A hagyományosan vallásos és kifejezetten erős szakszervezetekkel megáldott Olaszországban 2012-ben engedélyezték a vasárnapi nyitva tartást a Mentsük meg Itáliát! nevű gazdaságélénkítő program keretében. A cél a munkahelyteremtés volt, és az első két év eredményei igazolták a döntés helyességét. A franciák nemrég lazítottak a vasárnapi zárva tartás 1906-ban (!) elrendelt tilalmán, az unió 16 tagállamában pedig szabad a vásár vasárnap. Nálunk eközben egy gazdaságilag irracionális törvényt fogadott el a parlament, amely az üdülőhelyekre és a világörökségi területekre is kiterjesztette a nyaralási szezonban is érvényes kötelező vasárnapi zárva tartást. Ezt a tilalmat négy évvel ezelőtt még a Fidesz is ellenezte, arra hivatkozva, hogy amíg nem lehet megélni öt munkanapból, addig nem aktuális a kérdés. A kereszténydemokraták akkor elfogadták az érvelést, és levették az ügyet a napirendről.
A kötelező vasárnapi zárva tartásról szóló, december óta módosítgatott törvény sorsa immár követhetetlen: most épp azok a hazai kisvállalkozók tiltakoznak ellene, akiknek érdekeire a polgári pártok hivatkoznak. A Balaton-parti települések, Hajdúszoboszló, Velence és több más érintett önkormányzat józan érveket felsorakoztatva kérték a zárva tartás alóli mentességet – mindhiába. Pedig a kormány most tekintélyveszteség nélkül kihátrálhatott volna a törvény ésszerűtlen paragrafusai mögül – nem tudni, miért nem élt a lehetőséggel. Az amúgy is számos sebből vérző, társadalmi egyeztetés és előzetes hatástanulmányok nélkül elrendelt tilalmat inkább ráerőltették az üdülőövezetekre és a világörökségi területekre is, és egyelőre nem látni, kik lennének a döntés nyertesei.
A szigorítás elleni jogos érvek figyelembevétele megerősíthette volna, hogy a társadalmi párbeszéd valóban fontos a kormánypártoknak. Talán nem olyan kényszerű, utólagos álkonzultációkkal kellene foglalkozni, mint az internetadó kérdése, akármilyen lelkesen is végzi feladatát az ügy miniszterelnöki biztosává ütött Deutsch Tamás. Az adónem átalakításának előkészítésével megbízott, nyolc- tagú titkársággal (!) működő hivatalban öt hónap alatt addig jutottak, hogy elkészült az a kérdéssor, amelyre lehet majd válaszolni A közel nyolc és fél millió 14 éven felüli magyar állampolgárhoz intézett felhívásra mindössze 4618-an reagáltak, amit „sikeresnek és eredményesnek” minősített a miniszterelnöki biztos, de arra azért ne vegyünk mérget, hogy ezt mindenki így látja. A megszólítottak 0,013 százaléka javasolt – az eredeti célnak megfelelően – konkrét kérdést, ami a korábbi konzultációkhoz képest meglehetősen apatikus közhangulatot jelez.