Mikor a Medgyessy-kormány a környezetvédelmi és a vízügyi tárcát 2002-ben az SZDSZ-es Kóródi Mária kezébe adta, már előre látható volt, hogy az ágazat képviselete furcsa parkolópályára kerül. A liberálisok ugyan megígérték, hogy fordulatot érnek el a környezetvédelemben, a természetvédelemben és a vízügyben, de ennek az elmúlt négy évben csak kevés elemét lehetett felfedezni. A kormány – miután kénytelen volt belátni, hogy teljesen alkalmatlan személyt választott környezetvédelmi miniszternek – menesztette is az Alföldön a bálnák megmentéséről beszélő Kóródit. A miniszter asszonynak feltehetőleg nem is az volt a feladata, hogy előremutató politikát képviseljen a környezetvédelemben, hiszen ehhez nem ért. A kormánytól inkább azt a feladatot kaphatta, hogy minél több negatívumot gyűjtsön össze az előző ciklus politikusairól. Ennek eredményeként már a Medgyessy-kormány első éveiben botrányt okozott, amikor kiderült, hogy egy SZDSZ közeli céget bízott meg adatgyűjtéssel a tárca tevékenységéről. Kóródi másik feladata a vízügyi terület egy szervezetbe hangolása lett volna a környezetvédelem feladataival, de ez csupán anynyit eredményezett, hogy számos kiváló szakembert menesztettek a szaktárcától.
Állatkert és bársonyszék
Persányi Miklós kinevezésével pozitív fordulatot várt az ország, de ez nem következett be a volt állatkerti igazgató bársonyszékbe ültetésével sem, bár kétségtelen, hogy az új tárcavezető utolérhetetlen lett a sikerpropagandában.
Persányi Miklós egy tekintetben folytatta elődje munkáját. Felkarolta Kóródi elakadt, s már-már komédiába fulladó, a környezetvédelmi közigazgatás átszervezésére irányuló programját. Az átalakítás alapját az adta, hogy a környezetvédelmi tárca a vízügyi szakterület 2002-es átvételével több párhuzamosan működő hivatallal rendelkezett. A területi környezetvédelmi felügyelőségek mellett ugyanis önálló vízügyi igazgatóságok működtek, de egy-egy országrészben az illetékes nemzeti parki igazgatóságok is fenntartottak egy természetvédelmi hatóságot. Így előfordulhatott, hogy egy beruházónak például a környezetvédelmi tárca három hivatalától is engedélyt kellett beszereznie. A három területet végül összevonták, és kialakult az egységes zöldhatóság. Az elméletileg racionális döntés végrehajtása mégis felemásra sikeredett: az új hatóságok ugyanis a három korábbi szerv közül a legszétziláltabb, és a korrupció által leginkább érintett környezetvédelmi felügyelőségek bázisán jöttek létre, így komoly csorbát szenvedett az Európában is jó példaként ismert, hazai természetvédelmi hatósági munka, csakúgy, mint az ez idáig fegyelmezetten működő vízügyi hatóság.
Draskovics odavágott
Mint minden tárcánál, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnál (KVM) is derült égből villámcsapásként hatott a Draskovics-csomag megszorítása. 2003-ban hozzávetőlegesen 4 milliárd forintot vontak el a szaktárcától, Persányi azonban a megszorítások nehézségeinek elismerése helyett arról beszélt, hogy az európai uniós támogatásokból számos fejlesztést fognak megvalósítani. Ezek a források azonban különféle csoportosításokban több tárcánál is jelentkeztek, így a mai napig nem lehet tudni, hogy pontosan mekkora összegeket fordíthatott a KVM ezekből a saját céljaira.
Persányi országszerte korszerű, regionális hulladéklerakókat, szennyvíztisztítókat ígért, és hogy megszűnnek az illegális lerakóhelyek. A hulladéklerakók beruházásainak elindítása valóban eredmény, de ez főként az Orbán-kormánynak köszönhető, hiszen az előző ciklus vezetése által lekötött pénzek realizálódnak a beruházásokban. Ráadásul az Európai Unió ajánlásai elsőként a szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás komplex rendszerének kialakítását javasolják, és csak végső megoldásként a lerakást vagy a szemétégetést. Jelenleg ott tartunk, hogy a települési hulladékok európai uniós színvonalú kezelése legfeljebb 2013-ra valósulhat meg Magyarországon. Az évi mintegy 4,6 millió tonna települési hulladék 82 százaléka lerakókra kerül, és kevesebb mint húsz százalék hasznosul újra. A kialakult szelektálási rendszer kifejezetten ellehetetleníti a sokkal korszerűbb eljárásokat, például a hulladékok házankénti szelektív gyűjtését vagy a palackok újratöltését.
Az EU nagy összegű támogatásával elindulhat ugyan a csepeli szennyvíztisztító megépítése, és ez javíthat azon a helyzeten, hogy jelenleg a főváros szennyvizének több mint fele tisztítatlanul ömlik a Dunába, vidéken azonban sok helyen bizonytalan technológiájú, magáncégek által létesített szennyvíztisztító művek működnek.
Vásárhelyi-kirakatterv
Csupán karbantartási, tereprendezési és zsilipfelújítási munkákkal, kisebb gátépítésekkel „büszkélkedhet” a kormány a Vásárhelyi-tervről szólva, holott a ciklus elején még azt ígérték: 2004-re befejezik a Tisza árvízvédelmi rendszerének teljes kiépítését. Az eredeti elképzelések szerint 2007-ig összesen 65 milliárd forintot költöttek volna a Vásárhelyi-terv keretében védelmi munkákra, és további 65 milliárdot infrastrukturális fejlesztésekre, ám eddig egyetlen árapasztó víztározó sem épült fel. A kormány halogatásának eredményeként 2003-ban csak tervezés folyt, a 2004-es közel nyolcmilliárd forintos keretből a Vásárhelyi-terv kivitelezési munkáira alig negyvenmillió forintot költöttek, tavaly pedig a rendelkezésre álló 17,5 milliárd forintból mindössze 4,5 milliárd forintot fizettek ki. Elfogultság nélkül nevezhető tehát blöffnek a kormány árvízvédelmi programja. A kabinet felelősségét súlyosbítja, hogy az előrejelzések komoly áradásokat jósolnak a tavaszi hónapokra.
Leírták a Szigetközt
Rosszul teljesített a Medgyessy–Gyurcsány-ciklus a környezetvédelmi diplomácia terén is: a Szigetköz és a szlovákok által a hágai ítélet szerint jogtalanul elterelt Duna ügye nem rendeződött. 2002-ben egy restaurációs kísérlet kudarca után, amikor a Külügyminisztérium volt vízlépcsőlobbisták kezébe akarta adni a téma képviseletét, gyakorlatilag a szőnyeg alá söpörték az ügyet. Közel három éven át még a hágai döntés végrehajtásáról szóló szlovák–magyar tárgyalásokat is szüneteltették, helyrehozhatatlan hátrányt okozva Magyarországnak arra az esetre, ha végül mégis Hágában kellene kérnünk az ítélet végrehajtásának meghatározását. Most pedig látszategyezkedés folyik Persányi Miklós felügyeletével, mivel a magyar tárgyalódelegáció munkáját nem segíti miniszteri és kormányzati támogatás.
Nem sikerült jobb belátásra bírni a Rábát évek óta szennyező Ausztriát sem, és nem tudták elérni, hogy Románia csökkentse az elavult bányászati technológiákból adódó katasztrófaveszélyt. Horvátországgal szemben viszont sikerrel járt a kormány: a szomszédos állam illetékes minisztere ugyanis megígérte, hogy egyelőre nem építnek vízlépcsőt a Dráván.
Vitatott zöldadók
Persányi Miklós egyik legvitatottabb intézkedése az úgynevezett zöldadók bevezetése volt, bár vitathatatlan eredmény, hogy tízéves tervezgetés után végre sikerült elfogadtatni azokat a kormánnyal. A miniszter szerint ezek révén elérték Magyarországon, hogy azok fizessenek, akik szennyeznek, és akik igénybe veszik a természeti elemeket. A miniszter állításával ellentétben azonban Magyarországon nincs ökoadó, hanem egyes vélemények szerint közönséges sarcot szednek ezen a címen, hiszen a központi költségvetést gazdagító bevételekből eddig a szaktárca alig részesült, és ezek bevezetése más adónemek csökkentését sem eredményezi.
Medgyessy ígért egy nagyot
Medgyessy Péter Környezet- és természetvédelmi kötelezettségvállalásaim címmel aláírta a zöldek tizenkét követelésének egyik, szerkesztett változatát, de ezekből ebben a ciklusban szinte semmi sem teljesült. Nyitott jogalkotást ígért, de számos esetben a környezetvédőket nem vonták be az állami vagy hatósági döntések előkészítésébe. Állította például, hogy kormánya fokozott figyelmet fordít a zöld területek megóvására, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Ehhez képest semmivel sem csökkentek az elmúlt négy évben a zöld területek gátlástalan beépítései, ahogyan a szén-dioxid-kibocsátás sem.
origo.hu
Súlyosan megégett két ember egy budapesti gyógyszergyárban - mutatjuk a megrázó részleteket
