Harminchat alkotmányos kérdés a kormányzathoz

1. Ugye a kormányzat az alábbi kérdések kapcsán is méltányolja alkotmányunk (a továbbiakban: Alk.) 61. § (1) azon megállapítását, miszerint „a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat ismerje, illetőleg terjessze”?
2. Vajon szem előtt tartják-e a közhatalom gyakorlói, hogy az Alk. 2. § (3) szerint „senkinek a tevékenysége sem irányulhat” nem csupán „a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására”, hanem „kizárólagos birtoklására” sem?
3. Tudomással bír-e a kormányzat arról, hogy a jelenlegi koalíció kormányzásának időszakában szavaztatták le a legtöbb ellenzéki módosító javaslatot, és hárították el a legtöbb ellenzéki törvénykezdeményezést a magyar parlamentarizmus 1848 óta figyelembe vett ciklusaiban?
4. Összhangban voltak-e és vannak-e a 2006. október 23-i rendészeti intézkedések azzal, hogy az Alk. 8. § (1) kimondja „a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait”, továbbá hogy „ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége”?
5. Vajon politikai tevékenységük során figyelembe veszik a kormánypártok és a minisztériumokat, közhivatalokat vezető tagjaik, hogy az Alk. 3. § (3) szerint „egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet”?
6. Milyen módon és milyen következetességgel érvényesíti a kormányzat az Állami Számvevőszék észrevételeit és alkotmányos kívánalmait az állami költségvetés, illetve a zárszámadás előkészítése, majd parlamenti vitája során?
7. Tekintettel arra, hogy a közelmúlt tapasztalatai szerint a kormány és annak tagjai az Országgyűlés iránti felelősséget általánosságban tartott „bizalmi” szavazással lerovottnak tekintik, meszszemenően indokolt az Alk. 39. § (2)-nek megfelelően, hogy „felelősségre vonásuk módját” – a magyar 1848-as és a korszerű nyugati példákkal összhangban álló – „törvény” szabályozza; kérdés, vajon hajlandó-e a kormány ilyen jogalkotásra.
8. Elismeri-e a kormányzat, hogy alkotmányunk értelmezése kérdésében, így a népszavazás tartásának kérdésében sincs az Alkotmánybíróság világos állásfoglalása nyomán azt felülírni jogosult „alkotmányos tényező”?
9. Összhangban van-e a kormányzat politikája a határokon túl élő magyarok érdekeivel, különös tekintettel arra, hogy az Alk. 6. § (3) szerint a Magyar Köztársaság ne csupán „felelősséget érezzen” sorsukért, hanem mozdítsa elő „a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”? (A kérdőjelre a pozitív válasz az utóbbi években aggodalmasan várva várt!)
10. Bizonytalanságot visszhangoz a következő kérdés: demokratikus-e a Magyar Köztársaság államszervezetének jelenlegi működése?
11. Összhangban voltak-e és vannak-e a 2006. október 23-i rendészeti intézkedések jogkövetkezményei az Alk. 2. §-ának azon megállapításával, miszerint a Magyar Köztársaság „demokratikus jogállam”?
12. Az iskolabezárások, a költséges és időt rabló utazási „kényszerek” vajon nem mondanak-e ellent az Alk. 70/F §-ban foglalt azon kötelezettségnek, hogy az állampolgárok számára biztosítani kell „a művelődéshez való jogot”, mégpedig „az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető községi és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával”?
13. A nyílt és burkolt anyagi kötelezettségek mennyiben teszik lehetővé a valóságban, hogy „minden gyermek joga” legyen a családján és a társadalmon kívül „az állam … részéről” is „arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges” az Alk. 67. § (1) szerint?
14. Összeegyeztethető-e az Alk. 16–17. §-ának a rendelkezéseivel – többek között – tandíjat, illetve vizitdíjat és kórházi napidíjat szedni lényegében differenciálatlanul a túlnyomó többségtől?
15. Hogyan egyezteti össze a kormányzat kiterjedt területeken a több hónapos, sőt egy-két éves kórházi, műtéti várólistáztatást azzal az Alk. 58. § (1)-ével, miszerint „a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez”?
16. Mennyiben veszi figyelembe a kormányzat az állampolgárokat megillető alkotmányos jogot a „szabad mozgásra” és általában az „utazásra”, Alk. 58. §, miközben szárnyvonalakat számol fel, járatokat ritkít, és ismételten tarifát emel?
17. Hogyan egyezteti össze a kormányzat törekvését úgynevezett regionális közigazgatási szervezetek kreálására például az egészségügyben azzal, miszerint az Alk. 41. § kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik?
18. Tekintetbe veszi-e a kormányzat, hogy „a helyi önkormányzatokról szóló törvény” megváltoztatásához a „jelen levő képviselők kétharmadának szavazata szükséges” (Alk. 44/C §)?
19. Tekintetbe veszi-e a kormányzat, hogy vidékfejlesztés helyett a települések jelentős részének esetében diszkriminatív, sőt szinte „faluromboló” tendenciák mutatkoznak mind az oktatásügy, az egészségügy, a közlekedés és a postaszolgálat leépítésének formájában, ami az amúgy is hátrányos helyzetűek elszigetelődését fokozza, a falusi értelmiséget pedig elriasztja szülő- vagy munkahelyéről?
20. Számot vetett-e a kormányzat azzal, hogy a legújabb kormányrendelet, amely rendőri intézkedés során az állampolgár „passzív” magatartását szabálysértőnek minősíti, ütközik az Alk. 62. § (1) rendelkezéseivel?
21. Ellentmondásos az Alk. 28. § (C) 5. a) értelmezése. Az alkotmány szövege egyértelműen kizárja a költségvetés és végrehajtásának egészét a népszavazás tárgyai közül. Ezek három alesetének kizárását külön megjelöli. De tisztában van-e azzal a kormány, miszerint az csak feltételezés, hogy tilalmazná a költségvetés és végrehajtása további aleseteinek (így a vizitdíjnak, illetve a tandíjnak) népszavazásra bocsátását?
22. Kész-e a kormány a kórházi ágyszámcsökkentési kényszer feloldására, majd mértékének felülvizsgálatára az egészséges élethez való alkotmányos jog figyelembevételével?
23. Mit kíván tenni a kormányzat az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet felszámolása ügyében, tekintettel az eljárás tudományellenes, társadalomellenes, sőt antihumánus következményeire?
24. Mikor állítja helyre a kormányzat a gyermekintézmények és a kórházi betegek étkezési normáinak mennyiségét és minőségét a csökkentés előtti szintre?
25. Vajon milyen módon kívánja biztosítani a kormányzat a „bolognai folyamatban” sodródó egyetemi hallgatók diplomához jutását és jövőjét?
26. Mivel magyarázza a kormányzat, hogy a bértárgyalásokon állásfoglalása túlnyomó esetben a munkaadói oldaléhoz áll közel és csak ritkán a munkavállalóihoz?
27. Mit tervez tenni a kormányzat a reálbérek további csökkenésének megakadályozására?
28. Mit kíván tenni a kormányzat, hogy a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentésében feltüntetett 3,4 százalékos inflációs többletterhe a „nyugdíjaskosárnak” megszűnjék, vagy drágasági pótlékkal kiegyenlítődjék?
29. Számot vet-e azzal a kormányzat, hogy hozzá közel álló egyes médiumokban irányadó tényezők nem csupán befolyásolásra, hanem kifejezetten figyelemelterelésre, számos tény eltorzítására, illetve mellőzésére törekednek?
30. Milyen támogatásra számíthatnak a kormányzat részéről fontos és közérdekű alapítványok ma, holnap és holnapután?
31. Foglalkozik-e a kormány azzal, hogy 2007 tavaszán megerősödött Magyarország aggasztóan vezető szerepe az Európai Unióban az infláció mértéke tekintetében?
32. Felkészült-e a kormány arra, hogy az adótörvények tervezett, méghozzá év közben kezdeményezett módosításai milyen következményekkel járnak a magyar gazdaságra?
33. Az adótörvények tervezett módosítása összhangban van-e az Alk. 70/I §-ával, miszerint „minden természetes személy és jogi személy … köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni”? Vajon a tervezett „megfeleltetést” milyen alkotmányos eszközökkel kívánja a kormányzat biztosítani?
34. Mit kíván tenni a kormányzat a jelent és a jövőt katasztrófával fenyegető államadósság-növekedés alkotmányos, nyilvános és eredményes korlátozására?
35. Meddig teszi a kormányzat a forintot a tőzsdejáték eszközévé, és meddig kívánja elodázni az áttérést az euróra; nehogy ebben is a legutolsók és a legkiszolgáltatottabbak legyünk az Európai Unióban?
36. A diszkrimináció (a hátrányos megkülönböztetés) tiltása alkotmányunk egyik nagy erénye; vajon felismeri-e a kormányzat, hogy a túlnyomó többséget sújtja hátrányos megkülönböztetés diszkriminatív gazdaság-, szociál- és művelődéspolitikája által?
Szabad György,
a Magyar Országgyűlés volt elnöke