Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Körmös Bartóknak – szerepelt egy jó hónapja a Reform címlapján. Azóta kiderült, hogy nem csupán Bartók Béla járt rosszul a Bozóki-féle kultúrpolitizálással, de a szimfonikus zenekarok is temérdek virtuális támogatásban részesültek. A címlapfotó akkor elkerülte a figyelmemet: Bozóki András körme alatt valami sötétlik. Ez a köröm bizony gyászkeretes. Nem akármilyen miniszterről van szó: kulturálisról. Mikor Palotás János óriásplakátján felfedezték e jelenséget, a sajtó hetekig tombolt. Most lapul. Pedig csak elő kéne venni a régi karcolatokat, s a Palotást mindenütt behelyettesíteni Bozókira…

Ossian, a Fidesz Kende Pétere címmel közöl frenetikus leleplezést a Magyar Fórumban bizonyos Kiss István. Pista bácsi azt állítja, hogy „Ossian kilétét köd és homály fedi”, továbbá bennfentesen közli, hogy „mostanság ő az egyetlen a Nemzetben, aki álnevet használ”. Az Ossian nevezetű keményrock-együttes tagjai bizonyára megrökönyödnének mindezek olvastán. Szerencsére (a szerk.) lerántja a leplet az álnévgate-ről: „A Magyar Nemzet munkatársaként dolgozó informátorunk szerint a legendás kelta dalnok neve mögött egy olyan mérsékelten jobbközép szerző búvik meg, aki már évek óta folytat ádáz küzdelmet a nemzeti radikalizmus, a hitelesség és az igazság ellen.” Szép, már-már csurkai csiszoltságú körmondat; kár, hogy hemzseg a furcsaságoktól. Az hagyján, hogy a szerző és a szerkesztők nem tudják elolvasni, s így leírni sem azt a nevet, ami bírálatuk tárgya (Osszián), hanem még azzal is eldicsekszenek, hogy informátoruk (ügynökük) van a Magyar Nemzetnél. Ilyesmit ellenséges helyekre szokás beépíteni, úgyhogy már a hitelességfogalom is érthető – akárcsak az igazság kisajátításának igénye. „A bátor szókimondást álnévvel hirdető, ostobán rágalmazónak Csontos János a becsülettel fel nem vállalt neve, aki piszkos politikai talpnyalásból – kegyeletgyalázó módon – nem átallotta előrángatni epehólyagban (sic!) elhunyt édesanyját. Nem hisszük, hogy Orbán ezt várná tőle.” Itt vegyünk egy nagy levegőt, és vizsgáljuk meg az – immár feltehetőleg magától Csurka Istvántól származó – állításokat. A Magyar Fórum nyugodtan elbocsáthatja állítólagos nemzetes ügynökét, mert olyasmiről jelent, ami köztudott. (Remélhetőleg honoráriumot nem kap érte.) Ha „a bátor szókimondást álnévvel hirdető” nevet felütnék a Ki kicsodában, csodálkozva láthatnák, hogy zárójelben ott a leleplezett álnév. (A „csontos” rossz latinságú ferdítése.) Ez e néven publikált Kétezer leütés című napi tárcasorozat pedig külön vaskos kötetben is megjelent. Arról nem tehetek, hogy a Magyar Fórumban csakis Csurka-tárcákat olvasnak. (A kettős névhasználatnak prózai szerkesztési oka van: egy belső szabály szerint nincs mód egy lapszámban duplikálni.) Ám a szakmai tájékozatlanságnál súlyosabb, ami eztán következik. Becsületsértésben jócskán van részem a balsajtótól; ebben idővel immunitást szerez az ember. (Bár egy ilyen stiliszta, mint Csurka, eldönthette volna, hogy a talpnyalás tisztító műveletét idézi-e meg, vagy a „piszkos” jelzőnél marad.) Édesanyám nevét azonban senki nem tűzheti a tollára haló poraiban sem. Pláne nem használhatja vele kapcsolatban az „előrángatni” kifejezést, mégoly jogosnak gondolt politikai felháborodásból sem. Ez halottgyalázás; visszafordítani pedig rám ezt a bűnt maga a fokozhatatlan arcátlanság. Erről írtam a múltkor, amikor Csurka élő donoros epeátültetést vizionált a címlapon Orbán és Gyurcsány között: szóljon már neki valaki, hogy ez embertelen, s feltehetőleg a kezdődő szenilitás szellemi terméke. Úgy látom, nem szólt neki senki. Ehelyett Kiss Pista bácsi (aki stilárisan ikertestvére Csurka Pista bácsinak) „Ossian fedőnév”-szerű poénokat helyez el; mintha nem is Csurkának kellett volna nemrég magyarázkodnia a beszervezési körülményeiről. Azt a régi Csurkát, aki lázadt a diktatúra ellen, változatlan tisztelet illeti. Személy szerint bosszant, hogy politikai ámokfutása meg az ilyesfajta újabbkori agymenései miatt „kifelejtik” az irodalomtörténetekből, s legjobb darabjait sem játssza a Nemzeti Színház. Ez az új Csurka viszont megérdemelné, hogy Kende Péter beperelje személyiségi jogainak megsértése miatt, amiért a Fidesszel egy mondatba fogalmazta. Én nem fogom perelni, mert nem párbajképes. Én azt se tudom, hogy Orbán, akivel szökőévenként futok össze, mit várna tőlem: vannak nekem saját rögeszméim. Azt viszont tudom, én mit várok el ezek után Orbán Viktortól: soha többet ne parolázzon azzal a kézzel, amely boldogult édesanyámról az idézett, minden emberi jelleget nélkülöző mondatot papírra vetette.

Kombinált hirdetésekkel nyomul az MSZP. Balról narancssárga alapon: „A Fidesz 19 ezer forinttal (sic!) megrövidítette a nyugdíjasokat”. Jobbról vörös alapon: „Bevezettük a 13. havi nyugdíjat”. A 14. havi nyugdíj helyszűke miatt már nem fért rá a kompozícióra.