A dohányt égető nikotintermékek törvényesen garantált piaci előnyt élveznek a nikotinfogyasztás kevésbé káros lehetőségeivel és a leszoktatókészítményekkel szemben. A dohányipar üzleti érdekeiért egészségromlással és halállal fizetünk. Az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) adatai szerint hazánkban a férfiak harmada, a nők majd negyede dohányzik. A legfeljebb nyolc osztályt végzett és a rossz anyagi körülmények között élő hazai lakosság fele, a 13–15 éves gyermekek 18 százaléka (!) rendszeres dohányos. A dohányzás 15 diagnóziscsoportban okoz betegségeket. 2010-ben kórházainkban dohányzás okozta betegséggel félmillió beteget láttak el, ami közvetve azt jelenti, hogy a dohányipar a magyar egészségügy egyik legnagyobb foglalkoztatója. Ugyanabban az évben 20 470 polgártársunk halt meg a dohányzással kapcsolatba hozható betegségekben, harmaduk tüdőrákban, negyedük pedig szívbetegségben. A dohányzással kapcsolatos társadalmi kiadások meghaladták a 440 milliárd forintot – cserébe a dohányipar által befizetett 360 milliárdnyi adóbevételért.
Az Annals of Oncology szerint (OECD-közlemények alapján) Magyarország sem ma, sem régebben nem vezette a dohányzási statisztikákat. Elöl vagyunk ugyan, de vannak országok, ahol a múltban és jelenleg is nagyobb mind a dohányosok aránya, mind pedig az egy főre eső cigarettafogyasztás mértéke. Miért okoz Magyarországon 2008-ban a dohányzás arányaiban kétszer annyi tüdőrákos esetet, mint Csehországban vagy Görögországban? És miért okoz négyszer annyit, mint Svédországban? Válaszunk előtt egy kis kitérő: a dohányzás visszaszorítása érdekében igen jelentős erőfeszítések történnek szerte a világon. Hatalmas mennyiségű közpénzt fordítanak erre a sziszifuszi munkára, amelynek eredményei csak rendkívül lassú ütemben jelennek meg a dohányfogyasztásban, és természetesen sokkal később az egészségügyi károk csökkenésében. A dohányzás visszaszorítását célzó politika egyik axiómája, hogy legyen kevesebb a dohányosok száma, ami egyet jelent a nikotinfüggőség csökkentésével. Pontosan ez a gondolkodás okozza a küzdelem hatástalanságát. A nikotinfüggőséget megszüntető terápiák hatékonysága rendkívül alacsony, a nem dohányzók védelmében hozott intézkedések pedig nem eredményeznek leszokást. Amikor tehát a politika magában a nikotinban látja a veszélyforrást, és a nikotinfogyasztás általános megszorításával próbálja a dohányzók számát csökkenteni, megszületnek a „halálos szabályozások”. A nikotin gyógyhatású anyag is lehet, hasonlóan az alkoholhoz vagy a koffeinhez, és még sok ezer más anyaghoz. Méreg, de növekvő adagjaihoz hozzá lehet szokni. Ugyanakkor boldogságnövelő hatást gyakorol az agyban, és ezzel a kör bezárul. Jutalmazó függőség alakul ki. A nikotin azonban nem öl. Halálos dózisa olyan magas, irritáló hatása olyan erős, és íze olyan borzalmas, hogy azt még az öngyilkosok sem részesítik előnyben. Szögezzük le: a halált, a betegséget nem önmagában és nem elsősorban a nikotin okozza, hanem az elégetett dohány füstje, ez a rendkívül összetett anyag, amely 4000 különböző kémiai komponenst tartalmaz, köztük mintegy 400 mérgező és 40 kifejezetten rákkeltő anyagot. Logikus, hogy a dohányzás káros hatásait már azzal is csökkenteni lehet, ha a nikotin mellett fogyasztott anyagok számát csökkentjük. Például azzal, ha eleve kizárjuk a füstöt, azaz nem égetjük el a dohányt. Még radikálisabban pedig azzal, ha olyan terméket készítünk a dohányosok számára, amely csak olyan anyagot tartalmaz a nikotin mellett, amely nem veszélyes.
Mindkét megoldásra létezik bizonyító erejű, társadalmi méretű kísérlet. Az elsőre a szájon át fogyasztott rágódohány, a másodikra pedig az elektromos cigaretta. Az előbbi hazája Svédország: a „snuss” egyfajta dohánybogyó, amelyet a svédek igen kedvelnek, főként a férfiak. Amíg a magyar férfiak kizárólag az égő dohány füstjét szívják, addig a svéd bagósok kétharmada csakis snusst használ. Ez a legfőbb oka annak, hogy Magyarországon négyszer annyi férfi hal bele a tüdőrákba, mint Svédországban. Az Európai Bizottság mégis be akarja tiltani a snuss forgalmazását egész Európában.
Az elektromos cigaretta olyan eszköz, amely áramforrás segítségével felmelegít egy fűtőszálat. A fűtőszálra folyadék állapotú anyagot juttat, amely bőséges gőz formájában elpárolog, az így keletkező párát pedig a használó belélegzi. A töltőfolyadék alapanyaga az élelmiszeriparban és a gyógyszeriparban széleskörűen használt propilén-glikol és növényi glicerin keveréke. Ha ebbe az alapfolyadékba aromákat keverünk, rendkívül ízletes gőz jön létre. Ha pedig nikotint is keverünk hozzá, olyan termék jön létre, amely úgy képes nikotint juttatni a szervezetbe, hogy közben magas minőségű ízélményt is nyújt. Az e-cigaretta használata nem dohányzás, égéstermékek nem keletkeznek, sem csikk vagy hamu. A kilélegzett ártalmatlan pára sem passzív dohányzás, sem harmadlagos dohányzás veszélyforrásaként nem szolgál. A bevitt nikotin mennyiségét a fogyasztó szabályozhatja, egyrészt az elfogyasztott slukkok számával, másrészt a töltőfolyadék nikotintartalmával. A legerősebb folyadékok a legmegrögzöttebb dohányosok nikotinigényének is megfelelnek. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nikotinkoncentráció szokásos kezdő értéke 18–24 mg/ml, ezalatt az e-cigaretta nem alkalmas a dohányzás kiküszöbölésére. Az e-cigarettát nem arra tervezték, hogy leszoktasson a dohányzásról, hanem hogy felváltsa azt. Miközben megtartja a dohányzás számos elemét, beleértve annak sajátos „szertartását”, szociális összetevőit (gondoljunk a munkát megszakító cigarettaszünetre!), mérhetetlenül biztonságosabb feltételeket teremt a nikotinfogyasztáshoz. Azoknak készült, akik nem tudják vagy nem akarják leküzdeni nikotinfüggőségüket. Ez különbözteti meg a nikotintartalmú terápiás leszoktató eszközöktől, mint a nikotintapasz, a nikotinos rágógumi vagy a nikotininhalátorok, melyek leszoktató hatása igen gyenge, a dohányosok 85–90% -a egy év eltelte után újra rágyújt. Az elektromos cigaretta esetében a fogyasztók 75% -a teszi le a cigarettát. Világszerte ma körülbelül 20 millió fogyasztóról beszélhetünk, ezen belül Európában 6-7 millióról.
Magyarországon a termék üldöztetése miatt az elektromos cigaretta használóinak száma nehezen becsülhető meg. A hivatalosságok 50–100 ezerre, maguk a fogyasztók 15–20 ezerre taksálják. A vulgármédia rémhírterjesztése ellenére még sehol a világon nem volt olyan haláleset, de még megbetegedés sem, amelyet a termék nikotintartalmú töltőfolyadéka okozott volna. Az elektromos cigaretta senkit nem szoktat rá a dohányzásra, viszont az erős dohányosok nagy számban térnek át fogyasztására. Néhány év leforgása alatt az e-cigaretta-mozgalom a világ leggyorsabban fejlődő, felhasználói igények által vezérelt egészségvédő mozgalmává nőtt. Egyetlen cent közpénz felhasználása nélkül az európai e-cigaretta-piac nagysága elérte a nikotint tartalmazó terápiás gyógyászati célú eszközök piacának 500 millió eurós volumenét, és megközelítette a snuss 830 millió eurós értékét! S mégis: az Európai Bizottság a nikotintartalmú e-cigaretta-töltőfolyadékok forgalmazását lényegében be akarja tiltani, a magyar hatóságok pedig a gyógyszer-definíció vitatható értelmezésével máris igyekeznek azt ellehetetleníteni. Noha az egészségpolitika számára az elektromos cigaretta megjelenése egy új, eddig ismeretlen, kármegelőző nikotinfogyasztási kultúrát jelenthetne. Az európai lakosság 90 százalékának nemzeti hatóságaik hozzáférhetővé teszik a nikotinos e-cigarettát. Magyarországon jelenleg több lezáratlan szabálysértési eljárás van nyomozati vagy bírói szakaszban – kétséges kimenettel. Tavaly áprilisban Németországban – amely kétmillió e-cigaretta fogyasztójával az Egyesült Államok és Oroszország mellett a világranglista élén van – az egyik e-cigaretta-forgalmazó pert nyert az állammal szemben. A bíróság álláspontja az volt, hogy „bár a nikotin tekinthető gyógyszernek, az e-cigaretta esetében semmilyen terápiás vagy gyógyászati hatása nincs, egyetlen célja, hogy kielégítse a dohányosok nikotinéhségét. Így csupán egyfajta stimulánsnak vagy élvezeti cikknek tekintendő. Még ha a használatának fennállna is csekély egészségügyi kockázata, akkor sem tekinthető gyógyszernek.” Nyilvánvaló: egy anyag gyógyszernek minősüléséhez nem elég, hogy „farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatások révén alkalmas legyen a szervezet valamely élettani funkciójának helyreállítására, javítására, módosítására vagy akár orvosi diagnózis felállítására”. Mindezek ugyanis teljesülnek a szomjúságot gyógyító dihidrogén-oxidra (ismertebb nevén: víz) és az alkoholelvonás tüneteit különösen jól enyhítő szilvapálinkára is.
Talán sokakat meglep, de a dohányipar konstruktív módon közelít az e-cigarettához. Komoly fejlesztésekbe kezdtek a területen, és arra számítanak, hogy 10-20 éven belül bevételeiknek akár 40% -át az egészségre veszélytelen e-cigaretta fogja produkálni. Nem kérdéses, hogy mindez valóban bekövetkezik, és ezzel a dohányipar maga fogja jelentősen csökkenteni részvételét az egészségügy és a gyógyszeripar foglalkoztatásában. A kérdés az, hogy Európa képes-e elég gyorsan reagálni, vagy az Egyesült Államok tovább növeli évtizedes előnyét a dohányzás okozta károk csökkentésében? Az Európai Parlament 2013. február 25-én, bizottsági közmeghallgatással megkezdte a dohányzás visszaszorítását célzó rendes jogalkotási folyamatot, melynek alapja az Európai Bizottság decemberben nyilvánosságra hozott irányelve, eredménye pedig egy az egész Európai Közösség számára kötelező jogszabály lesz. A teljes szabályalkotástól a dohányzás európai szintjének mintegy 2 százalékos visszaszorulását várják. Ami a füstölő dohányterméket illeti: az öszszesen 136 milliárd eurós piac aligha fog beleroppanni a dobozok, a biztonsági figyelmeztetések és címkézés szabályozásának szigorodásába; a cigaretta szabadon forgalmazható és elérhető marad. Érinti azonban a jogalkotás a füst nélküli dohánytermékeket (snuss), amelyeket Svédország kivételével mindenütt betiltanának, továbbá a 4 mg/ml nikotintartalom feletti koncentrációjú elektromoscigaretta-töltőfolyadékokat gyógyszerszabályozás alá vonnák.
Az Európai Bizottság tehát azt tűzte ki célul, hogy a halálos dohánytermékekéhez képest jóval szigorúbb szabályozás alá veti a bizonyítottan életmentő, valamint a potenciálisan életmentő nikotintermékeket egy olyan kontinensen, ahol minden évben a dohányosok harmada próbál meg leszokni a dohányzásról, de csak 3–5 százalékuknak sikerül. És ahol minden évben hétszázezer ember belehal a dohányzásba. Az elektromos cigaretta, beleértve a nikotint is tartalmazó összetevőket, semmilyen veszélyforrást nem jelent, amelyet a gyógyszerszabályozás hatályán kívül ne lehetne kezelni. Egyebek mellett a gyógyszertörvény hatálya alól „lazán” kiemelt dohánytermékek szabályozása is megoldott, sőt más, az e-cigarettánál mérhetetlenül veszélyesebb anyagok és termékek (még élelmiszerek is) szabad forgalmazásban kaphatók. A jelenlegi szabályozási terv tehát a füst nélküli nikotintermékeket indokolatlanul háttérbe szorítja, és szükségtelen megszorításokat kényszerít a szabad piac szereplőire. Ráadásul a cigaretta versenyképességét radikálisan megnöveli. Századunkban előzetes számítások szerint egymilliárd ember fog belehalni a dohányzásba.
Dr. Zentai István
A szerző argumentációkutató
