Gyurcsány úr, az újító kedvű szocialista milliárdos – aki egyébként látványos hamissággal szívre tett kézzel énekli a Himnuszt – látványosan lerúgta a trianoni országról a kisebbségi magyarokat. Természetesen ugyanezt tette hűséges fegyverhordozója, az egyébként történész foglalkozású pártelnök, Hiller úr is. Mert hazafiságnak úgy kell lennie, mint régen is, amikor a Ki tud többet a Szovjetunióról?, s ezzel Ki tud kevesebbet Erdélyről? című hazafias és korszerű vetélkedők zajlottak. Hazafiak vagyunk a vörösségig, de mi közünk van a kisebbségi magyarokhoz?
Gyurcsány úr és Hiller úr úgy van a hazafisággal, mint ’56-tal, úgy van köze hozzá, hogy megmondja
– utólag –, milyen legyen az. Most éppen baloldali és bátor, s így egyértelmű az is, hogy az ’56-osok a hazaáruló Kádár-rezsimet akarták, ahol hűséges elvtársakat már nem akasztottak. A kisebbségi magyarokat pedig az internacionalistán soviniszta testvér-elvtársakra bízták, hogy mindenki jól érezze magát. A szocialista hazafiság tehát igen mélyen gyökeret vert az ’56 után született ifjúszocialista-garnitúrában. Olyannyira, hogy még a kisebbségi magyarok szintén kommunista jellegű szervezeteinél is jobban tudják, mire van szüksége a kisebbségi magyaroknak. Még Markó Béla is elképed azon, amikor megtudja, hogy mi a saját véleménye. A szocialista hazafiság ugyanis – mint tudjuk – a leghaladóbb osztályérdek kifejeződése. Vagyis azoké, akik régi-új osztályként mindig is forgatják előre, a maguk érdekében, a történelem kerekét. (Régen az egyetemes vagyontalanság, ma a mindent privatizáló egyéni milliárdosság felé.) Mit értenek holmi elmaradott erdélyi magyarok hazafiságon, amikor a tehetségtelen, gyűlölködő vénember, Kovács László már Brüsszelben viszi a kozmopolitizmus kifizetődő üzletét?
Vegyük tudomásul, hogy a hazafiság a nemzetiségre való tekintet nélküli hatékonyság. Az tehát, hogy mindenki elmegy rászorultsági segélyre, akire nincs szükség a maximális profit szempontjából. Ezt természetesen „Imre” (Nagy Imre) is így gondolná, hiszen ő is mindig érzékeny volt az újra. A kisebbségi magyarok pedig feleslegesen ragaszkodnak a régihez, önmagukhoz. Pedig tanulhattak volna Medgyessy Pétertől, aki tudott újítani, noha Erdélyben „cserepedett”, s Budapesten ünnepelte meg Erdély elszakítását. S ugye, milyen elégedettek voltak a román elvtársak: nem is engedték indulni a nacionalista magyarokat a választásokon, hiszen a két nép barátsága és a zavartalan üzletmenet mindent megér. Mert ma az a jó hazafi, aki a multinacionális vállalatok vámszabad virágzásában gyönyörködik, amelyek hazai telephelyen olcsón gyártva viszik jó hírünket a világban. S azok a jó hazafiak, akik örülnek annak, ha progresszív sajtóbarátaink leleplezik a dühöngő itthoni antiszemitizmust és az áskálódó jobboldali pártokat. A hazafiság ma teljesen európai és amerikai, csupán csak nyelvében – ideiglenesen, amíg Magyar Bálint programjai be nem érnek – magyar. Ezért is felesleges a kettős állampolgárság. Arra a kevés időre csak felesleges bonyodalmakat okoz. Legyünk európaiak, mint ahogy a délvidékiek már voltak jugoszlávok, s akkor minden leszünk.
Egy magyar szocialista – a „liberálisokról” már nem is szólva – akkor jó hazafi, ha mindig másokért áldozza magát, mer kicsi lenni, sőt egyáltalán nem lenni, hiszen akkor senkinek nem okoz problémát, s gondtalan magyarrá lesz, mert mindenki szeretni fogja. Felelőtlenség manapság is – s egyáltalán, valaha is, bármikor – magyarkodni, amikor az ember internacionalista/kozmopolita is lehet. Legjobbjaink is mindig arra vágytak, hogy jobb nem magyarok legyenek. Itt van például Ságvári Endre, aki ma is példa lehet, mert előttünk járt. Hiszen az ő hazafisága az antifasizmus volt. S az csak véletlen, hogy e telephelyen harcolt a proletárdiktatúráért. „Endre” most nyilván a teljes privatizációért harcolna, s a kórházak nyereségérdekeltségi átalakításáért, minden közvagyon eladásáért. „Endre” is értette az időket. Akkor lőtt rendőrökre, amikor annak ideje volt. Akkor persze a hazafiság nem a követhetetlen pénzátutalásos vállalatgründolásokban virágzott, de a mai bátrak ezt elnézik neki. Bocskait már nem nagyon ünneplik, de Balassiról – talán életmódjának fordulatos modernsége miatt s szerelmi lírája okán – még alkalmanként szó esik. Korunk hazafias célja azonban már a buktathatatlan és testnevelésből nem osztályozható, tanulás alól felszabadított, zsigerileg kreatív gyermek, aki majd közpénzen utazó nagykövetként csak a koktélok és whiskyk minőségével törődik – egyetemesen. S eszébe sem jut a kisebbségi magyar, aki egyébként is naponta élvezheti a csodálatos multikulturalizmust. Ő már reflexből tudja Eörsi Mátyás igazságát – nem érdekem a kettős állampolgárság, mert a megmaradt kisebbségi magyaroknak fontos a magyarságuk, önmaguk. Rajtuk nem fog holmi ócska SZDSZ-es modernség, s a vörösséget alkalmi trikolórként lóbáló MSZP-s zsebpolitika.
A szerző történész, egyetemi docens
origo.hu
Orbán Viktor a gazdasági semlegességről
