Győzött a kulturális sokszínűség

Összefogott az Európai Unió: az Európai Bizottság tárgyalt az UNESCO-ban a tagországok nevében, hogy diadalmaskodhasson a nemzeti kultúrák sokszínűsége az amerikai kulturális hegemóniával és globális dömpinggel szemben.
Az unió külön nyilatkozatban adott hangot örömének, hogy az UNESCO, az ENSZ párizsi székhelyű kulturális szervezete a tagországok gyakorlatilag mindegyikének kedvező döntést hozott „a kulturális kifejezés védelméről, előmozdításáról és sokszínűségéről” hozott megállapodásban. A megállapodás történelmi jelentőségű, hiszen ez az első ilyen a nemzetközi kapcsolatok területén: a nemzetközi közösség idáig még soha nem ért el megállapodást a kulturális sokféleség vezérelveiről.
Nem volt könnyű csata. Az Egyesült Államok – amely Izraellel együtt 148 ország ellenében az egyezmény ellen szavazott – mindent megmozgatott a megállapodás megtorpedózására. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter aszszony még azzal is megfenyegette az UNESCO-t, hogy megszakítja vele a kapcsolatait, és azt állította, hogy a megállapodás „sérti az emberi jogokat”. Mindhiába.
A világ országai ugyanis kifejezetten ragaszkodtak hozzá, hogy az állam támogathassa a kultúrát, és ezzel ellenálljon a kulturális globalizáció mindent egyformává tevő, elsősorban hollywoodi özöne ellen. Öten – Ausztrália, Nicaragua, Honduras, az afrikai Libéria és Kiribati sziget – tartózkodtak. A kisebbségek jogainak védelméről eddig kevésbé ismert Bush-kormány farizeus érvei közé tartozott az is, hogy a mostani megállapodással „aláássák a kisebbségek jogait”, valamint a gondolatok és információk szabad áramlását. Ezt az a Bush-kormány hangsúlyozta, amelynek hadserege a neki nem tetsző televíziós állomások tudósítóinak irodáit nemegyszer szétbombázta, és nem egy újságírót gyilkolt meg.
Ezúttal azonban még Washington leghűbb szövetségese, London is szembefordult a Bush-kormánynyal. Timothy Craddock, Nagy-Britannia volt UNESCO-nagykövete az Európai Unió nevében az Egyesült Államokra célozva jelentette ki: „Egy országgal egyetértettü.nk abban, hogy nem értünk egyet”
Renaud Donnedieu de Vabres volt francia kulturális miniszter jól érzékeltette a kulturális egyenlőtlenségeket, amikor elmondta: a világon az eladott mozijegyek 85 százaléka hollywoodi filmre szól. Az Egyesült Államokban vetített filmeknek ugyanakkor csak egy százaléka külföldi. A megállapodás fontosságára jellemző, hogy annak híre a belga születésű, világhírű művész, Folon halálának hírével megosztva foglalta el a hét végi Le Soir című belga lap címoldalának hajtás fölötti részét.
A megállapodást egyébként még 30 UNESCO-tagországnak és az EU tagországainak ratifikálnia kell. A budapesti kormány ismét nehéz feladat előtt áll. Ugyanis a „vagy-vagy” helyzetben kettős szervilizmusát egyszerre nem tudja gyakorolni. Mivel azonban a művészeteknek adott állami támogatása gyakorlatában az európai modellt követi, és abba is tiltakozás nélkül egyezett bele, hogy az unió az ő álláspontját is képviselje, ezúttal nehezen nyelve le a békát kell majd döntenie a magyar nemzeti kultúra érdekében Hollywooddal szemben.