A balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni hetekben nemcsak a pénzügyminiszter, hanem maga a miniszterelnök is többször biztosított bennünket, állampolgárokat arról, hogy a statisztikai adatokat nem manipulálták, azokat mindenkor a legjobb tudásuk szerint, a valóságnak megfelelően állították össze. Törvénytisztelő polgárként nagyon megörültem ennek, hiszen az államháztartási hiányra vonatkozó statisztikai adatok állandó változtatása az elmúlt években egy kicsit elbizonytalanított, s néha úgy éreztem, talán nincs minden rendben az elszámolások körül. De ezek után már teljesen megnyugodtam, hiszen a legilletékesebbek szavukat adták.
Így tehát teljes nyugalommal tekintettem át a Pénzügyminisztérium havi költségvetési elszámolásait. Ezek az elszámolások egyébként bárki számára elérhetőek a PM honlapján. A költségvetés havi teljesítései mellett a kimutatások – a jobb követhetőség kedvéért – kitérnek a várható éves teljesítésre is. Összevetve a május 19-én és a június 20-án 2006. évre vonatkozó prognózisokat, igen meglepő különbségek fedezhetők fel. A két becslés közötti egy hónapban ugyanis a központi kormányzat pénzforgalmi hiánya a GDP 6,6 százalékáról 7,6 százalékra ugrott fel, vagyis több mint 200 milliárd forinttal emelkedett meg a hiány. Jóhiszemű állampolgárként rögtön arra gondoltam, hogy biztosan a májusi hiány szaladt el, s ez okozta az éves szintű hiány emelkedését. Nézzük meg a májusi hiányra vonatkozó prognózis teljesülését!
Meglepetésemre azt találtam, hogy a tényleges hiány májusban 75 milliárd forint volt, 35 milliárddal alacsonyabb, mint a május 19-én prognosztizált 110 milliárd forint. Nos, ezen a ponton ismét elbizonytalanodtam, s felmerült bennem a gyanú, hogy talán még sincs minden rendben a költségvetéssel, hiszen semmi olyan rendkívüli dolog nem történt júniusban, ami ilyen lényegesen megváltoztathatta volna a költségvetés teljesülését a tervezetthez képest. Ekkor azonban belém hasított a felismerés, hogy egy igen lényeges dolgot kihagytam a számításból, nevezetesen az „Új egyensúly program” intézkedéseinek a hatását a költségvetésre. Gyorsan letöltöttem a miniszterelnök honlapjáról a konkrét számokat, s ezzel korrigáltam a június 20-án adott prognózist. Megdöbbenve kellett azonban tapasztalnom, hogy az így megtisztított júniusi becslés nem közelebb, hanem távolabb került a májusitól, vagyis a hiány növekedése még nagyobb lett. Ez persze elég kézenfekvő, hiszen az „Új egyensúly program” nem egy élénkítő, hanem egy visszafogó csomagként került forgalomba.
A májusi és a korrigált júniusi prognózis közötti különbség igen jelentős, mondhatni drámai. Az államháztartási kiadások 5 százalékkal, 573 milliárd forinttal ugrottak meg, a hiány pedig 36,5 százalékkal, a GDP 2,5 százalékával lett magasabb röpke egy hónap alatt. A további, július–szeptember hónapokban ez a prognózis már nem változott lényegesen (a hiány a GDP 7,6 százalékáról 7,5 százalékra csökkent). A PM által október 17-én kiadott tájékoztatóban azt olvashatjuk, hogy a 7,5 százalékos pénzforgalmi szemléletű hiány az önkormányzatok 0,7 százalékos deficitjével, valamint a Nemzeti Autópálya Zrt. adósságainak átvállalásából adódó 1,5 százalékos hiánnyal és az ESA elszámolás miatti 0,4 százalékos korrekciós értékkel együttesen 10,1 százalékos (maastrichti) államháztartási hiányt fog majd eredményezni. Így jutunk tehát el a 6,6 százalékos tervezett deficittől a tíz százalék feletti ténylegesen várható hiányig. Tehát az autópálya-építés költségének elszámolása nem változtathatta meg a júniusi prognózist.
Éppen ezért a nagy kérdés továbbra sincs megválaszolva: vajon mi okozta ezt a szokványosnak egyáltalán nem tekinthető mértékű korrekciót júniusban? Egyéb információk hiányában csak találgatni lehet. Lehet, hogy az eredeti költségvetés teljesen irreális volt és ezzel a megoldással próbálta a PM korrigálni, ahelyett, hogy pótköltségvetést nyújtott volna be a kormány? Elképzelhető, hogy a választási kampány miatt a kormány túlköltekezett, és ezt próbálta legalizálni, mégpedig úgy, hogy a túlköltekezés egy jelentős részét a kiigazító csomaggal próbálta elfedni? Talán a kormány, félve az újabb fiaskótól, hogy ismét túllépi a hiány a tervezett mértéket, így szándékozott biztonsági tartalékot képezni, illetve újabb – a költségvetési törvény által nem kontrollált – szabadon elkölthető forrásokra szert tenni?
Tanácstalan vagyok, nem tudom, mit gondoljak a történtekről. De mint törvénytisztelő állampolgár, igen szeretném hinni, hogy megfelelő kezekben van az ország sorsa, ezért szépen kérem miniszterelnök és pénzügyminiszter urakat (sajnos a legilletékesebb Katona Tamás államtitkár urat már nem kérhetem, mert időközben megvált hivatalától), világosítsanak fel engem és polgártársaimat, miért kellett 564 milliárd forinttal megemelni a költségvetési törvényben rögzített hiányt, ki és mire költötte el ezt a pénzt, és vajon miért nem kaptunk erről a változtatásról tételes elszámolást és alapos indoklást, elvégre a mi pénzünkről van szó.
A miniszterelnök úr a parlamentben a bizalmi szavazás alkalmából többek között ezt mondta: „Békét és nyugalmat szeretnék, mert erre van szüksége az országnak. A békének ára van. Világos, egyszerű kérdésekre őszinte válaszokat kell adni. Ez az ár.” Nos, miniszterelnök úr, úgy vélem, a kérdésem elég világos és egyszerű. Várom őszinte válaszát.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár
origo.hu
Robbanás volt Budapesten
