Mi az igazság Guantánamóról?

Az igazság Guantánamóról címmel e lap március 8-i számában George H. Walker, az Egyesült Államok nagykövete cikket írt arról, hogy országa Kuba területén létesített táborában a foglyokat humánus bánásmódban részesíti. Leírásából szinte idilli állapotok bontakoznak ki – olyannyira, hogy az olvasónak szinte kedve támadna ott vakációzni, hiszen az ott elszállásoltak testi és lelki szükségleteit, all-inclusive módon, mind fedezik: „A guantánamói fogvatartottak naponta háromszor kapnak olyan ételt, amely megfelel az étrendjük előírásainak. Ellátják őket saját anyanyelvükön írott Koránnal, valamint imafüzérrel és imaszőnyeggel, továbbá jelezzük, milyen irányban van Mekka. A tábor hangszóróin naponta ötször játsszuk le az imára hívó kiáltást, amelyet a minden fogvatartott rendelkezésére álló húszperces imaszünet követ. A fogvatartottak a saját katonáinkéval azonos orvosi ellátást kapnak.” Walker nagykövet arról biztosít bennünket, hogy Guantánamón nem engedélyeznek kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot, és nem is tartják ott a foglyokat a szükségesnél hosszabb ideig.
A cikk megjelenése után két rövid nappal a BBC világszolgálati rádiója hajnalban jelentette azt, hogy a Lancetben, a vezető brit orvosi hetilapban több mint 250 brit, amerikai, ír, német, ausztrál, olasz és holland orvos szakértő levelet írt, amely elítéli az Egyesült Államokat, amiért a Guantánamói-öbölbeli fogolytáborban az éhségsztrájkoló rabokat kényszertáplálásnak vetik alá. Az orvosok levele leszögezi, hogy a katonai börtön doktorainak tiszteletben kell tartaniuk a rabok azon jogát, hogy elutasítsák a „kezelést”. Az aláírók hozzáteszik, hogy a kényszertáplálást végrehajtó orvosokat az orvosi szaktestületeknek meg kell büntetniük, és azt, hogy az Orvosi Világszövetség kifejezetten tiltja a kényszertáplálást. A fundamentalista dzsihádistának nemigen nevezhető brit közszolgálati adó (amelyet Bush amerikai elnök legfőbb szövetségese, Tony Blair miniszterelnök kormánya pénzel) megjegyzi, hogy 500, terrorizmussal vádolt foglyot tartanak a táborban anélkül, hogy bíróság elé állítanák őket. Az Egyesült Államok, folytatja a BBC – és ezt ismétli meg Walker nagykövet is cikkében –, úgy érvel, hogy a genfi konvenció nem vonatkozik ezekre a rabokra, mert azok ellenséges harcosok, akik veszélyeztetik az amerikai nemzet biztonságát. „Emberjogi csoportok és az Egyesült Nemzetek Szervezete sürgette az Egyesült Államokat, hogy zárja be a tábort”, teszi hozzá a világszolgálat, és azt, hogy az Amnesty International szerint az orvosok levelében olvasható újabb vádak szükségessé teszik a foglyok független orvosi vizsgálatát. A táborban tartott foglyok pedig elmondták, hogy az éhségsztrájkolókat székhez szíjazták, és az orrukba dugott csövön át táplálják. Decemberben több mint 80 rab tagadta meg azt, hogy ételt vegyen magához. A BBC tegnapi jelentése tehát némileg árnyalja az ötcsillagos Club Medként leírt karibi tábor atmoszféráját.
De menjünk tovább. Zbigniew Brzezinski – nem- csak Carter elnök volt tanácsadója, hanem az idézett londoni Amnesty International, a világ legnagyobb emberjogi szervezetének alapító igazgatótanácsi tagja is – az American Interest című folyóirat legfrissebb számában igen élesen támadja az Egyesült Államok külpolitikáját. Szerinte az iraki háború eredményeként az egész világon minden korábbit meghaladó Amerika-ellenesség terjedt el, és Amerika hitelét „monumentális” méretekben vesztette el. Amelyhez – a szintén nem fundamentalista-terrorista-dzsihádista Brzezinski szerint – hozzájárult Guantánamo is. De nem csak a világhírű politikusnak és tanácsadónak ez a véleménye.
Janis Leigh Karpinski volt dandártábornok aszszony könyvet írt arról, hogy vezetése alatt mi történt az iraki Abu Graib börtönben. Szerinte könyve megírása miatt fokozták le ezredessé. A BBC-nek adott interjúsorozatában elmondta, hogy Geoffrey D. Miller vezérőrnagy, Guantánamo korábbi parancsnoka, akit 2003 augusztusában küldtek át szolgálatra a bagdadi Abu Graibba, meghonosította az általa Kubában gyakorolt módszereket. Mint azt, hogy a foglyokat meztelenül tartották; fájdalmas helyzetben láncolták le őket; kutyákkal fenyegették és női vallatókkal szégyenítették meg őket szexuálisan. Mindezen vallatási technikát Donald Rumsfeld védelmi miniszter 2002 decemberében személyesen jóváhagyott instrukciói szerint alkalmazták.
Az Egyesült Államoknak a terrorizmus elleni harcban Pakisztán is szövetségese. A pakisztáni nemzetgyűlés tavaly május 13-án egyhangú határozatot hozott, amely elítéli azt, hogy amerikai katonák „a szent Koránt megszentségtelenítették” a guantánamói börtönben. A pakisztáni parlament határozata megjegyzi, hogy az erről szóló hírek „világszerte megrázták az összes vallás híveit”.
De térjünk vissza a brit közszolgálatra, amely 2004. január 1-jén, londoni idő szerint 2 óra 46 perc 19 másodperces kezdettel sugárzott hírében arról adott hírt, hogy a New York-i Emberjogi Figyelő nevű szervezet elmarasztalta az amerikai kormányt, amiért a guantánamói „X-ray” („röntgen”) táborban a fogvatartottak között kiskorúak is vannak. Sőt: még 15 évesnél fiatalabbak is. Ezt „nemzetközi emberjogi csoportok, bírók és ügyvédek” ítélték el.
Vajon miként látják az „igazságot” Guantánamóról mások, akik nem osztják Bush elnök rokonának, Walker nagykövetnek az ott tartott foglyokkal való „humánus” bánásmódról vallott felfogását? Sajnálatos módon – ami nyilván lohasztja az e válaszcikkre már a nagykövet védelmében a tollukat hegyező honi balliberális sajtó mindenkor a legfőbb hatalmi központhoz igazodó munkatársainak kedvét – a tábor bezárását követelte még a canterburyi érsek és, szinte szégyellem leírni, maga Tony Blair miniszterelnök. A britekkel valóban nincs szerencséje az amerikai kormánynak, ami a tábort illeti. Lord Johan Steyn, az Egyesült Királyság egyik vezető jogtudora kijelentette, hogy „mint az amerikai demokrácia ideáljának csodálója”, Guantánamót „az igazság szörnyű bukásának” tartja, ahol a jog követelményeinek legalapvetőbb normáit sem tartják be. A lord mellett Guantánamo bezárását követeli Kofi Annan ENSZ főtitkár, Louise Arbor, a kanadai legfelsőbb bíróság egyik volt bírája, de ugyanezen a véleményen van Angela Merkel német kancellár asszony, Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök és a már említett Tony Blair mellett felesége, Cherie Booth is.
Az Amnesty International szervezet az ott-tartottak közül megemlíti az orosz Raszul Kudajevet is, akinek egészsége tartósan megromlott a budapesti amerikai nagykövet által oly meleg színekkel ecsetelt fogolytáborban, míg a brit muzulmán Dzsamal al-Harith a Mirror című brit lap tavaly március 12-i számának mondta el, hogy a foglyokat akár 15 órán át is leláncolva tartották „ketrecekben”, valamint ütötték-verték őket. Amikor pedig végtagokat amputáltak, akkor szándékosan többet vágtak le belőlük, mint amennyi szükséges lett volna. Igazi Hilton-kezelés, mondhatnánk. Olykor amerikai prostituált lányokat is hoztak, akik a muzulmán férfiakra menstruációs vért kentek, nyilatkozta a lapnak al-Harith. Egyébként ő mondta el azt is, hogy az egyik éhségsztrájk azért tört ki, mert egy amerikai őr szándékosan belerúgott a Koránba.
De térjünk vissza ismét az Amnesty Internationalhez, amely szerint a foglyoknak a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezményének 9. cikkelye szerint – amelyet az Egyesült Államok is ratifikált – joguk lenne bíróság elé állniuk, hogy az döntse el: bűnösek-e vagy ártatlanok. Ez a londoni szervezet IOR 41/024/2004-es jelentésében olvasható a Guantánamói-öböl emberjogi botránya címen.
Walker nagykövet szerint a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága „minden fogollyal teljesen szabadon, minden korlátozás nélkül felveheti a kapcsolatot, ugyanúgy, mintha hadifoglyok lennének”, csak szabályzata szerint nem hozhatja nyilvánosságra jelentéseit. Az AI most idézett jelentése viszont másként tudja. Szerinte a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága „ahhoz a szokatlan lépéshez folyamodott, hogy a nyilvánossághoz fordult” azért, ami Guantánamón történik. Nevezetesen azért, mert a rabok mentális és fizikai állapota az elszigetelés miatt romlik. Emiatt az AI e fogva tartási körülményeket „kegyetlennek, embertelennek és megalázónak” tartja. Ugyanez a szervezet 2005. január 6-án kiadott jelentésében arra hívja fel a figyelmet: fél évvel azután, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság úgy döntött, a szövetségi bíróságok elfogadhatják a Guantánamóban fogva tartottak fellebbezését, ezt a rabok a gyakorlatban nem tehetik meg, mert a kormány megakadályozza (!).
Az említett jelentésben egyes esetek leírása is olvasható. Az egyik tanúbizonyságot az FBI, az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda embere küldte e-mailben a londoni szervezetnek. „Beléptem a kihallgatószobába. A kihallgatott embrióhelyzetben, öszszeláncolva a padlón kuporogva feküdt… A kihallgatottak legtöbbször saját maguk alá piszkítottak…”
Ennyit tehát Guantánamo másfajta igazságáról.
És még valami.
Az Egyesült Államok külügyminisztériuma tegnapelőtt adta ki emberjogi jelentését. Hogy ebben mennyi szerepük van a Washingtont képviselő nagyköveteknek, talán nem kell túlzottan sokat magyarázni. Annyit viszont érdemes megjegyezni, hogy míg az Orbán-kormányzás éveit tárgyaló jelentésekben egyebek között szerepelt a „csonka kuratórium” elítélése, mellesleg pontosan átvéve az országjelentésben az akkori ellenzék kifejezéseit a magyar közszolgálati televízió esetében is („csonka kuratórium”), a 2005-ös évre vonatkozó országjelentésben egyetlen szó sem esik arról, hogy a Magyar Televízióban a kuratórium ma ugyancsak csonka: abban ugyanis nem foglal helyet a mostani ellenzék vezető pártja.
Mint ahogyan nem esik szó a rendőrségnek a gyülekezés szabadsága ellen elkövetett sorozatos jogsértéseiről – amelyeket bírósági eljárások „tettek helyre” – vagy ellenzéki újságírók alap nélküli elítéléséről.
Ami e tekintetben viszont vigaszra adhat okot, az az, hogy a televízióban az ellenzékinek tartott újságírókat ma – ellentétben az Orbán-ciklussal – csupán műsort nem engednek készíteni. A végtagjaikat viszont még nem amputálják le – hacsak a miniszterelnök sintértelepes fenyegetéseit nem követik komolyabb tettek. Amely fenyegetések nyilván csupa véletlenségből maradtak ki a 2005-ös jelentésből – akár az ellenzéki politikusok és újságírók megölésére buzdító televíziós és rádiós programok. Hiszen, mint Guantánamo esetében, igazság sokfajta van. Budapesti amerikai nagykövet azonban egyszerre csak egy.