Azon sincs mit csodálkozni, hogy ez az átalakítás indította el az első nagy nemzetközi támadást Magyarország ellen. Nem ez a pillanat, amikor ítéletet kell mondanunk a magyarországi médiarendszerről, csupán annyit érdemes leszögeznünk, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem csorbult. A sajtót ezer gond gyötri, de ezek oka nem a médiahatóság. És ha fentebb azt írtuk, hogy nyűg lehetett ennek a rendszernek az élén állni, akkor azt is jegyezzük meg, hogy egyben a legtöbb is, amit a közéletben forgolódó ember elérhet. Létrehozni, megteremteni, beüzemelni egy új intézményt magasabb rendű, maradandóbb tevékenység, mint meddő parlamenti szócsatákban küzdeni, a meglévőt bírálni. Ez, a valódi cselekvés lehetősége adatott meg Szalai Annamáriának, a tragédia az, hogy csak ilyen röpke ideig.
Kevés szó esik arról, hogy a médiatörvény egyik legfőbb célja a kiskorúak védelme. Tágabb értelemben az emberi méltóság óvása egy olyan világban, amely oly könnyen hajlamos átlépni azon. S ebben a médiának kitüntetett szerepe és felelőssége van, amiről szinte mindenhol vitatkoznak az úgynevezett szabad világban. Ha ebben csak egy kis javulást sikerült elérni, akkor Szalai Annamária valami nagyon fontosat hagyott örökül nekünk. Talán egyszer eljön egy olyan világ, ahol az emberi méltóság tisztelete elfoglalja az őt eredetileg, a teremtéstől megillető helyét. Mi már, mi még nem tartunk itt. A gyászjelentés ismerős fordulata szerint Szalai Annamária méltósággal viselte súlyos betegségét. Ez most bizonyosan nem üres szóvirág.
Isten Veled, Annamária!
(Szerető Szabolcs)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!