Ez az időpont fokozatosan kitolódott: előbb úgy tűnt, csak néhány hónappal, a napokban viszont az Amerikai Zsidó Bizottságot vezető Andrew Baker rabbi már arról beszélt, hogy benyomása szerint a kormányon belül is úgy gondolják, nem kell ezt elsietni. Hiszen hasonló jellegű külföldi intézmények esetén is előfordult már, hogy évek teltek el, mire megnyitották kapuikat a nagyközönség előtt. A lényeg az, ha egyszer kész lesz, akkor olyan legyen, hogy bírja a zsidó közösségek támogatását. Ez minden kétséget kizáróan nagyon fontos, a baj azonban az – és ebben a projektet vezető Schmidt Máriának van igaza –, hogy olyan terveket nem lehet készíteni, amelyek a hazai és a nemzetközi zsidóság egységes támogatását bírnák. Ráadásul olyan projektről van szó, amelynek részleteit ember legyen a talpán, aki ki tudja bogozni – bár úgy tűnik, a tisztánlátás senkinek sem szolgálja az érdekeit. Schmidt Máriának, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának három alaptétele van: egyrészt azt állítja, hogy ő elvégezte a rábízott munkát, amit mostanáig nem fizetett ki neki senki. Arról kevés szót ejt ugyanakkor, hogy a koncepcióra az általa vezetett közalapítványnak több mint 30 millió forintot utalt át 2013 szeptemberében a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. A történész emellett állítja, a kezdetektől törekedett arra, hogy a zsidó közösséggel közösen alakítsa ki a koncepciót. Végül pedig, hogy az emlékközpont megvalósulásának elhúzódása a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János személyes „politikai válságának” a tünete.
A ring másik sarkában – ahogy manapság minden konfliktus egyik oldalán – Lázár Jánost találjuk, aki időről időre megismétli, hogy márpedig konszenzus nélkül nem engedi megnyitni a emlékközpontot. Semmi sem utal azonban arra, hogy lépéseket tenne ennek a homályos, ám hőn áhított konszenzusnak a kialakításáért (hacsak az nem számít ide, hogy maga mellé vette a zsidóságot egyébként is megosztó Zoltai Gusztávot tanácsadóként).
A Miniszterelnökség a napokban azt írta a Magyar Nemzetnek, eddig nem született sem formális, sem informális döntés a Sorsok Házán belül lévő tartalomról, így el sem vethettek semmiféle elképzelést, már csak azért sem, mert az előzetes terveken túl a kormánynak más kiállítási koncepcióról nincs hivatalos tudomása. Ezzel mintha azt mondanák, hogy Schmidt Mária eredeti koncepciója nem tartalmazott a beltartalomra vonatkozó részleteket. Ha ez így van, akkor viszont mi alapján nyilatkozott úgy korábban az Akadémia, hogy a koncepció szerintük „ellentmondásos, gondatlanul szerkesztett, a kiállítás alkalmas lenne arra, hogy az elkövetőkkel azonosuljanak a látogatók”?
