A falakon belüli rész után építményadót szednek, a falakon kívül kirakatadót és közterület-foglalási díjat – háborog egy a neve elhallgatását kérő üzlettulajdonos. A Népszabadságban jelent meg ez a mondat, és hangozzék akármennyire hihetetlenül, de attól még igaz: az igeidők jelentik benne a legnagyobb izgalmat. Szögezzük is le mindjárt az elején, hogy a „szednek” szó jelen idejű. Nem ér röhögni: tényleg ez a lényeg.
Történt ugyanis, hogy egy csütörtöki cikkében a baloldali napilap arról számolt be kész tényként, hogy az V. kerületben kirakatadót tervez bevezetni a városvezetés, amely alól egyedül Rogán Antal polgármester adhat felmentést. Az írás egy neve elhallgatását kérő tulajdonos megszólításával kezdődik, aki úgy látja: ez aztán tényleg betenné a kaput a belvárosi üzleteknek. Majd jön a már idézett névtelen boltos panasza, amelyből az derül ki, hogy ez az adónem már létezik.
És ez így is van, csak hát azok a fránya részletek Rogán Antal kiadott egy közleményt, amelyben azt írja: „1995 óta benne van a közterület-használati rendeletben, hogy csak azok az üvegportálok kötelesek közterület-használati díjat fizetni, amelyek több mint 10 centiméterrel kilógnak a fal síkjából”. Végül hozzácsapta azt is, hogy ilyenből lehet összesen tíz darab Belváros-Lipótvárosban. A lap aztán egy pénteki cikkben visszautasította, hogy hazudott volna, és hogy, hogy nem, a névtelen megadóztatott is eltűnt a hasábokról.
Erre a cikkre is reagált a polgármester, jelezve, örül neki, hogy a Népszabadság végre elismerte: a Belváros nem fog kirakatadót bevezetni. „Amit új szabályként próbálnak eladni, arról tegnap is tudták: szó szerint ugyanaz, mint ami 18 éve, 1995 óta hatályban van”. A slusszpoén pedig az, hogy a városvezető kigyűjtötte, hogy ez alapján a rettenetesnek beállított adónak az alapján mennyi kirakatnak kellett közterület-használati díjat fizetnie. Hát, tíznél is kevesebbnek: egészen pontosan egynek sem.
Mi ebből a tanulság? Óvatosan kell bánni ezekkel a névtelenül nyilatkozó riportalanyokkal.
