Közös érdekek mentén

David Cameron segítségért jött, de valójában Orbán Viktor örülhet igazán.

David Cameron nem aratott osztatlan sikert a reformjavaslataival, annak ellenére sem, hogy bizonyos ötleteket szívesen támogatna néhány, szintén „kisebb” uniót szorgalmazó tagállam. A december 18-i uniós csúcson az első, szabad mozgást korlátozni szándékozó Cameron-javaslatot lesöpörték az asztalról – végső soron a briteken kívül minden uniós állam ott dolgozó polgárai rosszul járnának ezzel. Ám Orbán Viktor a csúcsot követően már azt taglalta, hogy Cameronnal lehet értelmesen beszélni, a lengyel kormánypárt pedig a brit Konzervatív Párt vezette EP-frakcióban foglal helyet, így Cameron számára volt és van kihez fordulni. Persze nincs könnyű dolga, lengyelek például 790 ezren dolgoznak az Egyesült Királyságban (ehhez képest a magyarok 55 ezren vannak), így sok pénz folyik el miattuk az államkasszából. A lengyel kormánypárt nem bólintana rá komoly ellentételezés nélkül a reformra: a britek támogatását kéri ahhoz, hogy NATO-bázisokat telepítsenek Lengyelországba. Ezt maga a lengyel külügyminiszter, Witold Waszczykowski mondta egy interjúban, hozzátéve, hogy enélkül másodrangú NATO-tagnak érzi magát az országa.

Orbán Viktor számára is fontos volt David Cameron látogatása – itt négy fontos tényezőt is ki lehet emelni. „Orbán miniszterelnöki működésének megítélésében kulcsév 2015, mert ekkor lépett ki igazán az európai porondra. [ ] [Orbán] a hazai politika teljes átalakítása után az egész európai politikát szeretné megreformálni” – ezt Csizmadia Ervin mondta az MNO-nak az év első napján. Az ő gondolatait támaszthatja alá Cameron látogatása is, mivel úgy tűnik, hogy Orbán valóban tényező lett Európában. Nemhiába írta még a látogatást megelőzően a brit konzervatív The Daily Telegraph online kiadásában Fischer Tibor, hogy Cameron egyetlen esélye a reformok átviteléhez Orbán Viktor – akinek, hangsúlyozta, semmi köze a fasizmushoz.

Pedig Cameronnak kézenfekvőbb lett volna a lengyelekhez fordulnia. Gondoljunk bele: tizennégyszer annyi lengyel dolgozik a brit statisztikák szerint a szigetországban, a V4-ek közül is Lengyelországnak van a legnagyobb súlya, ráadásul ott a közös pártcsalád is. Cameron mégsem hozzájuk ment támogatásért, hanem Orbán Viktorhoz. Igaz, az új lengyel kormánypárt történetesen Európa legkevésbé kedvelt politikai alakulata, akikkel viszont a régóta kormányzó magyar miniszterelnök jóban van. A magyar kormányfő a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) tisztséget nem viselő de facto vezetőjével, Jaroslaw Kaczynskivel éppen a Cameron-találkozó előtt egy nappal tárgyalt a szlovák–lengyel határon. Igaz, Orbán azt állította, ezen a találkozón nem esett szó arról, mi legyen a közös álláspont Cameron javaslatairól. Mivel Cameronnak belpolitikai szempontból égetően fontos a reformcsomag első pontja, Orbán Viktor a lengyelekhez hasonlóan lényegében bármit kérhet a támogatásért cserébe. Ez a későbbiekben még komoly fegyvertény lehet Orbán kezében, aki egyébként így duplán nyerhet, mivel Cameron javaslatai kapóra jönnek neki. A miniszterelnök szerint az unió reformjában még tovább is mennének, ám a helyzet erre nem ad lehetőséget. A magyar miniszterelnöknek jól jön, hogy ilyen komoly hatalom karolja fel azokat a javaslatokat, amelyekben ő is hisz. Annak az országnak a vezetője, amellyel egykor a Magyar Királyság is jó viszonyt ápolt.

Jeszenszky Géza, az Antall-kormány egykori külügyminisztere több tanulmányában foglalkozott azzal, hogyan veszítette el presztízsét Magyarország a britek szemében. Az 1904–1906-os belpolitikai válság során a britek kiábrándultak országunkból, az első világháborúban pedig ellenkező oldalon harcoltak. Jeszenszky szerint ez a presztízsvesztés vezetett végül oda, hogy Trianonban olyan súlyos következményekkel járó békediktátumot kényszerítettek az országra, amelynek tartalmát és következményeit ismerjük. „Nekem ez örök tanulság. Minél több barátot kellene szereznünk” – ezt már októberben, a Magyar Nemzet Magazinnak adott interjújában mondta a volt külügyminiszter.
Talán a mostani találkozó lehet az első komolyabb lépés a barátság helyreállítása felé – és ez az a pont, amiről el lehet elmondani, hogy biztosan minden magyarnak kedvező. A sajtótájékoztatón mindenesetre keresztnevükön szólították egymást a felek, és viccelődtek is. Ami jó jel.