A családokban érték a gyermek

Pannikám, ugye hozzátok a picit is? Biztosan sokat nőtt, amióta nem láttuk – ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekre mostanában különösen nagy szükségünk van. Ha csak rajtunk múlna, elsősorban ilyesmik töltenék ki az egyesületi életet a Nagycsaládosok Országos Egyesületében, a bárkajelvényes NOE-ban. Ezért megyünk szeptember 15-én Keszthelyre, a NOE szokásos őszi országos találkozójára.
Különösen szükségünk van egymásra mostanában, amikor a tengernyi, lelket melengető dicséret, köszönet mellett ordas, sunyi vádak céloznak meg bennünket.
20 év telt el…
1987-et írtunk. Egyszer csak azt írta „az újság”, hogy bevezetik a személyi jövedelemadót, ami sávosan progresszív lesz, mert úgy igazságos, ha azok, akiknek több jövedelmük van, abból nagyobb részt fizetnek be az államkasszába. Már majdnem elkezdtünk bólogatni, amikor – gyors fejszámolás – egy „hoppá!” szaladt ki a szánkon. Ez így azt jelentette volna, hogy aki a gyereke számára termeli meg az életben maradáshoz szükségeseket, elveszítené a többletmunkája gyümölcsének javarészét. Ugyanannyi adót fizetne, mint akinek senkiről sem kell gondoskodnia. Így aztán megtalálták egymást a már régebben öszszejáró, baráti közösségeket alkotó nagycsaládok, egy-két újsághirdetést is feladtak, hogy egyesületet szerveznének.
Persze, nem volt azért ez olyan egyszerű. Akkoriban mindenkinek kellett hogy legyen főhatósága. Hosszas tanakodás után a hatalom úgy döntött, hogy a leendő civil egyesület főhatósága akár az új keletű társadalmi viták koordinátora, a Hazafias Népfront is lehet. Úgyhogy nem is számították hivatalos alakuló közgyűlésnek az 1987. júniusi első ilyen célú összejövetelünket, ezért másik, már őszi időpont után kellett néznünk. Persze, október 23-a 1987-ben szóba sem jöhetett, de 24-ét elfogadták.
Akkor már hónapok óta a legmagasabb szinteken fogadtak bennünket, tárgyaltak a hivatalosan a még meg sem alakult egyesület küldöttségével, sőt még az állásfoglalásunkat is leközölték. És bár sokan mondták, micsoda naivitás, ugyan már, teljesen esélytelenek törekvéseink, az Országgyűlés – ha csak a legalább három gyereket eltartóknak is, de – mégis elfogadta az eltartott gyermekek utáni adókedvezményt. Ez ekkor még az adóalapot csökkentette, ami a nagycsaládban élő gyerekek létminimumának körülbelül a felét adómentessé tette. Ne feledjük, ebben az időben családi pótlékot csak biztosított szülőnek folyósítottak. Aki az adott hónapban 20 napnál kevesebb ideig volt állásban – biztosítással járó jogviszonyban –, nem kaphatott családi pótlékot a gyerekei számára. A munkanélküliség, a pénzellátás nélküli betegség nem számított. Gyes is csak annak járt, aki a szülési szabadsága megkezdéséig állásban volt. A lelkiismeretesebb ügyintézők segély helyett a szegénységben élő családok gyerekeit papíron állami gondozásba vették és visszahelyezték őket a saját családjukhoz, hogy legalább a gondozási díjjal segíthessenek.
A rendszerváltozás mindjárt elsodorta számos igen aktív tagunkat. A pártpolitikába távoztak, minisztereknek, államtitkároknak. Ekkor módosítottuk az alapszabályunkat: a NOE vezető testületeinek tagja nem lehet valamely párt vezetőségeinek, parlamenti frakciójának tagja. Alapszabályunknak az egyesületi célokkal, értékekkel, feladatokkal foglalkozó pontjai viszont kezdettől, 20 éve változatlanok. A NOE tagja az lehet, aki fontosnak tartja az élet és az anyaság tiszteletére nevelést, a házasságért és a jövő generációjáért érzett felelősség erősítését. Alapszabályunk kezdettől előírja a nagycsaládosok sajátos érdekeinek képviseletét, a nagycsaládos, a többgenerációs életmód értékeinek felmutatását és a nagycsaládok közösségi életét.
E száraz szavak mögött a NOE-ban azonban emberi sorsokat látunk.
Erzsikéét (nevét megmásítottuk), aki állami gondozott volt, és akit öt gyermekével dobott ki a férje – gyerekeinek apja – az utcára. Erzsike hihetetlen szívóssággal megteremtette gyerekei számára az otthont, hogy az ország különböző pontjain lévő gyermekotthonokból, nevelőszülőtől visszahozhassa őket magához. Ehhez meg kellett oldani (sokemberes NOE-feladat volt), hogy némi segélyt kaphassanak, azért, hogy ruhára, az öt iskolatáskára Erzsikének ne kelljen a gyerekek vacsorájából költenie. És Erzsike volt az is, aki – amikor már falusi házában lakott jó szakmával rendelkező, dolgozó gyerekeivel – tüstént levelet írt a NOE titkárságára, hogy háza tágas füves udvarán korlátlan fürdőszoba- és konyhahasználattal, ingyen biztosítana sátorhelyet akár több tagcsaládunknak is. Látjuk Marikát is (nevét szintén megmásítottuk), akinek a gyerekotthonból kapott, nevelt gyereke hallókészülékre szorul. Jóformán a fél egyesület gyűjti számukra a műanyag kupakokat, mert van olyan kisiparos, aki nyersanyagnak felvásárolja, és az így kapott pénz – a tb-támogatással együtt – talán elég lesz a kicsi hallókészülékének megvásárlásához. Másképpen Marika kisfia nem járhatna egy osztályba a barátaival, hanem csak a hallássérültek messzi iskolájába.
A kezdetekhez képest már sokkal hatékonyabbak vagyunk. Körülbelül 300 helyi szervezetünk állandó kapcsolattartása céljából van például vezetőségi villámpostalistánk is. Egyszer csak megjelent rajta egy hír: egy újszülött, Down-kóros kisfiút a szülei nem akarnak hazavinni. Huszonnégy órán belül jelentkezett egy család, aki négy saját gyermeke mellett őt szívesen örökbe fogadná. Nemrégiben viszont az a hír jelent meg a listán, hogy egy családnak lakhatatlanná vált, összeomlott a lakása, és azt mondták nekik az önkormányzatban, hogy amennyiben a legrövidebb időn belül nem tudják megoldani a lakásproblémájukat, akkor bizony – hiába, hogy ez jogtalan – a gyerekeiket, még a szopós csecsemőt is, elveszik tőlük. Másnap a válasz: „Lakhatnak ingyen a tanyánkon, generátorral lehet áramot termelni, iskolabusz van.”
Még nem is létezett a kiemelten közhasznú minősítés (amit azért mi azonnal magunkévá tettünk), már tömegesen fordultak hozzánk tanácsért, segítségért egy-két gyerekesek, szociális munkások, pedagógusok, védőnők.
Komolyan gondoljuk: a legnagyobb család is az első gyermekkel kezdődik, sőt, inkább még az előtt – a nagycsaládok érdekvédelméhez gyermekszámtól függetlenül szorosan hozzátartozik a kisebb családok segítése, általában a gyermeknevelés, a családalapítás feltételrendszere is. Kiderült, hogy sokkal hamarabb fel tudnánk sorolni azokat az ügyeket, amelyekben a nagycsaládosok érdekképviseletének nincsen dolga, mint az érdekkörünkbe tartozó töméntelen területet. Kiderült, más civil szervezetekkel, érdekképviseletekkel sok a közös problémánk – együttműködésünk egyre bővül. Kiderült, hogy külföldön, más családszervezeteknek rengeteg jó ötletük, tapasztalatuk van. Kiderült, hogy ők is szövetkeznének. A NOE így lett alapító tagja a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségnek, az Európai Nagycsaládos Szövetségnek. A NOE-nak komoly tekintélye van a Családok Világszervezete Európai Régiójában, az ENSZ családok, gyermekek civil bizottságában és a gyermekszegénységgel foglalkozó Eurochildben is. Elég könnyen végezhetünk viszont a NOE nemzetközi kapcsolatainak felsorolásával: (a miniállamokat kivéve) minden európai ország, az USA és Kanada.
Itthon azonban felemás gyakorlattal szembesülünk. Gyakran olyan kérdéseket visz civil fórumok elé a kormány, amelyekben lényegében csak az adott szakterületen dolgozó szakember ismerheti ki magát. E fórumokon előszeretettel fárasztják, verik költségekbe a civileket (akik család, munka mellett dolgozó önkéntesek, és a szakképzettségük is eltérhet az adott szakterülettől) elektronikus úton megküldött, rendszerint igen szoros határidőn belül, akár egy-két nap alatt, nemegyszer on-line felületen véleményezendő, több száz oldalas szakmai anyagokkal, amelyekben igen nehéz észrevenni a veszélyes intézkedésekre utaló mozzanatokat. Tehát csak az tud bekapcsolódni egy ilyen folyamatba, aki komoly informatikai hátteret tud fenntartani és ilyen mértékben is rendelkezésére állnak szakemberek. Emellett léteznek más, már koncepcionális területek is – ezekre azonban valahogy nem hívják meg a civil szervezeteket, még az érdekképviseleteket, sőt a neves szakembereket is csak megrostálva.
Az alapvető kérdések pedig végképp pártpolitikai kulisszák mögött, pártpolitikai alapon dőlnek el.
A társadalmi párbeszéd keretei között csak részletkérdésekben lehet előrelépést elérni – főleg, ha botránnyal fenyegető bakikat érintenek –, de alapvető kérdésekre pártokon kívülről hatni a lehetetlennel határos.
Úgy tűnik tehát, mintha a hatalmon lévők nem érdeklődnének az általuk vezetettek helyzete, véleménye, érdekei iránt, mintha elbeszélnének a társadalom mellett.
Magyarországon a társadalom más országokhoz képest kiugróan fontos értéknek tartja, hogy legyen családja, gyermeke. Ez mégsem tükröződik, családpolitikai szempont, teendő gyakran még az említés szintjén sem szerepel a különféle állami koncepciókban és határidős tervekben. Azt is tudjuk, hogy a társadalomellenes magatartás megelőzésének alfája és ómegája a család megfelelő működésének lehetővé tétele. Ha beteg a család, ha csak egyének fizikai közelségét, nem pedig közösséget jelent, a kóros magatartásformát az utód igen gyakran továbbviszi – ha nem ellensúlyozta semmi, hogy ezt a mintát építse be a személyiségébe – és ilyenkor ezt a mintát adja is tovább a saját gyermekeinek. Így ördögi kör alakul ki, amit igen nehéz megszakítani. Magányos emberek akár manipulációnak is könnyen esnek áldozatául, és minden tekintetben sérülékenyebbek. A jól működő, tehát működő család még szerényebb anyagi körülmények között is a társadalom értékes tagjává váló embereket, polgárokat nevel.
A NOE legfontosabb céljai között szerepel a családpárti, gyermekpárti szemlélet bátorítása, a tartós családpolitika elérése. Hiszen attól, hogy egyre kevesebb családban él gyermek, és hazánkban a háztartásoknak mindössze néhány százaléka nagycsaládos (ugyanakkor ebben a kevés százalékban nevelkedik száz gyermekből huszonnyolc), a különféle gyermekes családoknak éppenséggel több, differenciáltan is segítő figyelemre, törődésre van, lenne szükségük.
Már Európa-szerte is kezdenek rájönni, hogy a gyermekhiány társadalmi és gazdasági összeomláshoz vezethet, ezért a hazai viszonyokkal ellentétben számos országban család- és gyermekbarát intézkedéseket vezetnek be, amit az EU ajánlása is szorgalmaz. Jóllehet a gyermekvállalás nem elsősorban gazdasági, hanem sokkal inkább szemléleti kérdés, a demográfiai mutatókat rossz intézkedésekkel azonnal rontani lehet, míg tartósan biztonságos és kiszámítható családpolitikával, a közvetlen környezet gyermekbarát megnyilvánulásaival, intézkedéseivel hosszú távon is kedvező irányba lehet befolyásolni.
Itthon az emberek még mindig azt tekintik boldog embernek, akinek gyermeke, gyermekei, családja van. Tudjuk, hogy nemcsak a tőke termelőerő, hanem legalább ennyire a boldogság, a tervek megvalósulása is.
A fiatalok nálunk átlagosan legalább két gyermeket terveznek. Elemezni kellene, hogy miért születik sokkal kevesebb gyermek, és hogy mi hiányzik e családtervek megvalósulásához. Ezt az elemzést, a tanulságok levonását és a helyzet javítását szolgáló, tartós hatású intézkedéseket várjuk a politikától.
De nem 25 év múlva.

A szerzők a Nagycsaládosok Országos
Egyesületének elnöke és elnökhelyettese