Utcára tett pedagógusok, összevont intézmények

Az iskolákban a nyáron a gyerekzsivajt felújítások és költözködések, átalakítások zaja váltotta fel. A három évre elhúzódó átszervezésből idén négy valósul meg: más intézménybe olvad be a Dekoratőr Iskola, a Hajnik Károly Közgazdasági Szakközépiskola, az Irinyi János Környezetvédelmi és Vegyészeti Szakképző Iskola és a Szentágothai János Egészségügyi Szakképző Iskola. 2008 nyarán tizenhárom iskola költözik – remélhetőleg – végleges helyére. További három összevonást 2009-re tervez a főváros.
A fenti adatokat nem lehet egyszerűen számnévként kezelni, mögöttük ugyanis emberi sorsok húzódnak meg. Több ezer tanuló kénytelen elválni megszokott iskolaépületétől, tanárától. Különösen nehéz az iskolaváltás a 12. évfolyamosok számára, akik épp az érettségi vizsga évében valószínűleg néhány új tanárral kezdik meg a felkészülést az első igazi megméretésre. Részben a kötelező óraszám emelése miatt a befogadó intézmények nem tudnak minden pedagógusnak, iskolai dolgozónak státust biztosítani, ők a reménykedő álláskeresők, az átképzésre várók táborát növelik majd. A gyermekszerető, hivatástudattal áthatott tanárok felcsaphatnak biztosítási ügynöknek, bár e területen is több az eszkimó, mint a fóka. Számítógépes szakembert sok munkahelyre keresnek, ám az ötvenes éveit taposó magyar- vagy történelemtanár nehezebben mélyed el a számára idegen tudomány rejtelmeiben.
Az iskolák költöztetése, illetve befogadásra való átalakításuk óriási összegbe kerül. Két intézmény összevonására az önkormányzat csupán ötvenmilliót tervez, ám ez már tíz évvel ezelőtt is százmilliót igényelt. Az inflációval, áremelkedésekkel növelt számot hússzal szorozhatjuk. A szakközépiskolákban drága berendezéseket kell(ene) gondosan becsomagolni, átszállítani, új helyükre felszerelni, beállítani. Ez akár az épület villamos, számítógépes hálózatának felülvizsgálatát is szükségessé teheti. S vajon mi lesz a még használható, értékes műszerekkel, amelyeket a befogadó nem igényel? Az elmúlt években bezárt iskolaépületek egy része üresen áll, az önkormányzat fizeti az őrzést, az állagmegóváshoz szükséges fűtést. Más részüket alapítványi iskolák, egyéb szervezetek veszik vagy kapják bérbe.
Az intézmény-összevonások magas száma egyfajta kapkodást is sejtet. A nagy sietségben megvalósíthatósági tanulmány sem készült, a szakértői tanulmányt pedig az iskolák felületes felmérése alapján, néhány nap alatt írták meg. Az iskola-összevonások kapcsán a főváros valós és valótlan okokat egyaránt említ. Vitathatatlan és sajnálatos tény, hogy csökken a gyermekek száma, és e tendencia megfigyelhető már a középiskolás korosztálynál. Ám az oktatási miniszter szájából többször elhangzott, hogy Budapesten és Pest megyében változatlan e korosztály létszáma.
Az indokok között szerepel az is, hogy az Európai Unió csak a nagyobb intézmények fejlesztését támogatja. Ellentmond ennek az unió keretében működő Európai Szakszervezeti Szövetség oktatási bizottságának (ETUCE) 2006. október 31-i – mélyen elhallgatott – határozata, amely többek között kimondja, hogy Kelet-Közép-Európában elsősorban az elemi és középfokú oktatást kell összehasonlítani az unió eredeti tizenöt tagállamában lévő oktatási rendszerrel, több figyelmet kell szentelni a diákok esélyegyenlőségének megvalósítására, az alacsonyabb létszámú osztályokban oktató tanárok számára magasabb bért, uniós szinten egységes munkaidőt, jobb munkakörülményeket kell biztosítani. Emeljük ki a határozat zárómondatát is: „Javasoljuk, hogy bármilyen támogatást a fenti, európai követelményeket megvalósító általános és szakképzési rendszernek biztosítsanak.”
A kiragadott elvárásokat elemezve megállapíthatjuk, hogy az iskola-összevonások egyiket sem szolgálják. A város több pontján működő szakközépiskolákat igyekeznek egy-egy intézménybe zsúfolni, megnehezítve ezzel a diákok napi közlekedését. Vajon mi indokolja, hogy egészségügyi képzés Budapesten főleg a VIII. kerületben legyen (Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium, Bókay János Humán Két Tannyelvű Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium)? Nagymértékben profilt váltott ugyanis a Semmelweis Ignác Humán Szakképző Iskola és Gimnázium, valamint a Dr. Hetényi Géza Humán Szakközépiskola.
Elképzelhető, hogy néhány kisebb létszámú osztályt is átszerveznek, ha a befogadó iskolában nincs elegendő tanterem. A hirtelen szűknek bizonyuló befogadó intézmény nem biztosíthatja a megfelelő, az ETUCE által elvárt munkakörülményeket. Az el nem bocsátott pedagógusok bankszámlájára nyugati pályatársaik fizetésének körülbelül negyedét utalják. Az érettségi dolgozatok négy-öt napig tartó lelkiismeretes javításáért, az olykor siralmas feleletek végighallgatásáért, a rengeteg adminisztrációért járó csekély díjat tavaly öt hónapos késéssel kapták meg a tanárok. A munkaidőt, a kötelező óraszámot illetően eltéréseket tapasztalunk az egyes uniós országokban. Mivel a magyar oktatásügy igen csekély mértékben foglalkoztat pedagógiai asszisztenseket, ezért a tanárok igénybevétele hatványozott. Nem kell tehát mindent elhinni!
A csökkenő diáklétszámon kívül a fő ok az oktatás piacosítása. A fővárosban a szakképzés 35 százaléka alapítványi iskolákban történik, s e szám további növelésére törekednek. Milyen következményekkel, hátrányokkal jár a szakképzés alapítványi iskolákba történő terelése? A szülők tandíjat fizetnek, vagy olyan leendő munkahelyet keresnek gyermekük számára, amely ezt átvállalja. Kevésbé biztosított a megfelelő szintű oktatás, illetve ennek ellenőrzése. A tanárokat több alapítványi iskola minimálbéren alkalmazza, a különbözetet zsebbe csúsztatja. Igyekeznek kibújni az egyéb díjak – 13. havi fizetés, jutalom, túlóra, helyettesítés, étkezési hozzájárulás, vidéki dolgozó esetén közlekedési támogatás – fizetése alól.
A fővárosi önkormányzat több esetben megüresedett épületet és igen komoly (50–95 millió forintos) támogatást adott néhány alapítványi iskolának. Ezen összegeket az állami irányítású iskoláktól vonta el, ott kevesebb pénz jutott az épületek felújítására, fejlesztésre, az oktatás színvonalának emelésére. S vajon milyen körökbe tartoznak a támogatásban részesült alapítványi iskolák tulajdonosai? A Hír TV is beszámolt például a kétes tulajdonú Vocational Academy Alapítványról, amely akár száz évre is szerződést kötne a bezárásra ítélt dunántúli iskolák fenntartóival. Az új vezetésű intézményekben az angol nyelven kívül fontos tantárgy lenne a brit civilizáció…

A szerző tanár