Kampányvizit után

A Blair- és a Putyin-kampányvizit után az MSZP szeretné belesulykolni az emberekbe, hogy a baloldali kormány külpolitikája soha nem látott sikereket ért el, miközben Orbán Viktor és a Fidesz elszigetelődni látszik a nemzetközi politikában. Érdemes röviden szétnézni a magyar történelemben, és keresni néhány példát arra, hogy mely uralkodók számítottak „elszigeteltnek”, illetve kik voltak azok, akik nagy népszerűségre tettek szert a nagyhatalmak köreiben. A történelmi nagyság és az adott korszak legfontosabb európai képviselői által adott vállveregetések között nyomokban sem fedezhető fel összefüggés.
II. András (1205–1235): Felelőtlen és pazarló adományozási politikája miatt látványosan csökkent a királyi birtokok aránya, miközben képtelen volt megreformálni az államkincstárat és beszedni a regáléjövedelmeket. Gazdaságpolitikája a pénzrontásra, azaz a forgalomban lévő ezüstpénzek ócsítására épült. Uralkodása egy idő után anarchikus belpolitikai viszonyokat eredményezett. Nemzetközi tekintélyére jellemző, hogy 1217-ben egy keresztes hadjárat fővezére is lehetett, ám miközben a Szentföldön hadakozott, az ország belső állapota tovább romlott. Az Árpád-kori magyar társadalom középrétegeit jelentő szerviensek és várjobbágyok mozgalmai 1222-ben kikényszerítették az Aranybulla kibocsátását. A valóban történelmi jelentőségű dokumentumot azonban II. András nem tudta és nem is akarta betartani.
IV. Béla (1235–1270): 1241-ben a Magyar Királyság semmilyen külföldi segítséget nem kapott a mongol támadással szemben. Nemcsak II. Frigyes német-római császár és IX. Gergely pápa „intett be” neki, hanem a szomszédos országok fejedelmeivel sem sikerült szövetséget kötnie. A tatárjárást végül kiheverte az ország, az ezt követő intézkedései miatt pedig IV. Bélát a második honalapítónak nevezték el. Uralkodása első éveiben vissza kívánta szerezni az apja által „elprivatizált” egykori királyi földbirtokállományt, ám ezzel a lépésével sorra szembekerült a legjelentősebb bárói érdekcsoportokkal. Egyes későbbi államférfiakkal ellentétben ő nem külországokba kívánta küldeni az embereket, hanem inkább betelepített népcsoportokat, gondoljunk például a kunokra és a jászokra.
Hunyadi Mátyás (1458–1490): Harminckét éven át tartó uralkodása során még a házasságkötés is komoly nehézségeket okozott számára, mert alacsony származása miatt egyik európai uralkodóház sem kívánt szorosabb dinasztikus kapcsolatokat kiépíteni vele. Rendre háborús konfliktusba keveredett Habsburg III. Frigyes német-római császárral és a korszak vezető kelet-európai nagyhatalmával, a török birodalommal is. A cseh királyi címet hosszú és költséges hadakozás után szerezte meg. A kényes ízlésű európai uralkodói körök lenézték és megvetették. Ám eközben tartottak is tőle, mert az általa létrehozott fekete sereg a kor viszonyai között félelmetesen erősnek és hatékonynak számított. Magyarország gazdag és virágzó monarchia volt, virágzó kereskedelemmel és stabil alapokon nyugvó államháztartással.
II. Ulászló (1490–1516): A Dobzse Ulászlónak gúnyolt, Jagello-dinasztiába tartozó király erélytelensége és gyengekezűsége a mai napig negatív példaként szerepel a történelmi köztudatban. Igazi „polgár volt a pályán”, akinek országlása idején drámai módon csökkentek a királyi kincstárba befolyó bevételek. A kifizetetlen fekete sereg fosztogató hordává züllött, így nyomasztó mértékben csökkent a Magyar Királyság katonai ütőképessége, ami roppant veszélyeket rejtett magában az erősödő török birodalom árnyékában. Ulászló szakított Mátyás abszolutisztikus módszereivel, azaz újra rendszeresen ülésezett a rendi országgyűlés. 1514-ben zajlott le a magyar történelem legnagyobb és legvéresebb parasztfelkelése Dózsa György vezetésével, amely ékes bizonyítéka volt a zilált belpolitikai állapotoknak. A parasztháború kirobbanásának okai elsősorban a mezővárosokban élők növekvő terheiben keresendők. Magyarország európai elismertségét jól példázza, hogy Bakócz Tamás személyében magyar jelöltje is volt a pápai trónusnak. II. Ulászló 1515-ben szoros szövetséget kötött a Habsburg-házzal, amelyet a trónörökösök házasságai is megpecsételtek.