Világelső állam

Április 4-én szinte sajtótörténeti ötlettel lepte meg olvasóit a Libre belgique című belga lap. Első oldalán főcímként betűk helyett számok – „574,8 km/h” – álltak a világrekordot teljesített francia szupervonat fotója fölött úgy, hogy a címoldal jobb oldali fele – beleértve az újság nevének egy részét – csupán áramvonalasan elmosódottan, mintegy száguldó vonatból kitekintve látszott. A világrekordnak jó néhány üzenete van. Nem utolsósorban az, hogy az Alstom TGV 574 km/óra sebességgel hagyta el azt a neoliberális dogmát – amelyet vegytisztán ma már csak Magyarországon képvisel a neoliberális koalíció –, miszerint az állam rossz gazda. Valóban rossz gazda lenne a francia állami vasúttársaság, amely ezt az egyedülálló mérnöki teljesítményt nyújtotta? Arról a Franciaországról van szó, amely államilag tervez. Nemcsak saját gazdaságát, de azt is, hogy a 2020 felé már akuttá váló globális vízhiányra tekintettel a francia vállalatok nemzeti érdeke volt, hogy rátegyék kezüket például a magyar vízkészletre. De a francia kebleket büszkeséggel dagasztó állami vasúti kiválóság nem egyedülálló csodabogár. Nagy-Britannia világszerte is a legnagyobb tisztelettel körülvett intézménye, a BBC is állami, ha úgy tetszik, nemzeti, illetőleg „köztulajdonban” van. A brit állam olyannyira rossz gazda, hogy a világelső médiumot birtokolja?
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Ázsiában is az állam „csinált” csodát. Japánban a legendás minisztérium, a MITI tervezte meg azt, ami ma Japán. Mint ahogyan az összes délkelet-ázsiai gazdasági csoda, a tigrisek mögött is az állam állt. Tajvantól Szingapúron át Dél-Koreáig. Ott jobboldali tekintélyuralmi rendszerek idején, mint ahogyan a Kínai Népköztársaságban állami bábáskodás eredménye a három évtizede tartó, szinte példa nélküli gazdasági fejlődés.
A jelek szerint az állam csak akkor rossz gazda, ha az állam van rossz kezekben. Mint Magyarországon. Ahol a jelenlegi tulajdonosok – világegyetlenként – sikeresen fejlesztik vissza a gazdaságot, szegényítik el a „lakosságot”, fosztják meg annak rendkívül rossz egészségi állapotban lévő és hamar haló, igen jelentős részét minőségi vagy lassan bármilyen orvosi ellátástól, teszik felemelő céloktól megfosztottá, kilátástalanná, boldogtalanná és páratlanul gyűlölködővé az ország népét.
Tetszik, nem tetszik, máshol az állam reneszánszát éli. Vagy változatlan feladatát teljesíti. Mint a skandináv országokban, ahol a választói konszenzus nem engedné, hogy az állam kiszálljon abból a szerepéből, amely a világon a legmagasabb szintű oktatást, szociális támogatást és egészségügyi ellátást szavatol. Zárójelben: annak ellenére, hogy – akár az Egyesült Királyságban – nem egy északi országban az állam és az egyház egy és ugyanaz. De az állam ma már a globalizmus elleni védelemben is fokozott szerepet kap. Nicolas Sarkozy, a legesélyesebb, jobboldali francia elnökjelölt éppen április 4-én sürgette az Európai Uniót, hogy összehangolt gazdasági stratégiát fejlesszen ki, amellyel megvédheti polgárait a globalizáció ellen, és megtarthatja szemükben legitimitását. Az Egyesült Államokban az állam hozott tilalmat a „stratégiaivá” nyilvánított ágazatok külföldi privatizációjával szemben. A spanyol és osztrák állam mind nagyobb erővel avatkozik bele abba, hogy mely hazai vállalatot vehet meg mely külföldi cég. Dél-Amerikában visszaállamosítanak. Mint Oroszországban is. Mexikóban, Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és az OPEC más tagországaiban elképzelhetetlennek tartanák a nemzeti olajvállalatok privatizálását. Magyarországon a tőzsdei részvények 78 százaléka idegen kézben van. Akinek kételye támadna a két modell hatékonyságáról, hasonlítsa össze az eredményeket.