Két éve történt mindez, mikor Dániában épp nem voltak zavargások, csak az egész világ forrongott, s ez az égzengés a pici országban sajátos, dános módon csapódott le. Krasnik zsidó, de nem izraeli, ennek ellenére pontosan úgy néz rá az összes ember Koppenhága utcáján, mintha izraeli volna, és személyesen támogatná a palesztinok elnyomását. Az újságírót a kicsi sapka nem zsidóvá, hanem izraelivé teszi. Persze ő is provokál, hiszen egyébként nem hordja a kipát, csak most, a próba kedvéért, s bemegy azokba az utcákba, ahol tudja, hogy közel-keleti mozlim bevándorlók ácsorognak a sarkon. Aztán kap hideget-meleget, mert azok a fiúk nem valami barátságosak vele, Izrael képviselőjével. Erre Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is ráerősít, mikor minden dániai zsidó azonnali Izraelbe költözésére szólít fel. A dán zsidók pedig kapkodják a fejüket, hiszen az ő életük Dániához köti őket, még akkor is, ha tényleg látványosan nagyobb a feléjük áradó gyűlölet, egy biztonsági őrt megöltek egy ártalmatlan rendezvényen. Kevesen is vannak, asszimilálódtak is, de azért ők zsidók, érzelmileg kötődnek Izraelhez, ám egyáltalán nem törvényszerű, hogy támogassák Netanjahut és a katonai megszállást. Részt venni benne pedig jóval kevesebben akarnak.
De az utcasarkon álló fiúk nem politológusok vagy szociológusok, nem is különösebben vallásosak, hanem kábítószer-kereskedők, és az öklük erejével érvényesülnek más kábítószer-kereskedőkkel fennálló vitáik során. Cseppet sem érdekli őket, hogy kinek milyen jogai vannak, mennyire befolyásolja az ő véleménynyilvánításuk a másik életét. Ha Lars Vilks kutyának ábrázolja Mohamed prófétát, akkor sértve érzik magukat. Ha Lars Vilks pedofilként ábrázolja Jézust, akkor is, hiszen a mi Megváltónk is az ő prófétájuk. Az utcasarki kemény legény pedig hirtelen vallásosnak érzi magát, a mozlimok nagy családjához tartozik, hiába él abból, hogy mérget ad el gyerekeknek. Lars Vilks viszont abból él, hogy minél provokatívabb képeket rajzol, szobrokat épít, hátha felfigyelnek rá valahol. A számítása bevált, hiszen ma már testőrökkel kell járnia mindenfelé, kétszer próbálták megölni. Vilks nem tartozik sehová, hiszen ő harcos ateista, külön államot alapított egy szigeten, és egyébként is borzasztó demokratikus gondolkodású, de egyedül sikerült Svédországot befeketítenie. Aki ugyanis rajzol, ír, épít vagy beszél, annak vállalnia kell a felelősséget. Vilks nem vállalta, egy percre sem. Joga van persze rajzolni pedofil Jézust és kutyatestű Mohamedet, de csakis akkor, ha erkölccsel párosul a művészete.
Nincs azonban az a testőr, aki minden támadást ki tud védeni. Nincs az a rendőrség, amely kiszűr minden fenyegetést. Európát saját maga tépi ízekre, az erkölcstelen Vilks és a párizsi gyilkos Kouachi testvérek, mert mindig mindenki hátrafelé mutogat, magát mentegeti, levetkőzve minden felelősséget. Németország terrorfenyegetettség miatt nem rendezi meg egyik farsangi felvonulását. Párizs, majd Koppenhága miatt várhatóan az összes zsidó iskola, óvoda, közösségi helyiség, zsinagóga, bolt, étterem és kávézó megerősített rendőri védelmet kap. Ha már minden sarkon rendőr áll, minden telefont lehallgatnak, s útlevél kell a városrészek közötti utazáshoz, akkor mondhatjuk, hogy győztünk?
