, hogy egy moszkvai színház csecsen terroristák általi elfoglalása után Verebes a következő szakértőkkel beszélgetett a terrorizmusról: Vásárhelyi Mária, Gerő András és Tamás Gáspár Miklós. Egyikőjük sem baloldali vagy liberális, és mindhárman közismert szakértői a terrorizmusnak. Verebes szakmailag frappáns kérdése az volt hozzájuk, hogy az október 23-i temetői incidensek, az MSZP koszorúinak összetépése és Mécs Imre kifütyülése után elképzelhető-e, hogy robbantani is fognak a temetőben.
A jobboldali radikalizmus tematizációjának az a funkciója, hogy megosszák a jobbközép pártokat és szervezeteket, elriasszák a lehetséges támogatókat, és közös nevezőre hozzák azokat, akik ellenérdekeltek a polgári, nemzeti oldal egységesítésében. A Kapolyi László vezette szociáldemokrata pártot megállapodás köti az MSZP-hez, amit balról a Munkáspárt, jobbról a szabad demokraták támogatnak meg. A Kunczétól Thürmerig húzódó baloldali blokknak a választásokon kell minden lehetséges szavazót megmozgatnia, ami csak az antifasiszta egység közös nevezője révén történhet meg. A szavazótábor további kibővítése már a nemzeti oldalon történő térfoglalást igényli. Ezt szolgálja a nemzeti közép ideológiája és Medgyessy Péter magyarkodó retorikája. A Bartók Tivadar és Mizsei Zsuzsanna fémjelezte kereszténydemokrácia sorsa azt bizonyítja, hogy a szocialista holdudvar kultiválta modern konzervativizmus egyenesen arányos a titkos tárgyalásokkal, a Fidesz-ellenességgel és a felkínált posztok elfogadásával. A periodikusan vállon veregetett MDF már belekóstolhatott a Medgyessy Pétert övező médiaközöny édes életébe: a Fidesz nélküli csonka kuratórium miatt nem támadják sem őket, sem a kormányoldalt. Már nincs szó arról, mint volt a MIÉP esetében, hogy aránytalanul több delegáltjuk van, és hogy valamelyik kormánypárttal összejátszhatnak a másikkal szemben. Az sem izgat senkit, hogy az MDF valójában kormánypárt-e, ha éppen a kormánypártokkal szavaznak. Így érthető meg Pallagi Ferencnek a Nap-keltében elhangzott megjegyzése, hogy nem tudja értelmezni az aránytalanság problémáját a médiában. Valószínűleg azért, mert nem volt ideje megnézni az önkormányzati választások előtt az ATV-n Fásy Ádám beszélgetős műsorát. Fásy kivétel nélkül szocialista és szabad demokrata jelöltekkel beszélgetett.
A szerző politológus

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.