Nyílt levél Sólyom László köztársasági elnökhöz

Tisztelt Elnök Úr!
Alulírott Fricz Tamás politológus a következőre szeretném nagy tisztelettel, egyben nagy nyomatékkal felkérni: élve a köztársasági elnök alkotmányos jogkörével, szólaljon fel a Magyar Országgyűlésben, s a kialakult belpolitikai válságra való tekintettel javasolja a parlamenti pártok frakcióinak, hogy saját elhatározásból oszlassák fel a parlamentet, aminek következtében ön kiírja az előre hozott választásokat.
Minderre a magyar alkotmány 29. paragrafus (1) bekezdése alapján kérem, amely szerint a köztársasági elnök „kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Érvelésem a következő.

1. Az államszervezet demokratikus működésének egyik alapvető, ha nem a legalapvetőbb feltétele, hogy a parlamenti választások tiszta körülmények között, mindenféle visszaéléstől mentesen történjenek meg. 2006. szeptember 17-e, a jelenlegi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc Balatonőszödön, a szocialista párt parlamenti frakciója előtt elhangzott beszédének nyilvánosságra kerülése óta azonban megtudtuk, hogy a 2006. áprilisi választások nem tiszta körülmények között zajlottak le. A miniszterelnök beszédéből kiderült, hogy a választások megnyerése érdekében semmilyen eszköztől sem riadtak vissza. Kiderült, hogy hazudtak „reggel, éjjel meg este”, kiderült, hogy „Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük”, s kiderült, hogy „az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük.” S végül kiderült, hogy „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival túl vagyunk az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit!”
A vallomás önmagáért beszél, nem szükséges hozzá kommentár. Ám mindehhez hozzátehetünk két ismert tényt is. Az egyik az, hogy 2005 végén a kormányzat kezdeményezésére a parlament egy olyan ötéves adóreformot fogadott el, amely célul tűzte ki az adók csökkentését, s tette mindezt annak tudatában, hogy tisztában volt azzal, a választások esetleges megnyerése után adónövelési programot kell elfogadniuk. A másik az, hogy a kormány a választások előtt nem volt hajlandó tájékoztatni a választópolgárságot a negyedéves államháztartási adatokról. Veres János pénzügyminiszter mindezt azzal indokolta, hogy nem kívánják ezen adatok közlésével megzavarni a választók döntését.
A miniszterelnök vallomása, illetve a fenti tények alapján megállapíthatjuk, hogy 2006 tavaszán nem tiszta választások zajlottak le Magyarországon. Kérdés persze, hogy jogi-alkotmányjogi, avagy erkölcsi értelemben, a demokratikus normák alapján mondhatjuk ezt. Nos, sokan – köztük jogászok, alkotmányjogászok – állítják, hogy a 2006-os parlamenti választások jogi értelemben is megtámadhatóak. Abból indulnak ki, hogy mind az alkotmány, mind a választójogi törvény, mind a büntető törvénykönyv kimondja, hogy közérdekű adatok nyilvánosságra kerülésének megakadályozása vagy az adatok meghamisítása törvényileg büntetendő és alkotmányosan elfogadhatatlan.
Ám ezt a kérdést nyitva hagyva, egyvalami biztosan megállapítható. Az mégpedig, hogy a kormányfő és a kormány a választások előtt hamis színben mutatta be a választópolgároknak a gazdaság helyzetét, s eltitkolta előlük azt a szándékát, amelyre készült a választások után. Gazdasági jólétről, dübörgő gazdaságról, adócsökkentésről beszéltek (sőt cselekedtek), miközben pontosan tudták, hogy ennek az ellenkezője az igaz, és ebből következően annak az ellenkezőjét kell tenniük, mint amit az állampolgároknak mondtak a választások előtt. Állapítsuk meg, hogy ez vitathatatlanul az állampolgárok félrevezetése, becsapása volt, ami talán jogi, de erkölcsi szempontból mindenképpen választási visszaélésnek, durvábban csalásnak minősül, s a választások eredményét normatív szempontból semmissé teszi.
Egy illegitim parlament választott meg egy miniszterelnököt, aki a dolog természeténél fogva szintén illegitim.

2. Szeptember 17-től spontán tüntetések kezdődtek a fővárosban és az ország számos városában, s elmondhatjuk, hogy ezek a tüntetések kisebb-nagyobb megszakításokkal immár hét hónapja zajlanak. Mindezen tüntetések alapvető kiváltó oka a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése volt, illetve annak tartalma, ami azt mutatja, hogy a választópolgárok egy jelentős része nem kívánja és nem is tudja elfogadni a beszédben elhangzottakat, mert úgy véli, hogy a miniszterelnök súlyos erkölcsi vétséget követett el a magyar demokráciával szemben, ezért az egyetlen megoldás ebben a helyzetben az, hogy a miniszterelnök lemond, és utána előre hozott választások következnek, amely az egyetlen megoldás az illegitim helyzet feloldására.
Sokszor és sokan fogalmazták meg, hogy a tüntetők száma nem jelentős, nem teszi ki a lakosság tíz százalékát sem, így nem képviselnek többséget. Ám ön jól tudja, elnök úr, hogy ez az érvelés hamis. A demonstrációkon – még ha azok az élet legjogosultabb tüntetései is – mindig a lakosság, az állampolgárok töredéke vesz csak részt, viszont a tüntetők nagyon sokszor bírják a választók széles sokaságának a támogatását. (A francia forradalmat éppúgy nem milliós tömegek robbantották ki, mint a mi 1956-os forradalmunkat.)
A kormányzat, a hatalom reagálása a társadalom spontán tiltakozó reakcióira megdöbbentette a hazai és a nemzetközi közvéleményt is. A kormány rendőrsége szeptember 19-én, 20-án, illetve különösen és kiemelten október 23-án különös brutalitással és kíméletlenséggel lépett fel a tüntetőkkel szemben, messzemenőkig felrúgva a nyugati demokráciákban szokásos normákat. Minderre felfigyelt az Európai Unió és a nemzetközi közvélemény is. Az EU hazánkba küldte az emberi jogokkal foglalkozó képviselőjét is.
A Gyurcsány-kormány tehát nemhogy komolyan vette volna a tiltakozásokat, a miniszterelnök nemhogy elnézést kért volna az őszödi beszédéért – ami nyugati demokráciákban természetes lett volna –, ellenkezőleg; a tiltakozásokkal és a felháborodott emberekkel szemben a legnagyobb brutalitással lépett fel. Ez a reakció demokratikus jogállamokban teljesen szokatlan és elfogadhatatlan, ilyen típusú válaszokra elsősorban diktatórikus rendszerekben találunk példákat.
Mind az 1-es, mind a 2-es pontban elmondottak arra utalnak, hogy Magyarországon az államszervezet demokratikus működése közvetlen és világos veszélybe került. Veszélybe került egyfelől azért, mert kiderült, hogy a parlamenti választások nem tiszta módon, hanem a választók félrevezetésével és becsapásával, a költségvetési adatok eltitkolásával zajlottak le, ami alapján a választók nem hozhattak megalapozott döntéseket. Márpedig ha a választások nem tiszták, akkor a demokratikus működés alapjaiban megkérdőjeleződik.
Az államszervezet demokratikus működése másfelől azért került válságba, mert kiderült, hogy a kormányzati hatalom a vele szemben – indokoltan – fellépő csoportok tüntetéseit nem tudja tolerálni, elviselni, ezekkel szemben erőszakos, sőt brutális eszközökkel lép fel, illetve jogilag indokolhatatlan módon korlátozza a gyülekezési szabadságot. Mindez ugyanis demokratikus jogállamban nem fordulhatna elő, csak diktatúrákban, s ez azt mutatja, hogy az állam erőszakszervezeteinek durva és sok tekintetben jogellenes magatartása révén a demokratikus működés különös veszélybe került, sőt sérült.
Köztársasági Elnök Úr! Önnek alapvető feladata, sőt kötelessége, hogy védje, megőrizze a demokratikus államszervezet működését. Meggyőződésem szerint a fenti két oknál fogva egyértelműen súlyos veszélybe került a demokratikus államszervezet működése, ennélfogva önnek feltétlenül fel kell lépnie a demokratikus jogállam megvédése érdekében. önt, jót tudja az ország, számos alkotmányos paragrafus korlátozza ebben, ám az is tény, hogy alkotmányunk számos helyen nem tisztázza, illetve nyitott kérdésként kezeli a köztársasági elnök lehetséges mozgásterét. A 29. paragrafus önnek nem pusztán felkínálja, hanem kifejezetten előírja a cselekvés kényszerét, ha a demokratikus államrendet veszély fenyegeti. Önnek mind a szeptemberi, mind pedig az október 1-jei beszéde azt mutatta, hogy tisztában van vele: az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után az ország erkölcsi válságba került, s közvetetten kimondta, hogy ez a válság nem oldható fel a miniszterelnök lemondása vagy legalábbis bocsánatkérése nélkül. Október 3-i nyilatkozatában – szintén nem nyíltan, hanem közvetetten – azt is kifejtette, hogy az október 6-i, miniszterelnökről szóló bizalmi szavazás során a szocialista–liberális többségnek le kellene váltania Gyurcsány Ferencet ahhoz, hogy a belpolitikai válság feloldódjon. Sem a lemondás, sem a bocsánatkérés (mert Gyurcsány október 6-i parlamenti beszéde nem volt az), sem a bizalmi szavazáson a miniszterelnöktől a bizalom megvonása nem történt meg.
Tehát: a magyar demokrácia erkölcsi válsága a mai napig nem oldódott meg, ellenkezőleg, elmélyült, és általános belpolitikai válság alakult ki Magyarországon, amihez a kormány négyéves „semmit nem csinálása” következtében mély gazdasági válság is társul. Mikor kell cselekednie önnek, köztársasági elnök úr, ha nem most? Mikor fenyegeti veszély a demokratikus államrendet, ha nem most? Mikor kellene önnek élnie a parlamenti felszólalás, majd a parlamenti frakciókkal való tárgyalás jogával és lehetőségével, ha nem most? S ha ezt nem teszi meg, akkor ön vajon az alkotmányhoz hűen cselekszik-e?

3. S végül még egy szempont. Szeptember 17-e óta, immár hét hónapja ez az ország, a nemzet vészesen megosztottá vált. Nem lehet nem észrevenni, hogy nem pusztán a tüntetők, demonstrálók, útlezárók stb. kívánják a miniszterelnök és a kormány távozását, valamint – egyre erőteljesebben – előre hozott választások megtartását az új legitimáció megteremtése érdekében, hanem a társadalom, a választópolgárok egy igen jelentős része is. Sőt, a legutóbbi felmérések már arról számolnak be, hogy a kormány, illetve a kormányfő népszerűsége a mélyponton van, az emberek kétharmada-háromnegyede a kormány távozását akarja, s már a kérdezettek több mint fele a megoldást az előre hozott választásokban vagy új, esetleg szakértő kormány megalakulásában látja. Mindebből pedig már látszik, hogy a Gyurcsány Ferenccel és kormányával szembeni elégedetlenség nem pusztán egy szokásos kormányzat-ellenzék ellentét, hanem sokkal mélyebb konfliktus annál, amit – s ez a nagyon fontos – nem old meg az idő múlása, épp ellenkezőleg. Ezzel szemben a kormányzó koalíció elitje és pártjai, illetve a mögöttük álló nem kis szavazói bázis továbbra is elzárkózik attól a gondolattól, hogy bármilyen változás történjen a kormányzásban.
Mindezek következtében az elmúlt hónapokban az árkok tovább mélyültek, a szembenálló politikai táborok között pattanásig feszült a légkör, amit a március 15-i ünnepen történtek hűen mutattak. Az országban hideg-polgárháborús légkör uralkodik. Nem lehet kizárni, hogy ha a továbbiakban sem történik semmi, enyhülés felé mutató lépés, akkor az eddigiekhez képest is veszélyesebb atrocitások történnek, és az ország vészes patthelyzetbe kerül. A koalíció, elsősorban a miniszterelnök semmilyen hajlandóságot sem mutat valamilyen engedményre a belpolitikai válság rendezése érdekében, holott látszik, hogy enélkül az ország egy jelentős része nem fogadja el őket legitim kormányzatnak, s passzív, illetve aktív ellenállásba menekül. Fennáll tehát a veszély, hogy az ország kormányozhatatlanná válik, és anarchiába süllyed. Legitim kormányzat nélkül nem lehet semmiféle reformot végrehajtani, ezért múlhatatlanul szükséges egy új legitimáció megteremtése, s ez ma már nem mehet más módon, mint új választások kiírásával.
Mindezek következtében az ország, a nemzet egysége mára megbomlott, az ország két részre szakadt, ami a legelemibb működés fennmaradását is veszélyezteti, gátolja az ország normális működését, felzárkózását az Európai Unió átlagához; helyette lefelé zuhanást és lemaradást hoz. Önnek tehát, elnök úr, a nemzet egysége érdekében is fel kell lépnie, mert nem nézheti tétlenül, hogy ez az egység a szeme láttára bomoljon fel.

Tisztelt Elnök Úr!
Mindezek alapján kérem önt arra, hogy éljen alkotmányos jogával, szólaljon fel a parlamentben, s szólítsa fel a frakciókat az Országgyűlés önfeloszlatására, egyben új választások megtartására. Ön ennek érdekében tárgyalásokat kezdeményezhet a parlamenti frakciók vezetőivel, külön-külön és együtt is, s ha ezt ön megteszi, az ön beszédének van olyan súlya, amelyet sem a szocialista párt, sem a liberális párt, sem a miniszterelnök nem hagyhat figyelmen kívül. Ha ez utóbbit ugyanis megtennék, akkor nyíltan szembemennének a magyar alkotmányossággal és a demokratikus jogállam szellemiségével. Az ön fellépése tehát – megítélésem szerint – sorsdöntő lehetne, s feltétlenül elvezetne a válság kezeléséhez, az új választások kiírásához, s ez által új legitimáció, egyben egy működőképes kormány létrejöttéhez.
Elnök úr, az ön felelőssége történelmi. Ön beírhatja a nevét a történelembe. A helyzet rendkívüli, ezért nem kell meghátrálni a rendkívüli megoldásoktól sem. Ma vélhetően ön az egyetlen, aki hathatósan léphet fel a nemzet egysége és az államszervezet demokratikus működése érdekében. Ezt a fellépést nem mulaszthatja el. Már csak azért sem, mert ön már az első beszédében és később is hangoztatta a nemzet iránti elkötelezettség és a hazaszeretet fontosságát.
Öné tehát a felelősség. Kérem, vállalja!
Tisztelettel: Fricz Tamás