Volt egyszer egy kutatás-fejlesztési bizottság

A minisztériumokkal azonos hatáskörű Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) feladatai közé tartozott többek között az ország jövőjét meghatározó gazdaságfejlesztési kérdések kidolgozása, együttműködve az aktuális területekért felelős tárcákkal. Stratégiai javaslatokat, tudományos-műszaki koncepciókat dolgoztatott ki saját szakértőivel, bevonva az ország egyetemi és kutatóintézeteiben dolgozó szakembereket, tudósokat. Szorosan együttműködött a Magyar Tudományos Akadémiával.
Vezetésében, bár mindig nyomon követhető volt a pártállam személyi részvétele, a hazai tudományos műszaki értelmiség nagy formátumú mérnökei, tudósai aktívan vettek részt. Komoly szakmai felkészültségű vezetője volt a kiváló mérnök Kiss Árpád, de sorolhatnánk azon kiemelkedő szakemberek névsorát is, akik jelentős mértékben járultak hozzá a kádári időkben ahhoz, hogy hazánk gazdasági-műszaki fejlődése meghatározó legyen.
Aztán az európai, illetve hazai politikai változások, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) feloszlása után a nyilvánosságra került országeladósodás következményeképpen a hazai kutatás-fejlesztés is összeomlott. Ekkor az első demokratikus kormány átszervezte az OMFB-t egy kiváló, nemzetközileg elismert tudós miniszteri rangban történő vezetése alatt. Pungor Ernő kidolgozta a költségvetési pénzek szakmai bírálatokon alapuló pályáztatását, és újraépítette a magyar tudományos-műszaki-fejlesztési élet nemzetközi kapcsolatrendszerét. Gazdaságfejlesztési koncepciója nemcsak arra terjedt ki, hogy nemzetközi nagyvállalatok hazai telepítését támogatta, hanem jelentős szerepet adott a hazai műszaki fejlesztéseknek. Figyelemmel volt a hazai felsőoktatás infrastrukturális fejlesztésére és támogatására. Az egyetemi felfedezések gyakorlati felhasználását elősegítő egyetemekhez kapcsolt kutatóintézeteket alapított a Bay Zoltán-intézetek formájában.
Tudománypolitikája az 1994. évi kormányváltás következtében megtorpant, és a bizottság egy minisztérium alárendelt főosztályává vált. A kezdeti négy év lendülete csak a tudományos műszaki kutatás-fejlesztés (K+F) nemzetközi kapcsolatépítésében folytatódott, köszönhetően Nyiri Lajosnak, akinek vezetésével megerősödött a magyar műszaki-kutatási értelmiség kapcsolatrendszerének az Európai Unióhoz való igazítása. Azonban a hazai műszaki-gazdasági fejlesztés lendületét vesztette, területet adva a nemzetközi vállalatok térhódításának és a hazai ipar visszafejlődésének.
Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság igazi hazai műszaki-tudományos fejlesztési koncepció nélkül sodródva került a következő választáskor a mai ellenzék kezébe. Az akkori kormányzat szembesült azzal, hogy a hazai GDP igen kis százalékban támogatja a műszaki fejlesztést, kutatást, kevesebb mint egy százalékkal a nemzeti GDP-ből, messze elmaradva az EU-átlagtól, nem beszélve a tudományos-gazdasági nagyhatalmakról. A magyar gazdaságnak azzal is szembe kellett néznie, hogy a lassan visszanyert orosz piac fizetésképtelenné vált, így több hazai cég súlyos helyzetbe, csődbe vagy csőd közelbe került. Két év kellett ahhoz, hogy a műszaki fejlesztés megindulhasson, de ismét gazdaságfejlesztésről beszélhettünk a Széchenyi-tervnek köszönhetően.
Az egyetemi professzor, egyébként kiváló szakember, Szabó Gábor személyében eredményes kutatás-fejlesztés indult el az Orbán-kormány második két évében. A Széchenyi gazdaságfejlesztési program sikere azonban a kormányváltás után s az azóta regnáló kormányzatok szemében ördögként szerepelt. Az OMFB, amely továbbra is minisztériumi főosztályként működött, egyre alacsonyabb súlyú vezetési szereppel maradt meg. Vezetését a korábban külföldre távozott és ott igazán nem kiemelkedő teljesítményt felmutató Boda Miklós kezébe adták. Ekkor már messze nem beszélhettünk minisztériumi szervről, hanem csupán egy ügynökségről.
Hová jutott ez az ügynökség? Minden szakmai kontroll nélkül osztogat pénzeket. Hol a miniszterelnök által is több tíz milliárd gazdasági hasznot hozó és beharangozott kutatás-fejlesztési támogatás? Olyan cégnek adtak kétmilliárd forintot a madárinfluenza-oltóanyag fejlesztésére, ahol mind a mai napig nem tudjuk, hány forintot hozott vissza ez a tudományfejlesztési blöff. Még a volt egészségügyi minisztereket és az országos tiszti főorvost is bevonták a kamerák előtti, látványos oltásra, bár madárinfluenzát talán az oltás miatt nem kaptak, de azóta mind repültek, valószínűleg az oltás mellékhatásaként… A kutatás-fejlesztésért felelős hivatal több száz milliókkal tartozik hónapok óta az egyetemeknek, kutatóintézeteknek az elvégzett feladatokért, sőt ebben az évben még nem írtak ki pályázatokat sem. A nemzetközi kapcsolatokat jelentő kétoldalú együttműködési programokat ugyan továbbra is meghirdetik (a külföldi partner nyomására), de amíg a külföldi fél értesül a pozitív vagy negatív döntésekről, addig a magyar partner nem. Az sem véletlen, hogy az Állami Számvevőszék, először működése óta nem fogadta el az OMFB utódszervezete pénzügyi beszámolóját, jelezve a kutatás-fejlesztési pénzek elosztásának átláthatatlanságát.
A kormányzatnak lépnie kell, mert idestova négy hónapja nincs vezetője az ország jövőjét meghatározó kutatás-fejlesztésért felelős szervezetnek. Nem az lenne a cél, hogy az egyre kisebb létszámú kutató-fejlesztő gárdát külföldre kényszerítsük, teret adva a hazai ipar teljes elsorvadásának és az ország további kiszolgáltatottságának, hanem épp az ellenkezője. Azt is világosan kell látnunk, hogy a hazai kutatás-fejlesztést nem fogja az Európai Unió támogatni, mert ezt nemzeti hatáskörnek és feladatnak tekinti. Az unió csak az úgynevezett európai hozzáadott értéket tartalmazó programokat támogatja pénzzel.
Ma még lehet lépni, holnap már nem, mert mindazok, akik extratudással rendelkeznek, bár honvággyal terhelve, de a jövőt választják. Ők lábbal szavaznak.

A szerző az MTA rendes tagja