A szocializmus folyamatosan az imperializmus ellen harcolt, de a szó a kommunista rendszer bukása után is negatív jelentésű. Nemcsak Kelet-Európában, de az egész világon. A Nyugatnak illik lelkiismeret-furdalással gondolnia azon időkre, amikor úgymond elnyomta, kizsákmányolta a világ többi részét. A világ többi részének pedig e vélt nyugati elnyomás, kizsákmányolás kiváló ürügyként szolgál, hogy saját hibáikért másokat okolhassanak. Hiába építettek ki a gyarmatbirodalmak mindenütt működő oktatási, közigazgatási vagy akár vasúti rendszert, amelynek maradékaiból él ma is számos „felszabadított” ország, a nyugati imperializmus és gyarmatosítás a világtörténelem legnagyobb bűnei egyikeként van számon tartva.
Nem kell túl messzire mennünk az antiimperializmusért, elvégre azon Habsburg-ellenes, kuruc hagyomány, amelyben a mai kormány – legalábbis retorikailag – elhelyezi önmagát, egyáltalán nincs messze a posztmodern baloldali antiimperializmustól, amely szintén mindenért a Nyugatot és annak birodalmait hibáztatja. Ugyan Magyarország önmagát is birodalomként képzelte el, valójában a török uralomtól, az ország három részre szakadásától fogva egy nagyobb birodalom, a Habsburgok államának volt része, ha tetszik: „gyarmata”. A magyar nacionalizmus így amellett hogy valamiféle magyar birodalmi gondolat mellett állt ki – amire egyedül a kiegyezést követő félszáz évben nyílott némi lehetősége, a magyar nemzet birodalmaként működtetve a soknemzetiségű Magyar Királyságot –, valójában antiimperialista volt, elvégre a valós célját nem a Habsburg-birodalmon belül, hanem attól elkülönülten akarta megvalósítani. A magyar nacionalizmus éppen ezért nem hasonlítható sem a XIX. századi nyugat-európai polgári-baloldali, emancipatorikus, sem a szintén nyugat-európai, konzervatív nacionalizmusokhoz – hanem céljában, ellentmondásosságaiban, összetettségében sokkal inkább áll közel a harmadik világ antiimperialista mozgalmaihoz. Baloldali és jobboldali elemek vegyülnek ott is: baloldali célnak lehet tekinteni a birodalmaktól való elszakadást, függetlenedést, a birodalmi helyett a demokratikus legitimáció szorgalmazását, miközben az új államiság elképzelésénél nagyon sokszor inkább jobboldali, etnonacionalista elemek jelentek meg.