Bár „csak” tizenhárom aradi vértanúról szoktunk beszélni ilyenkor, október 6-án, a valóságban az 1848–49-es szabadságharc tizenhat tábornoka, illetve főtisztje végezte be életét a szomorú városban. Haynau először Ormai (Auffenberg) Norbert honvéd ezredest akasztatta fel még a tizenhármak előtt, 1849. augusztus 22-én. Kazinczy Lajost, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fiát október 25-én lőtték agyon a várkapu melletti sáncnál.
Az osztrák származású Ludwig Hauk honvéd alezredest 1850. február 19-én vezették a bitófa alá. Legkevesebbet róla tudunk. Az egykori császári tiszt mindkét bécsi forradalomban részt vett, emellett számos újságcikkben biztatta a felkelőket. A bécsi bukás után Magyarországra menekült, s csakhamar Bem seregében harcolt. Helytállásáért ezredesi rangot kapott. Az összeomlás után, menekülés közben fogták el. Balszerencséjére megtalálták nála „A [Habsburg-] ház utolsó órái” című cikkének kéziratát – valójában ez okozhatta a vesztét. Bár a bécsi forradalmakban játszott szerepéért távollétében már 12 év fogházra ítélték, Haynau (aki időközben – 1849. november 20-án – fölavatta a Lánchidat!) elrendelte, Aradon tárgyalják újra Hauk ügyét. Felségárulásért és fegyveres lázadásért halálra ítélték. Bár az osztrák kegyetlenkedések miatti nemzetközi felháborodás nyomán akkorra már felfüggesztették a halálos ítéletek végrehajtását (Schwarzenberg miniszterelnök most is ezt javasolta Haynaunak), a vérgőzös táborszernagy nem kegyelmezett. Ludwig Hauknak is követnie kellett tábornoktársait. Hermann Róbert történész írja, hogy – a legenda szerint – a halálraítélt épp fogolytársaival kártyázott, amikor a hóhér közölte vele, sürgősen el kell utaznia. Ha Hauknak nincs ellenére, egy nappal korábban kivégezné Hauk nemcsak bátor, de udvarias ember is volt, aki halni sem félt.
