Pult alól kelt el az FHB

Friss a hír, hogy a nyilvánosság kizárásával, a londoni pénzpiac közbeiktatásával az ÁPV Zrt. értékesítette az FHB Zrt. többségi tulajdonát képező valamivel több mint 33 millió részvényét, amiért 60 milliárd forint árbevételhez jutott. Tőzsdén bevezetett cégek esetében a nyilvánosság elsőrangú követelmény, már csak azért is, mert a többi részvényes is rendkívül érdekelt abban, ami a részvények értékével, azaz az ő befektetésével történik. Hasonló titkos tőzsdei tranzakciót legutóbb az aktuális pénzügyminiszter, ma tárca nélküli miniszter bonyolított le a Mol legutolsó, tíz százalék körüli pakettjével, visszatapsolást nem érdemlő sikerrel. Az akkori 6000 forint körüli ár gyorsan megháromszorozódott, és mire az OMV által felvásárlási ügyben megszorongatott Mol-vezetés az OMV-i kikosarazandó saját részvényvásárlásba kezdett, már harmincezer forint körüli árat kellett fizetnie egy részvényért.
Valami ilyesmire van kilátás az FHB-többség értékesítése kapcsán. Az 1800 forint körüli ár az egyébként nyomott tőzsdei árnál is jóval alacsonyabb. Számtani fejtörőnek is beillik a kérdés: ha egy részvény, aminek birtokában semmiféle befolyás a társaság működésére nem gyakorolható, és amit a tőzsdén még nyomott áron is 2000 forint felett adnak el, akkor miként kerül a társaság feletti teljes rendelkezési jogot megtestesítő pakett egy részvénye ennél sokkal kevesebbe? Talán rossz ez a társaság, és el kell dobni, mint a forró krumplit? Ha rossz, akkor a vevő miért veszi meg? Tán olyan naiv, hogy nem néz az eladó körmére? Kérdések sora vethető fel.
Kezdjük mindjárt a társaság bemutatásával. Alapításáról a Horn-kormány idején határoztak, és állami többségű társaságnak képzelték el, azzal a céllal, hogy segítségével megélénkítsék az ingatlanpiacot. A bank úgy működik, hogy forgalomképes ingatlanok létesítésére (építésére), felújítására vagy éppen vételére hitelt ad. A bankári kötelességtudattól (prudencia) vezéreltetve csak olyan összegben hitelez, hogy a hiteladós aktuális tartozásai az ingatlan értékesítéséből minden körülmények között meg is térüljenek. A bank a nyújtott hiteleket olyan módon refinanszírozza, hogy a hitelkamatoknál alacsonyabb hozammal jelzálogleveleket állít ki, és azokat befektetőknek értékesíti. A jelzáloglevél tulajdonosa biztos lehet a befektetésben, hiszen tudja, hogy a bank hitelei első osztályú ingatlanokkal vannak fedezve. A bank működése alatt kitűnő üzleti eredményeket mutatott, hitelezési tevékenységét kiterjesztette a lakásvagyonra és a földvagyonra, de ipari, kereskedelmi ingatlanokra egyaránt. 2006-ban tőkearányosan 26,5 százalék nyereséget termelt, ami adó után 7,6 milliárd forint profitnak felel meg. Ha így folytatja, vagyonát négyévente megduplázza.
A társaság tehát nem rossz, sőt nagyon jó, és ezt az eladó és a vevő is pontosan tudja. A relatíve alacsony tőzsdei ár a pénzügyi szektorral és kiváltképpen az ingatlanhitelezéssel kapcsolatos aktuális bizalmatlansággal kapcsolatos. Ilyenkor kell a portékát a piacra vinni, ráadásul titokban? Így történt ez a Mol legutolsó tranzakciója esetén, és micsoda siker volt. Meg kell ismételni. De megismételhető ez a balsiker? Ehhez többet érdemes tudni az ingatlanhitelezés körüli általános nemzetközi bizalmatlanságról és az FHB gazdasági helyzetéről. Az ingatlanhitelezés körüli bizalmatlanság az Egyesült Államokból indult útjára. Ott az elmúlt években tetemes ingatlanáremelkedések indultak el. Bizonyos pénzügyi szereplők a már jelzáloggal terhelt ingatlanokra második jelzálogbejegyzés mellett. És természetesen magas kamatokért, új hiteleket adtak arra hivatkozva, hogy az ingatlanok sokkal többet érnek, mint az eredeti jelzálogérték. és tovább is hitelezhetők. Szóval megfeledkeztek a kötelező bankári óvatosságról. Ma, amikor az ingatlanárak estek, és a másodlagos hitelek alól egyszerűen kiszaladt a fedezet, ezek a hitelek egyszerűen veszélybe kerültek. Ráadásul sokan, a tőzsdei boomot látva, a hiteleket részvényvásárlásra költötték, mert ez sokkal többet hozott, mint amibe a másodlagos hitelek kerültek.
Most pedig megfordult a helyzet. Az ügy tovább is bonyolódott azáltal, hogy a másodlagosan fedezett jelzáloghiteleket a pénzintézetek tovább is passzolták a gombamód szaporodó befektetési alapoknak. Így most azok közül is többen ülnek a pácban. Az FHB története azonban sokkal vidámabb. Ez a pénzintézet nem ment bele a sikamlós másodhelyi jelzálog-hitelezésbe. Elsődleges jelzáloghiteleit viszont jó borsos áron, részben államilag is támogatott módon nyújtotta, kihasználva piaci monopolhelyzetét. Jelenleg rendelkezik közel ötszázmilliárd értékben tényleg kifogástalan jelzáloggal. Az új tulajdonos nemcsak a bank kitűnő tőkearányos nyereségére, hanem erre is gondolt, amikor lecsapott az eladási ajánlatra. Igazi cukorfalat az ínségben lévő befektetési alapoknak. Ezeket jó áron lehet majd értékesíteni, és dől a profit az új tulajdonosoknak. Az sem baj, ha egyik vagy másik jelzálog bedől, hiszen az ingatlanértékek bőven fedezetet adnak a kihelyezett pénzre. Ha a többség már nem állami, akkor az üzletpolitikába sem lehet nagyon beleszólni, hisz ez ellentétes a piacgazdasággal. Lehet nyugodtan emelni a kamatokat, és ismét dől a profit. Vagy a kamatokból, vagy az ingatlanok értékesítéséből busás a megtérülés. A piacgazdaságban pedig kinek van törődnivalója az ügyfélkörrel, azok „csak” magyar családok, amelyeknek az otthona kerülhet veszélybe, földvásárló és családi gazdaságot kiépíteni akaró gazdálkodók, esetleg kis- és középvállalkozók, csupa magyar középosztálybeli. Végül egy már nem állami többségi tulajdonú bankhoz az ügyfeleknek járó állami kamat kiegészítéseket is lehet lassabban utalni, és ha esetleg azokat majd törvénnyel megszüntetik, a bankból bizonyára nem érkezik ellenvetés.
Ilyen gazdasági környezetben jobban teszi az új többségi tulajdonos (jelenleg több címről érkezett), ha gyors vételi ajánlatot tesz a többi részvényesnek a jelenlegi tőzsdei ár felett egy kicsivel, mert azon kaphatja magát, hogy a részvény ára két-háromszorosára is nőhet a tőzsdén. És akkor itt a lelepleződés, mint a Mol esetében. Bár vélhetően ez is következmények nélkül marad egy következmények nélküli karikatúrademokráciában.

A szerző közgazdász, volt miniszter