Törvényre törve: célkeresztben Szász Károly

Lélegzet-visszafojtva figyel a pénzügyi szakma és a nemzetközi befektetői közönség. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről (PSZÁF) szóló törvény módosítását ugyanis a kormány nem vonja vissza. A változtatás lényege: Szász Károly elnök gyors eltávolítása, illetve a pénzügyminiszter különleges ellenőrzési jogának megteremtése.
Hiába tehát a nemzetközi és a magyarországi tiltakozás. Nem és nem: a Medgyessy-kormány ebben a kérdésben hajthatatlan. Pedig a napokban Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke fejtette ki, hogy aggályosnak tartja a PSZÁF elnöke elleni támadásokat. A Magyar Nemzeti Bank, amely határozottan ellenzi a felügyeleti munka függetlenségének megsértését, a módosítás kapcsán közleményben tiltakozott. Egy pillanatra azonban tegyük félre benyomásainkat, és vizsgáljuk meg, hogy a kormány mivel is indokolja a PSZÁF-ra vonatkozó jogszabályi módosításokat.
1. Első körben a döntéshozók úgy fogalmaztak, hogy szükséges a felügyelet szakmai megerősítése – ez a törvénytervezetből teljesen kimaradt.
2. Elhangzott az is, hogy a befektetőket és a betéteseket a változtatások után „fokozott védelem” (sic!) illetné meg – erre a tartalmilag felettébb zavaros kitételre ugyan vannak már jelek a javaslatcsomagban, ám a szabályozást csak később vezetnék be.
3. Értelmezhetetlen az a kormányzati következtetés is, hogy a pénzügyi piacok problémái csak a PSZÁF szervezeti átalakításával orvosolhatók. A jogszabály hatálybalépésekor ugyanis káosz keletkezne. Miközben Szász Károlynak és helyetteseinek rögtön távoznia kellene, a leendő operatív testület (felügyeleti tanács) tudniillik még nem működne. Noha a PSZÁF átmeneti (?) irányítója, a főigazgató már bizonyos jogosítványokkal ez időben elvileg rendelkezhet, személye ismeretlen, hiszen posztját nyilvánosan meg kell pályáztatni.
4. A pénzügyminiszterre ruházandó különleges ellenőrzési jogkör is problematikus. Ha a kormány forgatókönyve megvalósul, a pénzügyi tárca első számú embere – gyakorlatilag korlátozás nélkül – betekinthet a PSZÁF ügyeibe. Ennél a pontnál – legalábbis a kormányzati alapfeltételezés szerint – bárki visszakérdezhet: a pénzügyminiszter a befektetők és a betétesek védelmében tekintene a színfalak mögé?
Ide kívánkozik: a tervezet készítői csak formálisan kérték ki a Magyar Nemzeti Bank véleményét, a PSZÁF-ot pedig – vagyis azt a szervet, amelyről szól a törvénymódosítás – hivatalosan be sem vonták az egyeztetésbe. Ez utóbbi minimum jogsértő. De említsük meg azt is, hogy a PSZÁF létrehozása óta, azaz három éve megfelel az EU és az IMF nemzetközi normáinak. Olyanynyira, hogy októberben a kelet-közép-európai országok hasonló intézményei közül elsőként csatlakozhatott az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetéhez (IOSCO).
Egyébként a Medgyessy-kormánynak – ha a jog és a tisztesség talaján állna – nem kellene erőlködnie. A jelenlegi törvény is lehetőséget biztosít ugyanis az elnök felmentésére, ám ezt szakmai szempontokkal is indokolni kell. Miután a 2002-es kormányváltás óta ilyet senki nem tudott felmutatni, csak a törvénymódosítás útján lehet eltávolítani a PSZÁF elnökét, helyetteseit, illetve szétverni a hitelintézeti, banki és pénzügyi szektor legfőbb őrének tekintett szervezetet.
Ebben az országban semmi sem elég drága?