A ma estét talán megússzuk

A magyar futball akkor sem vonz tömegeket, ha nem zárt kapuk mögött játsszák.

Ennek fényében különösen érdekes, hogy az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága a napirendjére tűzte az úgynevezett szurkolóellenes intézkedések vizsgálatát, és az érdekeltek meghallgatása után ezek korrekciójára szeretne javaslatot tenni, szándékai szerint még az őszi parlamenti időszakban. A bizottság motivációja elsősorban az, hogy miközben a kormány milliárdokat pumpál a sportágba, amelynek így látványosan javul az infrastruktúrája, a mérkőzések látogatottsága legalább ugyanilyen látványosan csökken, és ennek a miértjére választ, illetve megoldást kell találni.

Az elsődleges ok szerintem az, hogy az egész magyar mezőnyben lámpással sem találni egyetlen igazi futballista egyéniséget sem, aki tömegeket vonzana a lelátókra, a meccsek színvonala pedig az európai futottak még kategóriájába tartozik. Ám ennek orvoslásában az Országgyűlés egyik bizottsága sem segíthet, így kizárólag saját hatáskörében nézhet teendők után. Tennivaló pedig valóban lenne, hiszen a jegyvásárlás vagy a stadionba való bejutás gyakran túlszabályozott, nehézkes, és ugyanolyan nézőriasztó, mint a pályán zajló játék minősége.

Sajnos nem tűnt kevésbé lehangolónak a bizottság múlt heti ülése sem. Elgondolkodtató ugyanis, ha egy képviselőről kiderül, hogy teljesen felkészületlen, még csak felszínesen sem foglalkozott a témával, és így fogalmaz meg véleményt. Azt követelni például, hogy a szurkolói kártya ne legyen kötelező, fájdalmas tájékozatlanságra vall, hiszen már hónapok óta nem az, és annak az álláspontját is nehéz komolyan venni, aki azzal kezdi a hozzászólását, hogy még sohasem volt futballmeccsen, tervei szerint nem is lesz, de

A jelenlévő szurkolók pedig azzal nyitottak, hogy ők azokat az ezreket képviselik, akiket manapság nem engednek be a stadionokba, ami jó esetben egyszerű ostobaság, rossz esetben pedig a tények tudatos elferdítése. Később ők maguk álltak elő azzal, hogy a rendőrség szerint Magyarországon mindössze tizenhat ember van kitiltva a mérkőzésekről, és ez igaz is – az említett ezrek önként, a regisztráció ellen tiltakozva maradnak távol. Illetve sokan nem is önként: a színfalak mögött többen elárulják, hogy ők bizony szívük szerint regisztrálnának, és mennének a meccsekre, de nem mernek, mert a hangadók megfenyegették őket, és félnek a megtorlástól.

Tetszetős az az érv, hogy becslések szerint mindössze egy-kétszáz olyan ember akad, akitől félni kell, aki mindenáron balhézni akar, és most miattuk ellenőriznek ezreket, ám muszáj belátni, hogy az élet sajnos így működik. A repülés történetében alig néhány tucat elvetemült akadt, aki megpróbált eltéríteni vagy felrobbantani egy gépet, manapság mégis naponta milliók tűrik el, hogy átvizsgálják, átvilágítják, esetenként megmotozzák őket, mert így érzik magukat biztonságban.

A bizottság törekvése egyébként helyes és hasznos, hiszen rengeteg a jogos és józan ésszel orvosolható panasz. Ezek mind el is hangzottak, hamarosan meg is születnek a jogászok tollából az idevágó törvények és egyéb rendelkezések módosítását célzó javaslatok – ám nagy kérdés, mi lesz a regisztrációval, az egész ügy sarokpontjával, amelyhez az egyik fél a jelek szerint ragaszkodik, a másik viszont mereven elutasítja, márpedig így aligha törhet ki a béke.

Ráadásul mindez csupán tüneti kezelés. A jól bevált, mélyreható külföldi megoldások nálunk azért nem működnének egy az egyben, mert azok meglévő, egyedi szurkolói és futballkultúrákba ágyazódtak be, nálunk viszont ilyen már jó ideje nincsen. Az angol vagy a német példa alkalmazásához az angol és a német társadalom sajátosságaira is szükség volt – mi ezektől merőben különbözünk, ami önmagában nem baj, sőt természetes, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni. Saját megoldásokra is szükség van, mint ahogy egy olyan környezetre is, amely minden eszközzel üldözi az erőszakot, s amelyben a rasszizmus és a gyűlölet nem jópofa poén. De ez kicsit álomszerű, és nem alakul ki egyik napról a másikra.

Addig is szoríthatunk mérkőzésről mérkőzésre, hogy ne történjen semmi a lelátókon, ami miatt megbélyegezhetnek és megbüntethetnek minket. A mai estét illetően reménykedhetünk, hiszen a Feröer-szigetek és Magyarország között az utóbbi ezer évben az volt a legnagyobb konfliktusforrás, hogy a két válogatott tavalyi mérkőzésén Fródi Benjaminsen feröeri csapatkapitány – civilben börtönőr – buktatta a magyar térfélen Szalai Ádámot. Így a ma estét talán megússzuk.