Kijev kérése különösen időszerűnek tűnhet azután, hogy nyugati hírszerző ügynökségek megerősítették, Irán ballisztikus rakétákat szállított Oroszországnak, amit a Nyugat is eszkalációként értelmez, írja a Financial Times.
Az ukrán vezetők folyamatosan próbálják meggyőzni nyugati szövetségeseiket arról, hogy a modernebb fegyverrendszerek átadása megéri a kockázatot. Kijev régóta sürgeti az Egyesült Államokat, hogy biztosítson olyan rakétákat, amelyek képesek azokat az orosz katonai repülőtereket is elérni, ahonnan bombázzák az ukrán városokat.
A Biden-adminisztráció azonban óvatosan viszonyul e kérés jóváhagyásához, noha egyre több nyugati szövetséges támogatja, és az Egyesült Királyság is erőteljes nyomást gyakorol a kérdésben. Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyanakkor a minap arra figyelmeztetett, hogy ha a Nyugat lehetővé teszi, hogy ezek a rakéták orosz célpontokat támadjanak, az a NATO közvetlen részvételét jelentené a háborúban.
Dmitrij Medvegyev, Oroszország Biztonsági Tanácsának helyettes vezetője erre drámai fenyegetést tett, kijelentve, hogy „a történelem egyik legrégebbi orosz városát” (Kijevet) „olvadék szürke masszává” változtatnák.
A NATO vezetői 2022 óta egyre merészebben feszegetik Oroszország vörös vonalait. Noha a nagy hatótávolságú rakétákkal kapcsolatban még nem született döntés, egyre több elemző játszana a tűzzel, s véli úgy, hogy Putyin fenyegetései egyre kevésbé hitelesek.
Az amerikai tisztviselők azonban továbbra is attól tartanak, hogy Oroszország más területeken eszkalálhatja a konfliktust, például a Közel-Keleten, ahol Moszkva már felvetette, hogy a jemeni húszikat ellátja rakétákkal. Egy másik érv, hogy az amerikai fegyverkészletek korlátozottak, és a rakéták inkább a Krím-félszigeten lévő orosz bázisok ellen lennének hatékonyak, mint mélyen Oroszországban.
Nyugati óvatosság
A Biden-kormányzat szkepticizmusa tükröződik Németország habozásában is, amely hasonló okok miatt ellenzi, hogy Kijev német gyártmányú Taurus rakétákat kapjon. 2022 óta Berlin eleinte ellenállt, de végül engedett a szövetségesek nyomásának, és tankokat, valamint más katonai felszerelést küldött Ukrajnának.
A Kreml eddig nem lépett „a nukleáris létra magasabb fokaira”, de az utóbbi időben kiszélesítette a válaszlépések körét, beleértve európai szabotázsok támogatását és Észak-Korea felfegyverzését. Putyin maga is tréfásan utalt az orosz vörös vonalak rugalmas jellegére:
„Nos, ami ezeket a vörös vonalakat illeti, hadd tartsam ezt meg magamnak” – mondta egy 2022 júniusi beszédében.
A Nyugat óvatosan halad előre, apró lépésekben növelik a támogatást anélkül, hogy Putyint azonnal provokálnák. Az elemzők szerint ez a módszer eddig sikeres volt, hiszen Oroszország fenyegetései gyakran nem valósultak meg. Ugyanakkor Moszkva figyelmeztetései sem tűntek el teljesen, hiszen a Kreml számára a nukleáris fegyverek továbbra is az „utolsó biztosítékot” jelentik a vereség ellen.
Kiszámíthatatlan jövő
A kérdés, hogy mennyire komolyak Putyin eszkalációs fenyegetései, továbbra is megosztja a nyugati elemzőket. A nukleáris fegyverek bevetésével kapcsolatos elméletek túlnyomórészt spekulációk hiszen nincs bizonyíték arra, hogy Putyin valaha is hajlandó lenne ezt az eszközt bevetni.
Janice Stein, a Torontói Egyetem professzora szerint „az emberek valószínűségekről akarnak beszélni, de a probléma az, hogy nincs empirikus bizonyíték a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos elméletekre”.
A Nyugat számára a cselekvés kockázatai és a tétlenség ára közötti egyensúlyozás a legnagyobb kihívás. Az elmúlt év eseményei során a nyugati vezetők többször is megkockáztatták az eszkaláció lehetőségét, eddig Oroszország nem válaszolt azonnal a provokációkra. Azonban a helyzet egyre inkább megköveteli, hogy egyensúlyozzanak a cselekvés és a határozatlanság között. Ahogy Stein is rámutatott:
„Túl egyértelműnek lenni nem előnyös. Ha túl részletesen fogalmazol, csapdába ejted magad, és kizárod a saját lehetőségeidet.”
