Ahol az EU most segíteni tudna

Mintha végre friss szelek fújdogálnának: Magyarországnak tizenöt év óta először olyan államelnöke van, akinek mondatai idézhetőek. A csak néhány hete beiktatott Sólyom László augusztus 20-i beszédében is emlékezetesen fejezte ki azt, hogy „Ne úgy tekintsünk tehát az Európai Unióra, mint egy távoli hatalomra, ahol jól-rosszul megértik a problémáinkat, aztán, ha szerencsénk van, javunkra döntenek, és támogatást adnak. Legyünk tudatában annak, hogy európai mércével mérve középhatalom vagyunk, van beleszólásunk abba, mi történik az unióban, hogy mi történhet az unióban.” Ezt az általánosságban megfogalmazott államfői intelmet – napi aktualitása miatt is – a kormány naponta mormolhatná, hogy természetévé váljon.
Most éppen azért, mert elmulasztotta a lehetőséget, hogy az unióhoz intézett kéréssel segítsen az árvízkárosultakon.
Mi történt ugyanis?
Magyarországon az árvizek az idén tíz megyét érintettek. A kár megyénként mintegy 200-300 millió forint. Ehhez jön még a magántulajdonokban esett kár. Vagyis több milliárd forint összkárról van szó.
A magyar kormánynak márpedig magyarázatot kellene adnia arra, hogy miért nem fordult az Európai Unió három évvel ezelőtt létrehozott Szolidaritási Alapjához rendkívüli támogatásért az árvízkárosultak megsegítésére. Meg kell említeni: éppen augusztus 22-én döntött úgy az Európai Bizottság, hogy a svéd, észt, lett és litván kormány kérésére 93 millió euró rendkívüli segítség kiutalását javasolja a 2005 januárjában Észak-Európát ért orkán következményeinek enyhítésére.
A január 8-án és 9-én Észak-Európán végigsöprő orkán – amely különösen Dél-Svédországban és a három balti országban okozott nagy károkat, és került kilenc ember életébe – fákat döntött ki, valamint az utakban és a villanyvezetékekben okozott károkat. Lettországban 192 millió, Észtországban 48 millió, Litvániában pedig mintegy 15 millió euró öszszegű kárt okozott. A Szolidaritási Alap szabályainak megfelelően a bizottság összesen 92,88 millió euró segélyt javasolt a négy országnak. Ebből a gazdag Svédország – ahol a kár értékét mintegy 2,3 milliárd euróra becsülték – 81,73 millió euró összegű gyorssegélyt kap majd.
Az Európai Unió Szolidaritási Alapja nagyobb katasztrófák esetén nyújt rendkívüli segélyt. Évente egymilliárd dollár áll rendelkezésre. Az alapból egy ország akkor részesülhet támogatásban, ha pontosan felméri a kárt, és azt közli az alappal.
Hogy ezt a Gyurcsány-kormány megtette-e, nem tudni, mert nem közölte. Gyaníthatóan azért, mert ezt is elmulasztotta. De talán nem kellene úgy tekinteni az EU-ra, „mint egy távoli hatalomra, ahol jól-rosszul megértik a problémáinkat, aztán, ha szerencsénk van, javunkra döntenek, és támogatást adnak”. Ehhez dolgozni is kellene. Kivételesen nem saját zsebre, hanem a szükségben lévők megsegítésére.

A szerző lapunk brüsszeli tudósítója