Bozótharcos a Városházán

Egyszerűen közpénzveszteség, hogy nem tartanak igényt szakismeretemre és munkabírásomra – ezzel a mondattal kommentálta újságíróknak Atkári János, a főváros Bokros Lajosa döntését arról, hogy bár a Budapestet vezető koalíció minden főpolgármester-helyettesi jogkörétől megfosztotta, ő egy törvényi kiskaput kihasználva megtartotta címét, továbbra is bejár a munkahelyére, titkárnőt tart, valamint felveszi a sok százezer forintos apanázsát. Arról nem szólt, hogy a jövőben mivel kívánja eltölteni az idejét. E szürrealista fejlemény, hogy Demszky Gábor egykori legfőbb bizalmasa és támasza mára szembefordulva az őt delegáló párttal, az SZDSZ-szel is, voltaképpen bozótharcossá vált, és az adófizetők kontójára hivatalnokosdit játszik a Városházán, persze ez korántsem a legnagyobb a neki felróható kártételek közül. Ám múlt heti bizarr elhatározása jó alkalom egy röpke számvetésre a városatya munkásságáról.
Budapesti közéleti körökben közhely, hogy a fővárost régóta nem Demszky Gábor irányítja. Nem véletlenül élvezheti az adriai nyaralót, a lovakat és a budakeszi villát: óvó kezek különös gonddal igyekeznek kitölteni a főpolgármester mindennapjait. Ezek a jóakarók tudják: ha a rendszerváltozás óta országló Demszky egyszer elbukik, belátható távlatban nem lesz újra főpolgármestere a maroknyi támogatót bíró szabad demokratáknak. „Gáborunk” csak süttesse a hasát a tengeren, majd ők kézben tartják a kormányrudat. A legfőbb kormányos pedig több mint egy évtizeden át éppen Atkári János volt. Így hát ha kátyúra futunk, vagy hányingerünk támad valamelyik budapesti buszon az ott terjengő fekáliaszagtól, netán Prágából, Pozsonyból, Zágrábból hazajövet azon dühöngenénk, hogy Budapestet az elmúlt másfél évtizedben miért is kerülte el a fejlődés, tudjuk, az ő nevét (is) kell a szánkra emelnünk.
Atkári János ugyanis a Nyugat-Európában már a nyolcvanas években, itthon pedig Bokros Lajos távozásával elbukott, restriktív szemléletű pénzpolitikát folytatva éberen őrködött a budapesti adófizetők forintjain. Úgy gondolta, a fővárosi költségvetés egyensúlyban tartásának egyetlen módszere a kiadások drasztikus visszafogása, nem törődve azzal, hogy a lezüllő Budapestről hanyatt-homlok menekülnek a vállalkozások és az adófizető tehetősebb polgárok. Éppen azok, akik esélyt adhatnának a fővárosnak, hogy felvegye a versenyt közép-európai vetélytársaival.
Atkári olyannyira vigyázott a kasszára, hogy egy idő után jóformán semmire sem akart adni belőle, sorra maradtak el a halaszthatatlan fejlesztések. Például az utolsó csepp vérig küzdött azért, hogy a városvezetés ne vásárolhassa meg a hannoveri villamosokat. A tömegközlekedés összeomlását elkerülendő akkor a Fidesznek kellett együtt szavaznia az MSZP-vel a beszerzés érdekében.
A választásokon meg azért mégiscsak nyerni akaró pártpolitikusok nem győztek pironkodni: erre se jut, arra se jut. Aztán őszre betelt a pohár. Amikor a botránysorozataitól meggyengült Demszky már nem sokat tehetett bizalmasáért, a koalíciós felek meghozták döntésüket: Atkárinak mennie kell. Ennek megfelelően az elmúlt hónapokban meg is fosztották őt minden jogkörétől.
Jövőre újra esélyt kap Budapest, hogy megszabaduljon a Demszky Gábor jelentette kolonctól. Ezt már nemcsak az ellenzék, hanem az eddig kompromisszumkész szocialisták sem bánnák. Addig pedig csak akad egy kereskedelmi televízió, amely kamerákat szereltet fel a bukott főpolgármester-helyettes majomketrecébe. Mindannyiunk legnagyobb szórakozására.