Kunczét nem érdekli

Bárándy Péter igazságügy-miniszter elég sokáig és elég hevesen cáfolta azokat a híreket, melyek szerint találkozott Kulcsár Attilával.
Bárándy Péter igazságügy-miniszter annyira sokáig és annyira hevesen cáfolta ezeket a híreket, hogy csak azután vallott, miután elmondták neki, még kik voltak jelen a találkozón, és ki mit is mondott.
Bárándy Péter igazságügy-miniszter ezt követően jött rá, hogy nem lehet tovább hazudni.
Amikor az igazságügy-miniszter hazudik, az fölöttébb kínos. Amúgy kínos, ha bármelyik miniszter, vagy bárki hazudik, de aki igazságügy-miniszternek áll, annak tudnia kell, hogy posztjának megnevezése miatt őneki végképp ciki hazudozni (vö.: víziszonyos búvár, pedofil óvóbácsi, ateista pap, tériszonyos darukezelő, Medgyessy mint retorikatanár. Hát így…).
Ám mindezek ellenére jelen írásmű nem Bárándy Péter igazságügy-miniszter hazugságával fog foglalkozni.
Jelen írásmű Kuncze Gáborral fog foglalkozni.
Itt, ezen a ponton mindjárt szilárdan, megalkuvás nélkül ki kell jelentenünk, hogy pusztán mulatságból, a szabadidő hasznos eltöltése érdekében, vagy akár kíváncsiságból a bojtos farkú ördög sem foglalkozna Kuncze Gáborral. Súlyos és sajnálatos lehet annak az embernek az állapota, aki nem tartozik Kuncze Gábor barátai és üzletfelei közé, aki momentán a Tankönyvkiadót sem óhajtja privatizálni, s ennek ellenére mégis úgy érzi, hogy Kuncze Gáborral akar foglalkozni. Az a polgártárs, aki idáig jutott, helyesen teszi, ha felkeresi a hozzá legközelebb eső pszichiátert, és egy félhomályos, hűvös szobában, a bőrdíványra heverve, vállalva a mély hipnózist, fuldokló zokogás közepette bevallja, hogy gyermek- és ifjúkorában, amikor egyedül maradt, azonnal magára öltötte édesanyja selyemharisnyáját… Ha férfi az illető, itt a bajok gyökere. Ha nő az illető, úgy édesapja alsóját viselte, s akkor ott a bajok gyökere. De az ilyesféle bajnak gyökere van, az bizonyos.
Ezt is csak azért fontos már az elején leszögeznünk, mert jó, ha tudjuk, hogy Kuncze Gáborról nem fognak elemző művek születni. Kuncze Gábornak nem lesz könyvtárnyi irodalma, s száz esztendő múltán, ha még lesz mai fogalmaink szerint felismerhető ember nevű élőlény a földön, úgy egyetlen tudni vágyó ifjú sem fogja Kuncze Gábort választani szakdolgozata témájául.
Mindezek után illő megindokolnunk, mi miért választottuk Kuncze Gábort ezen írásmű alanyának.
Nos, mi azért választottuk Kuncze Gábort jelen írásmű alanyának, mert Kuncze Gábor a Bárándy Péter igazságügy-miniszter által elkövetett hazugság okán azt bírta felelni lapunknak, hogy nem érdekli a kérdésünk.
„Most nem érdekel az önök kérdése” – egészen pontosan ezt válaszolta Kuncze Gábor.
És ez egy rossz válasz.
Elhamarkodottan, hogyne mondjam, felelőtlenül válaszolt Kuncze Gábor. Mert először is: fel kellett volna mérnie, hogy sok olyan alkalom már nem lesz, amikor a Magyar Nemzet bármilyen ügyben is kikéri a véleményét. Vagyis: egyáltalán nem biztos, hogy Kuncze Gábor után marad majd egy kunczegábornyi űr. S ilyen helyzetben nem árt az óvatosság és az alaposság. Vagyis: Kuncze Gábornak, mielőtt elhamarkodja a választ, fel kellett volna hívnia valakit. Valakit, akiben bízik, akiben hisz, akinek ad a véleményére és a tudására. Aztán, ha esetleg az illető sem tudta volna a helyest választ, akkor Kuncze Gábor még mindig kérhette volna, hogy felezzük meg neki a lehetséges válaszokat. Vagyis: adott ugyebár minimum kétféle lehetséges válasz. 1.: „Most nem érdekel az önök kérdése.” 2.: Igen, van véleményem Bárándy Péter igazságügy-miniszter hazudozásáról, s ezt a véleményemet belátható időn belül meg is fogom osztani önökkel, most csak azért nem osztom meg önökkel, mert előbb ki kell kérnem Medgyessy Péter véleményét arról, hogy mi is a véleményem. Tudják, amikor kiderült, hogy Medgyessy Péter ügynök volt, akkor is majdnem volt saját véleményünk, aztán hajnalban bejött a Toller László, és azt mondta, hogy rendben van, gyerekek, kiléphettek a koalícióból, de akkor legyetek szívesek leadni a szolgálati autók kulcsait a titkárnőknél, és legyetek szívesek polgári foglalkozás után nézni. Hát azóta nem nagyon van saját véleményünk…
Nos, e két lehetséges választ mi készségesen megfeleztük volna számítógépünk segítségével Kuncze Gábornak, és a mi számítógépünk a kettes választ hagyta volna meg.
S végül, ha Kuncze Gábor még ezután is bizonytalankodott volna, egyszerűen megkérdezhette volna a közönséget. Hogy tudniillik mit szól a közönség ahhoz, ha a koalíciós párt elnökét nem érdekli, hogy a kormány minisztere, s éppen az igazságügy-minisztere hazugságban maradt.
Kuncze Gábor mindezt elmulasztotta, nem kért segítséget, így elbukta a húszforintos kérdést.
Butaság volt, Gábor.
Na mindegy. Menj a helyedre, és szégyelld magad!