Két éve történt mindez, mikor Dániában épp nem voltak zavargások, csak az egész világ forrongott, s ez az égzengés a pici országban sajátos, dános módon csapódott le. Krasnik zsidó, de nem izraeli, ennek ellenére pontosan úgy néz rá az összes ember Koppenhága utcáján, mintha izraeli volna, és személyesen támogatná a palesztinok elnyomását. Az újságírót a kicsi sapka nem zsidóvá, hanem izraelivé teszi. Persze ő is provokál, hiszen egyébként nem hordja a kipát, csak most, a próba kedvéért, s bemegy azokba az utcákba, ahol tudja, hogy közel-keleti mozlim bevándorlók ácsorognak a sarkon. Aztán kap hideget-meleget, mert azok a fiúk nem valami barátságosak vele, Izrael képviselőjével. Erre Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is ráerősít, mikor minden dániai zsidó azonnali Izraelbe költözésére szólít fel. A dán zsidók pedig kapkodják a fejüket, hiszen az ő életük Dániához köti őket, még akkor is, ha tényleg látványosan nagyobb a feléjük áradó gyűlölet, egy biztonsági őrt megöltek egy ártalmatlan rendezvényen. Kevesen is vannak, asszimilálódtak is, de azért ők zsidók, érzelmileg kötődnek Izraelhez, ám egyáltalán nem törvényszerű, hogy támogassák Netanjahut és a katonai megszállást. Részt venni benne pedig jóval kevesebben akarnak.
De az utcasarkon álló fiúk nem politológusok vagy szociológusok, nem is különösebben vallásosak, hanem kábítószer-kereskedők, és az öklük erejével érvényesülnek más kábítószer-kereskedőkkel fennálló vitáik során. Cseppet sem érdekli őket, hogy kinek milyen jogai vannak, mennyire befolyásolja az ő véleménynyilvánításuk a másik életét. Ha Lars Vilks kutyának ábrázolja Mohamed prófétát, akkor sértve érzik magukat. Ha Lars Vilks pedofilként ábrázolja Jézust, akkor is, hiszen a mi Megváltónk is az ő prófétájuk. Az utcasarki kemény legény pedig hirtelen vallásosnak érzi magát, a mozlimok nagy családjához tartozik, hiába él abból, hogy mérget ad el gyerekeknek. Lars Vilks viszont abból él, hogy minél provokatívabb képeket rajzol, szobrokat épít, hátha felfigyelnek rá valahol. A számítása bevált, hiszen ma már testőrökkel kell járnia mindenfelé, kétszer próbálták megölni. Vilks nem tartozik sehová, hiszen ő harcos ateista, külön államot alapított egy szigeten, és egyébként is borzasztó demokratikus gondolkodású, de egyedül sikerült Svédországot befeketítenie. Aki ugyanis rajzol, ír, épít vagy beszél, annak vállalnia kell a felelősséget. Vilks nem vállalta, egy percre sem. Joga van persze rajzolni pedofil Jézust és kutyatestű Mohamedet, de csakis akkor, ha erkölccsel párosul a művészete.
