Ságvári Endre és a jaffafagylalt

Ságvári Endréről én tudok a legtöbbet, ne is próbáljanak meg vitatkozni! Ságvári Endréről azért tudok én a legtöbbet, mert én a Virányos Úti Általános Iskolába jártam (hívták még úgy is, hogy Kelen József Általános Iskola, ám annak ellenére, hogy így is hívták, soha senki nem hívta így mégse, már ha érthető ez, ennyi esztendő távolából), és a Virányos Úti Általános Iskola közvetlen közelében volt a Ságvári cukrászda.
Ságvári Endréről azért tudok én olyan sokat, mert rengeteget jártam a Ságvári cukrászdába.
A Ságvári cukrászdában pedig képviselve volt mindaz az eszme és tisztaság, amit Ságvári Endre képviselt – úgyis mint: Kimszesek vágtak, hajdan e tájnak, élükön Ságvári járt – szün; Hősies tettre, harcra nevelte őket a lángszavú párt, hívta őket a lángszavú párt – szün; sajnos ezt a szép nótát is egyre kevesebben ismerik – szün…
A tisztaságot nem a poharak és a tányérok képviselték, csupa kosz volt mindegyik. Bár kétségkívül felfedezni vélek némi összefüggést a Ságvári képviselte eszme és tisztaság, valamint a Ságvári cukrászdában fellelhető irdatlan mocsok között, de csak ennyi esztendő távolából.
A Ságvári képviselte eszmét és tisztaságot a jaffafagyi képviselte a Ságvári cukiban.
Egyszer, ha majd el kell magyarázni a tudni vágyó ifjaknak a kommunizmus mibenlétét, feltétlenül meg kell velük kóstoltatni azt a jaffafagyit. Ugyanis a kommunizmus mibenlétét nem lehetséges csak úgy a priori elmagyarázni, viszont túl költséges lenne a szovjet, a kelet-európai, a kelet-közép-európai rothadt fegyenctelepeket felépíteni. Így nem marad más, csak a jaffafagyi…
A Ságvári cukiban főzött jaffafagylalt nagy rejtélye a huszadik századi magyar és egyetemes történelemnek.
Íze alapján feltehetőleg gnúürülékből készítették.
Ezen a ponton azonban fölénk tornyosul a fenyegető kérdés: honnan tudtak annyi friss gnúürüléket beszerezni az eszme és a tisztaság képviselői akkoriban? Persze erre is van lehetséges magyarázat (tessék nekem mondani valamit, amire nincs lehetséges magyarázat, amikor még arra is van lehetséges magyarázat, hogy Medgyessy Péternek hívják a miniszterelnököt). Ugyanis az eszme és a tisztaság képviselői, miután szárba szökkent az eszméjük is meg a tisztaságuk is, előszeretettel támogattak és pénzeltek afrikai emberevőket és népirtókat. Ennek mindössze annyi előfeltétele volt, hogy az afrikai emberevők és népirtók kijelentsék, miszerint ők az eszme és a tisztaság képviselői, egyszersmind gyűlölik az imperializmust és a burzsoáziát, s kizárólag imperialistát meg burzsoát esznek és népirtanak. Néha bizony ily kevés elég a boldogsághoz… Mindenesetre ez legalább megoldaná a gnúpiszok kérdését.
Szóval az eszme és a tisztaság minekünk a Ságvári cukiban kapható jaffafagyi képében nyert valós alakot.
Ez volt a mi dialektikánk, a részben az egész, cseppben a tenger, a szabadság mint felismert szükségszerűség á la Semprun. Persze könnyű volt Semprunnek az eszmét és a tisztaságot képviselni Franciaországban, ahol nem volt jaffafagyi se, Ságvári cuki se meg Balogh Imre bácsi nevű úttörővezető se, hja, kérem, egyszer Brechtet is megkérdezték, hogy miért él Amerikában a Szovjetunió helyett, ha már egyszer akkora kommunista, mire Brecht azt felelte, hogy persze-persze, meg tudja ő is, viszont a Szovjetunióban nincs cukor a teájába. Ez az ánekdot pedig kristálytisztán megmutatja, hogy a kommunisták nemcsak gazemberek (többnyire azok), de akad közöttük zseniális elme is.
Ságvári Endre bácsi és Balogh Imre bácsi nem volt voltak zseniális elmék.
Balogh Imre bácsi arcán látszott, hogy nem zseniális elme.
Ságvári Endre bácsi pedig elővette a pisztolyát, amikor igazoltatni akarták, s ilyenkor a rendőrök mindig agyonlövik a delikvenst, ez még csak nem is rendszerspecifikus. Hát ezért…
Mindenesetre aztán vége lett az eszmének és a tisztaságnak. Belepusztult sok száz millió ember, tönkrement bele a világ egyharmada, belenyomorodott néhány generáció – ennyit nyilván megért ez a remek kísérlet, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Ságvári Endre még az életét is odaadta érte.
Mégis vége lett. Talán jobb lett volna, ha csak és kizárólag Ságvári Endre adja oda érte az életét, de most már mindegy. A lényeg, hogy Remíz étterem lett a Ságvári cukiból.
Átkozottul jó konyhát visz a Remíz, tényleg. És ha Ságvári Endre nem adta volna oda az életét az eszméért és a tisztaságért, nem adta volna az életét ezért a nagy rakás (gnú) sz…ért, akkor talán most, mint aggastyán, ő is a Remízben ülne. És arról beszélne, hogy nincs alternatívája a globalizációnak, az Amerikai Egyesült Államoknak, a privatizációnak, és hogy a magyar katonáknak ott a helye Irakban. Ugyanis mindig ezek képviselték az eszmét és a tisztaságot.
Ezek meg a Hiller.
Ez maga a dialektika – ez olyan csurrantott dialektika, hogy a Marx Karcsi bácsi is megnyalná utána mind a tíz ujját. Pedig még nem is kóstolta volna a Ságvári cuki jaffa- fagyiját…