Medgyessy megígérte: helyreállítja a demokrácia alapintézményeit, köztük az Országgyűlés korrekt működését. Immár az Alkotmánybíróság döntéseinek tükrében látható, hogy ez a törekvés kivételes „eredményeket” hozott. Az AB három alkalommal volt kénytelen elmagyarázni, mit jelent a jogállam régóta ismert alaptétele, a hatalommegosztás elve. Vagyis az, hogy elkülönül egymástól a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom. Talán csak az MSZP–SZDSZ-koalíciónak volt új, hogy a hatalmi ágak nincsenek egymásnak alárendelve, hanem egyensúlyban tartják egymást, ugyanakkor együttműködésre kötelezettek. Az AB 2003. november 3-i határozata szerint emiatt az Országgyűlés – bizottsága révén – nem vizsgálhatja, hogy mely kormányzati tisztségviselők működtek együtt a régi rendszer titkosszolgálataival. A Mécs Imre vezette bizottságot létrehozó országgyűlési határozat megsemmisítésének ez volt az egyik oka. A másik pedig a házszabálynak, mint országgyűlési határozatnak az alkalmatlansága. A jogalkotás mindmáig nem volt képes törvénnyel felváltani a T. Ház megsemmisített határozatát, holott a feladatot 2004. március végéig teljesítenie kellett volna.
Az Országgyűlés ezután akkor hibázott a jogállam elveit sértő módon, amikor az államfő által újratárgyalásra visszaküldött kórháztörvény ismételt elfogadása előtt Mádl Ferencet nem hívta meg a parlament ülésére. Az alkotmánybírák ismét figyelmeztették a képviselőházat: a hatalmi ágak és tényezők nincsenek egymásnak alárendelve. Egymást kiegyensúlyozó szerepük mellett együttműködésre kötelesek. A kórháztörvény az államfői rang semmibevétele következtében, „közjogi okból” vált semmissé 2003. december 15-én.
Harmadik alkalommal, 2004. február 16-án a legfőbb ügyész hatáskörét körvonalazta a képviselők számára az Alkotmánybíróság. Kiderült, a vádhatóság sincs az Országgyűlésnek alárendelve. Az egyedi ügyek eldöntésekor az ügyészség sem interpellációkkal, sem más módon nem befolyásolható. A bírák szerint „Az ügyészt csak a felettes ügyész, vagy a legfőbb ügyész utasíthatja, a legfőbb ügyész nem utasítható”. A legfőbb ügyészt ráadásul leváltani sem lehet(ett).
A hatalmi önkény a kormányzati munkát és az állami főhatóságok tevékenységét is végig jellemezte. Hiába ígérte Medgessy, hogy „a kormány megköveteli a törvények tiszteletét, s az állami szervek működésében a szakszerűséget, az átláthatóságot és az ellenőrizhetőséget”. Az már maga a jogállam megsértése volt, hogy a kormány – államtitkári rangban – alternatív legfőbb ügyészi posztot hozott létre. Keller László több mint 30 büntetőeljárást kezdeményezett – sikertelenül. Pontot, közvetett módon, az AB tett ennek a törekvésnek a végére is, amikor 2005-ben úgy döntött, nincs két ügyészség. Az állam képviselője – az államot ért anyagi sérelmek címén – nem léphet fel az ügyészség helyett. A nem éppen jogállami működés a ciklus második felében, a költségvetési hiány növekedésével vált gyakorivá. Késleltették a vállalkozók áfájának visszafizetését, a gazdák pénzének kiutalását, s nem adták oda a közalkalmazottak és köztisztviselők egy részének 13. havi illetményét. A sztrádaépítés költségeit az Európai Unió normáival ellentétes módon próbálták elszámolni, hogy kisebbnek tüntessék fel a hiányt. „A következő szakasz a minőségi jogalkotásé” – tartalmazta a program. Csakhamar kiderült, mit jelent ez a balliberális koalíció értelmezésében. Az akarnok jogalkotás miatt ugyanis a törvényhozás rekordmennyiségű selejtet termelt. Az AB csak a köztársasági elnök kezdeményezésére kilenc törvényt semmisített meg. Erre a sorsra jutott a büntető törvénykönyvnek (Btk.) a gyűlöletbeszéd megbüntetéséről szóló rendelkezése, majd a Btk. drogszabálya, a felsőoktatási és a PSZÁF-törvény is.
Az államgépezet nem tisztelte a magánszférát és a szabadságjogokat sem, noha Medgyessy ennek az ellenkezőjére tett ígéretet. Az országgyűlési választások eredményét megkérdőjelező Erzsébet hídi és Kossuth téri tüntetés után több nagy megmozdulást betiltottak, feloszlattak, jó néhány ember ellen szabálysértési eljárást kezdeményeztek – a bíróság ítéletei szerint jogsértően. A kollektív és egyéni tiltakozások, megnyilatkozások egy része a Medgyessy– Nastase-találkozóhoz, a másik Gyurcsány népszavazással kapcsolatos magatartásához, a többi pedig a két kormányfő nyilvános megjelenéseihez s az iraki háborúhoz kapcsolódott. A gyülekezési és a szólásszabadságot sértő eljárások láttán több jogvédő szervezet, köztük a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Társaság a Szabadságjogokért a belügyminiszter lemondását követelte. Azét a belügyminiszterét, aki 2002-ben, az önkormányzati választások előtt rendeletet adott ki a szavazólapokon feltüntetendő pártlogók méretéről, formájáról. A Fidesz emblémája szinte felismerhetetlenre sikerült. Az alkotmánybírák utólag meghozott határozata szerint Lamperth Mónikának nincs hatásköre, hogy rendeletet adjon ki ebben a tárgyban.
Gyurcsány Ferenc a jogállam iránti bizalom növelését említette. A bizalmat azonban már az megingatta, ahogyan ő hatalomra került – a programban nem volt benne, hogy menet közben kormányfőt váltanak. Gyurcsány személyes ígéretei közül külön érdeklődésre tarthat számot az, amely a Kádár-rendszer párthatározataiban rendszeresen szerepelt: „bezárjuk a jogi kiskapukat az ügyeskedők előtt”. Most már csak a kormányfő által egy cégügyben említett „jogi pontatlanság” és a jogállam, a jogbiztonság kapcsolatát kellene megvilágítani.
origo.hu
Nagyot csökkentek Magyarországon a jövedelmi különbségek
