A labdarúgás piti bűvészei

Nemcsak stadionokat kellene létrehozni, hanem futballkultúrát is.

2016. 03. 09. 10:12
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Azóta a helyzet annyit változott, hogy még kevesebb a néző a meccseken, mint akkoriban volt, és a számok még kínosabbak. Az MLSZ 2011-ben indított tízéves stratégiai programjának egyik célkitűzése volt, hogy a mérkőzésenkénti átlagos nézőszám a 2009-es 2800-ról 2014-ben hatezerre, 2018-ban pedig tízezerre növekedjen. Ezzel szemben a szomorú valóság az, hogy a jelenleg zajló bajnokságban továbbra sincs meg a meccsenkénti háromezer néző, azaz ugyanott áll a sportág, mint hét évvel ezelőtt. És ha belegondolunk, hogy ez is alaposan kozmetikázott adat, a helyzet több mint lehangoló.

Pedig a szövetség nyomására a televízió fordulónként mindössze két mérkőzést közvetít – nyárig csak egyet nem közvetített –, hátha így többen kimennek a stadionokba, de ez finoman szólva nem jött be, keményebben fogalmazva pedig hatalmas öngól volt. Aki kitalálta, nincs tisztában a magyar labdarúgás világával. Nálunk a profi futball elvesztette a közönség érdeklődését, évtizedek során sikerült felszámolni a másutt manapság is virágzó klubkultúrát, nincsenek lappangó tíz- vagy százezrek, akik alig várják a fordulók napját, csak éppen lusták elcaplatni a stadionba, de ha a televízióban nem láthatják a kedvenceiket, úrrá lesznek a restségükön. Éppen fordítva: akadnak, akik hajlandók a meccsre kapcsolni, és ha tetszik, amit látnak, ott ragadnak, idővel pedig talán késztetést éreznek a személyes jelenlétre is – ám a közvetített meccsek számának korlátozásával sikerült ezt az esélyt is jócskán csökkenteni. Emellett nemcsak stadionokat kellene létrehozni, hanem futballkultúrát is: nemzetközi szinten is eredményes csapatokra, kiválóan képzett játékosokra, közönségvonzó egyéniségekre lenne szükség.

Amúgy a kluboknak a nézők csak a szavak szintjén fontosak. Csak a baj van velük: olykor fütyülnek, máskor csúnyákat kiabálnak, ami miatt a klub kasszájából kell büntetést fizetni, ugyanakkor a jegyeladásból származó bevételek aránya elenyésző, a nem piaci alapon megállapított és végső soron állami forrásból fizetett televíziós közvetítési jogdíj összehasonlíthatatlanul jelentősebb támasza a költségvetésüknek. Akkor viszont a modern beléptetőrendszerek korában miért kell hazudni?

Talán szerepet játszik ebben a hiúság is, de alighanem roppant kínosak ezek a számok. A magyar futball állami emlőkből táplálkozik, manapság súlyos milliárdokat áldozunk rá közpénzből, a sportágban nem jelentős helyeken is többezres stadionok épülnek, és ekkora érdeklődés esetén nehéz komolyan vehető választ kapni arra a kérdésre, hogy mégis kiknek a kedvéért történik mindez. Csak hát a 316-ot 506-ra hazudni piti, nagyon piti...

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.