Bush végre a kommunizmus áldozatai pártján

A világ jobb érzésű emberei (vagy nevezzük őket „maibb” nyelven azoknak, akik nem mérnek kettős mércével) hatvan évet vártak rá. Annak az alapigazságnak a kimondására, ami Bush amerikai elnök száját szombaton délután hagyta el. A francia AP hírügynökség képszolgálata Rigából erről küldött első felvételének felirata ezt így adja vissza: „George Bush, az Egyesült Államok elnöke Rigában, a Maza Gildében beszédet tartott 2005. május 7-én. Bush a lett fővárosban ma tartott beszédében kijelentette: »a történelem egyik legnagyobb bűne«, amit a Szovjetunió követett el a balti államok és egyéb közép- és kelet-európai országoknak a II. világháború végén történt megszállásával”.
Az MTI – amelynek elnöke, Vince Mátyás kenyai szafarin tartózkodik, mint azt a beszámolóra így elnök és mérleg nélkül maradt Langmár Ferenc, az MTI tulajdonosi tanácsadó testületének tagja tegnap kora délután kiadott, Egérúton Afrikába címmel megjelent közleményében tudatja – természetesen az AFP-nek is előfizetője. De a naphegyi munkatársak talán rápillantottak a BBC-re vagy a CNN-re, ahol Bush e mondatai már délutántól másnap délelőttig vezető hírként szerepeltek.
Az MTI-ben – még amerikai és nyugat-európai logika szerint is, sőt, a magyar viszonyok olyan ismeretére is alapozva, amelyeket nekik csak és kizárólag az MTI-hez hasonló forrásaik közvetítenek – örömünnepnek kellett volna kitörnie. Ezzel ellentétben az MTI-t pánik ülte meg. Hogy miért, az csupán azoknak rejtély – mint például a budapesti amerikai nagykövetségnek is –, akik az MTI-t csakis hasonló jellegű forrásokból ismerik. Például sajtósaiktól.
Így azután nem érthetik, hogy az eddig rendkívül nagy Bush-barátságot tanúsító MTI miért ijedt meg oly mértékben az amerikai elnök ezen kijelentésétől, mint még soha.
A magyar jobboldal viszont ezt tökéletesen tudja. Annak jobboldali része le is írta, és ki is mondja. A baloldal is tudja. De nem írja le. A balliberálisok pedig tudják, de csak egymás között mondják.
Amit ugyanis Bush mondott, az minden eddiginél világosabban mutatja, hogy a világ legnagyobb hatalmának első embere most már fájdalomeszkatológiai kérdésekben is az antikommunista jobboldalt legitimizálta. Bush beszédében nemcsak hogy elítélte Jaltát, de – és ezt az Európa kettéosztását Sztálinnal és Churchill-lel aláíró Roosevelt elnök óta amerikai elnök nem tette meg – az abban játszott amerikai szerepet, pontosabban felelősséget is kárhoztatta. Ez dekódolt magyar politikai nyelven a következőt jelenti (amelyet Magyarországon többen értenek, mint nem): az egypártrendszer egyetlen pártja, az MSZMP törvényes utódja, az MSZP és így a koalíció, beleértve annak első számú emberét, Gyurcsány Ferencet, bűnös mindazért, ami Magyarországon történt. És amelynek egyes következményei talán emberöltőkön át nem változtathatók meg. Az üzenet pedig azt is magában hordozza, hogy az SZDSZ, a koalíció kisebbik tagja szintén felelős mindezért, hiszen a szabad demokraták voltak azok, akik, szembefordulva a legalább szándékaiban rendszerváltó párttal, visszahozták a hatalomba azt az MSZP-t, amelyet úgy kellett volna eltemetni, hogy díszsírhelyet sem biztosítanak neki. Mint ahogyan azt a balti államok tették, amelyek közül kettőnek az elnöke bojkottálta a II. világháború végét ünneplő moszkvai katonai parádét. És amelyek állhatatos antikommunizmusukért most azt kapták cserébe, hogy az ő földjükön mondta el George Bush azon beszédét, amelyet nem mondhatott volna el Budapesten, a hely itt ártó szelleme miatt.
De térjünk vissza a Naphegyre, amelynek – mint MTI – kötelessége lett volna megrendelőinek, beleértve a közszolgálati adókat, azonnal közvetíteni a nagy hírt.
A Magyar Távirati Iroda azonban ezt nem tette. A moszkvai és korábbi budapesti szokásokhoz híven várt és falazott. Első közleményét 16.01 órakor adta ki ezzel a címmel: „Bush szerint 1945 a kommunista elnyomás kezdete volt a balti államokban”. A Vince-csapat – amelynek belülről irányítottságához a Masszai Marában zsiráfokat bámuló főnökükre sincs szükség – tudta: erre a hírszerkesztők majd úgysem „harapnak”, hiszen „lokális” szaga van a dolognak; a Baltikum regionális ügy, gondolják majd.
Erre még rátett egy lapáttal az MTI-jelentés első mondata: „Az amerikai elnök egyben (?!) szabad választásokat sürgetett Fehéroroszországban.”
Az MTI-csapat jól számított. A magyar közszolgálat az egész rigai beszédről sem 7-én, sem 8-án nem beszélt a nagyközönségnek. Vagyis nemcsak arról, ami az egész világot lázba hozta, súlyos árnyékot vetve a Bush–Putyin, tehát az amerikai–orosz kapcsolatokra, de arról, amely bennünket közvetlenül érint. És amire évtizedek óta minden tisztességes magyar polgár vár.
Az „ügyben” az MTI második lépésére másnap 10.55 órakor került sor. Vasárnap délelőtt ezzel a címmel adta ki jelentését: Egyfajta visszatérés a hidegháborús időkhöz a rigai Bush-beszéd olasz lapértékelések szerint.
Vajon mi lehet az MTI célja? Az amúgy is érthetetlent összekuszálni. A nálunk el sem hangzottra negatív reakciót közvetíteni, amelyre – mint a Naphegyen tudták – úgysem „harapnak”. Így történt. Vagyis hazánk népe még ekkor sem értesült arról, hogy e koalíció és médiaholdudvarának állítólag imádott legfőbb vezetője, az amerikai elnök mit is mondott éppen rólunk és exurainkról Rigában. Pontosabban a közép- és kelet-európai országokról. Ugyanis az MTI-nek a rigai beszédre vonatkozó harmadik anyaga (vasárnap 15.54) is még mindig csak a balti országokat emlegette. 24 órával a beszéd elhangzása után!
Az MTI a beszédnek Közép- és Kelet-Európát érintő részét összeszorult gyomorral és torokkal csak 21 óra 35-kor említette először, tudva azt, hogy lapzárta előtt nincs lap, ahol figyelmesen végigolvassák azt a jelentését („Összefoglaló”), amelybe – igazán sunyi módon – a kulcsfontosságú szöveg nem a címbe, az első részbe, hanem később, elbújtatva szerepel ebben a döbbenetes, pejoratíve minősítő megfogalmazásban: „Bush Rigában úgy vélte, hogy a szovjet dominancia Közép- és Kelet-Európában az egyik legnagyobb rossz volt a történelemben.”
Mint tudjuk, nálunk ha a hírszerkesztő az ellenzékit idézi, az „vél” valamit. Ha kormánytag, akkor „mond”, „kijelent” vagy „hangsúlyoz”. Bush elnök ezzel most Révész Máriusz szintjére süllyedt az MTI pillanatnyi értékbörzéjén. Azon kárhozottak csoportjába, akik a kormánypárti média értelmezésében nem kijelentenek, állítanak és mondanak, de „vélnek” vagy „vélekednek”. A másik: az MTI szándékosan fordította a „wrong”-ot „rossznak”, holott az az elnöki kijelentés szövegkörnyezetében egyértelműen „gonosz”, pontosabban „bűn” jelentést hordoz. A harmadik: az „uralmat” az MTI a magyar füleknek finomabb „dominanciára” magyarosította. Így azután a megemlékezés magyarországi médiaháttere a gyurcsányi (SZDSZ-hű) forgatókönyvet követhette, tele olyan naftalinszagú miniszterelnöki lózungokkal spékelve, mint hogy „Mutassuk fel az antifasizmust a maga nagyszerűségében”.
De az MTI-re várt még egy további sokk. Méghozzá Berlin felől. Horst Köhler német elnök szintén hatvan év óta vezető német államférfi által ki nem mondott, de mélyen igaz beszédben emlékeztetett a II. világháború német áldozataira. A megerőszakoltakra, a deportáltakra, a szovjet kényszermunkatáborokba hurcoltakra és a sok-sok millió kitelepített németre. „Unerhört” – mondhatták talán a Naphegyen. Köhler szavai valóban szinte „unerhört”-ek, vagyis hallatlanok maradtak. Az MTI ugyan a beszédről május 8-án 17.47-kor kiadott egy anyagot ezzel a Gyurcsány/SZDSZ-szájízű címzéssel: Köhler szerint nem lehet végleg lezárni a múltat, Berlinben az európai…, de a lényeget ismét jól elcsomagolva. (Csupán zárójelben: A globális amerikai lapnak, az International Herald Tribune-nek a beszéd volt címoldalas vezető anyaga ezzel a címmel: Németek áldozatokként szenvedték meg a II. világháborút, és ezzel az alcímmel: Szakítva a múlttal, az elnök a náci éra szenvedéséről szól.)
Az egész esetből a „pozitív” gondolkodásúak két dologban reménykedhetnek. Az egyik az, hogy e példa alapján immár Washingtonban sem gondolhatják igazán, hogy e koalíció korlátlanul megbízható partnerük. A korlátok ugyanis a rigai beszédig terjednek. A másik pozitívum hosszú távú. Hatvan év múlva talán lesz egy amerikai elnök, aki bevallja: az Egyesült Államokat súlyos felelősség terheli azért, hogy a múlt erőinek visszaállításán fáradozóknak jóformán kizárólagos, vagy mondhatni, aránytalanul nagyobb segítséget nyújtott a kommunizmus összeomlását követően, mint az az előtti antikommunista barátainak. Akkor majd legalább ismét elmondhatja a jobboldal: ezúttal is igazunk volt. Sokat érünk vele.