Viharok a nemi élet körül

Jellemző a közállapotokra, hogy a lapok belpolitikai vihart kavartak abból a pengeváltásból, ami Semjén Zsolt, a KDNP elnöke és az SZDSZ között felszikrázott. Hogy milyen ügyben, az már olyan szolzsenyicines: nem olvastam ugyan az Iván Gyenyiszovics egy napját, de kártékonysága miatt a szerző takarodjon a Szovjetunióból. Körülbelül így nézett ki a SZDSZ reagálása arra a vatikáni körlevélre, amelynek állítólag még nincs hiteles magyar fordítása, de onnan hallottak róla, hogy a német Bild egy zanzásított hamisítványt közreadott belőle. A német parlamenti pártok közül a liberálisok (FDP) és a Zöldek élesen bírálták a tartalmát. Ina Lenke, az FDP családpolitikai szóvivője vízözön előttinek bélyegezte a pápai körlevelet. A német melegek és leszbikusok szövetsége is elutasítóan reagált a katolikus egyház üzenetére: „Öregurak klubja, amely szeretné visszaforgatni az idő kerekét a felvilágosodás előtti időkbe.” A német egyház viszont egyetértett vele. Hogy egészében miről van szó, azt egy 37 oldalas füzetke rejti, de mindjárt világossá válik, miért kellett az SZDSZ-nek azonnal árnyékra vetődnie.
A levelet Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa és Angelo Amato, a kongregáció titkára írták alá.
A katolikus egyház püspökeihez a férfi és a nő együttműködéséről a társadalomban címmel kiadott vatikáni körlevél igen egyszerűen fogalmazva a nők társadalomban elfoglalt helyzetével foglalkozik. Bírálja azt a különösen Amerikában elterjedt Chandler-elméletet, amely szerint a nő és a férfi között nincs nemi különbség, a különbség csupán kulturális identitás kérdése. Hogy érthetőbb legyek, nem biológiailag különbözik a két nem egymástól, nem ez határozza meg, hogy ki a nő, és ki a férfi, hanem legyen ez szabad választás kérdése. Aki akar, maradjon heteroszexuális, aki nincs megelégedve nemi identitásával, az váltson, férfiból operálják nővé, nőből férfivá, szabad az út a homoszexuálisoknak, éljenek boldogan a leszbikusok vagy a transzszexuálisok. Innen csak egy lépés, hogy családokban a hagyományos szexualitású szülőpárt felváltsák, illetve kicseréljék két azonos neművel, esetleg ilyen-olyanná átoperált egyedekkel..
Csodáltam volna, ha ezzel a római katolikus egyház valaha is egyetértene. Így a körlevélben erőteljesen hangsúlyozzák, hogy a férfi nem nő, és viszont. A férfiak és nők között a teremtés óta nemcsak kulturális, hanem eredendő biológiai különbségek is vannak, ezért a férfi- és a női szerepek eltérőek. A családot egy férfi és egy nő alkotja. A nő nem hasonmása a férfinak, nem töltheti be ugyanazt a szerepet, és ezek a szerepek nem is cserélhetők fel. Ugyanakkor felszólítanak a nők, illetve az anyák nagyobb megbecsülésére, arra bátorítva őket, hogy úgy emelkedjenek a társadalmi ranglétrán, hogy ne érje csorba anyai hivatásukat. Kérik a világ kormányait, teremtsék meg annak feltételeit, hogy a család és a hivatás összeegyeztethető legyen a nő számára. Ratzinger bíboros levele szorgalmazza az olasz kormánynál, hogy a háziasszonyok (családanyák) fizetést kapjanak. Az itt nagyon egyszerűsítve ismertetett állásfoglalás tagadásának azonban súlyos dogmatikai következményei is lehetnek.
A körlevélből ennyit megismerve elég volt az SZDSZ-nek, hogy nagyot rúgjanak a katolikus egyházba. Az „SZDSZ aggodalommal figyeli, ahogyan a katolikus egyház újabb és újabb társadalmi kérdésekben fejti ki egyre konzervatívabb véleményét, és sorra a liberális demokrácia törekvéseivel ellentétes célokért szólal meg. A Vatikán ezúttal a női esélyegyenlőség alapvető gondolatát kérdőjelezte meg, és szembeszállt az emberek közötti egyenlőséget kiteljesíteni, a nemek közötti különbségeket csökkenteni szándékozó törekvésekkel.” Az SZDSZ reménykedik, hogy a magyar katolikus vezetők és a konzervatív pártok nem osztják a „Vatikán mélyen antidemokratikus, több száz évvel ezelőtti kort idéző nézeteit”.
Nem csoda, hogy Semjén Zsoltnál kiment a biztosíték. Amennyit ebből a körlevélből fel lehetett fogni, az éppen a nőkért való rokonszenves aggódás és figyelem. Aztán elhangzott Semjén ominózus mondata, amely szerint „nem a Vatikán ragadt le a középkor és az újkor határán, hanem az SZDSZ Szodománál”. Beszélt arról is, hogy „bizonyos SZDSZ-es körök bizonytalan nemi identitásukból próbálnak ideológiát csinálni, és hogy az SZDSZ potenciális szavazói szexuális furcsaságokat produkálnak, narkósok és extrém szekták tagjai”.
Horn Gáborék sem hagyták magukat, bocsánatkérésre szólították fel Semjént, valamint levelet írtak Orbán Viktornak a szokásos provokatív felhanggal: valljon színt, hogy egyetért-e.
Innen már nem érdemes tovább követni a sematikus fordulatot vett uborkaszezoni csetepatét. Van azonban az ügynek néhány említést érdemlő vonatkozása. Először is, ez nem Amerika. Az a fajta nevetséges feminizmus és nemi identitáskevergés, ami a jelek szerint ott az egyetemeken már-már zsarnoki méreteket ölt, és a hollywoodi filmeken tolakodóan jelen van, itthon szerencsére szórványosan bukkan fel. Bár az a fajta, a honi homoszexuálisok által képviselt leplezetlen heterogyűlölet és túlhajtott önsajnálat, amivel gyakran találkozhatunk, meglehetősen zavaró, amikor kiszolgáltatott és titkolandó helyzetükön keseregnek. Semjén Zsolt Szodomára való célzásán nem kéne megsértődni, mindanynyian tudjuk, mi történt ott, elég felütni a Bibliát.
Az SZDSZ potenciális szavazóinak szexuális furcsaságai? Végül is nem tudom, mi abban a felháborító, hogy a szexuális devianciák vagy másságok honi képviselői nyilván mind az SZDSZ-re szavaznak. Miért? Kikre szavaznának? Nyilván azokra, akiknek egyik prominense azt kérte, hogy a költségvetés bizonyos összegét ne a hadiárvákra, hanem a homoszexuális egyesületekre költsék. Nincs ebben semmi különös, álságos dolog érte háborogni.
Narkósok és extrém szekták? Tudtommal a szabad demokraták élharcosai a drogliberalizációnak, élére álltak a kendertüntetéseknek, és a demokratikus ellenzékből jött írójuk többször sürgette a marihuána legalizálását. Akkor meg mi a probléma? Csak nem az extrém szekták? Nyilván a Hit Gyülekezetének szólt a célzás, mely elég extrém ahhoz, hogy félkatonai szervezetbe tömörülve, átokkommandót működtetve, teljes mellszélességgel az SZDSZ csendestársaként szerepelgessen az elmúlt évtizedben.
Mire a felháborodás? Mire a nagy sértődés, bombasztikus levél Orbán Viktornak, az ötgyerekes családapának? Hiszen Semjén éppen úgy megsértődhetett volna, megjegyzem több joggal, mint teológus azon a kitételen, miszerint a „Vatikán mélyen antidemokratikus, több száz évvel ezelőtti kort idéző nézeteinek” adott hangot körlevelében.
Miért? Mit akar a pápa? Azt, hogy az emberiség jövőjét továbbra is a családok, a férfiak, a nők és a gyerekek alkossák. Azt vallja, hogy a férfiak és a nők között alapvető különbség van, de ez a különbség biológiai és nem társadalmi. Teljes félreértés a liberálisok részéről az állítás, hogy a pápai körlevél az esélyegyenlőséget gyengíti, illetve szembeszáll a nemek közötti különbséget csökkenteni szándékozó törekvésekkel. Nem igaz. Kimondja, hogy a kormányok törekedjenek arra, hogy a nők úgy emelkedjenek a társadalmi ranglétrán, hogy közben beteljesíthessék anyai hivatásukat is. Különben, ha egy nő nem a Cosmopolitan vagy a Joy magazinok szecskáján cseperedik fel, akkor mindenáron gyereket akar. És nem egy férfivá operált nőtől, nem egy transzvesztitától, egy homoszexuálistól, nem spermabanktól mesterségesen imitálva az aktust, hanem hagyományosan, hagyományosan férfias férfiaktól. Bármekkora karriert fusson be egy nő, élete csúcsteljesítménye az a síró kis batyu, akit kilenc hónap izgatott várakozás után a karjába vehet.
Lehet, hogy a pápa, ha nem is „modernebben”, de életszerűbben gondolkodik, mint a mi liberális politikusaink?