A napokban kezdte vetíteni a Toldi Mozi A törzs című ukrán filmet. Az alkotás a nemzetközi filmes szakmában is nagy vitát váltott ki: sokan úgy látják, a film a félig zárt intézetekben vegetáló, fogyatékkal élő fiatalok fájdalmas valóságát mutatja be, mások szerint azonban a mű indokolatlanul brutális, és a nyers erőszak meglehetősen naturalisztikus ábrázolásában ki is merül a mondanivalója. A film intézetben élő siket fiatalok életét mutatja be: a szereplők számára a fizikai és nemi erőszak, a rablás és a strichelés a mindennapok velejárói, sőt, a túlélés kizárólagos eszközei. Az érzelmi sivárság, a siket fiatalok környezetében élők empátiájának teljes hiánya és a kilátástalanság oda vezet, hogy az erőszakoló már azzal sincs tisztában, bűnt követ el, az áldozat pedig a sorozatos traumákat lassan a hétköznapok természetes részeiként értelmezi, és meg sem próbál menekülni előlük.
Ilyen életük legfeljebb olyan országokban lehet a fogyatékossággal élőknek, mint a gazdaságilag és politikailag instabil, társadalmilag megosztott, évek óta háborúskodás sújtotta Ukrajna, ahol a folyamatos viszálykodás és a mindennapi létért folytatott küzdelem mellett nincs sem idő, sem energia odafigyelni a hátrányos helyzetű kisebbségek zárt világára – gondolhatnánk, de a valóság sajnos ennél is sötétebb. Az utóbbi hónapban ugyanis nyilvánosságra került két magyarországi speciális gyermekotthonról készült ombudsmani jelentés, amely az ilyen intézetekben élő gyermekek szabadságjogainak vérlázító korlátozására, a fiatalokat gondozó dolgozók súlyos kompetenciahiányára, a környezet érzéketlenségére és a gyermekek kétségbeejtő agressziójára hívja fel a figyelmet.
A kaposvári Zita gyermekotthonban mindennapos a gyerekek közötti erőszak, és terrorizáló társaik elől az áldozatokat úgy próbálják menekíteni, hogy másik nevelői csoportba teszik őket. A vezérek általában a javítóintézetből vagy a fiatalkorúak börtönéből visszatérő fiatalok, akikre követendő példaként tekint a többség. „Ütni kell, hogy elfogadjanak!” – jellemezte az erőviszonyokat és az intézetben uralkodó erkölcsöket az egyik gondozott kamasz, vagyis itt a gyermek csak akkor nem válik áldozattá, ha maga is beáll az agresszorok táborába. A fóti Károlyi István Gyermekközpont Speciális Gyermekotthonában ráadásul nemcsak a gondozott fiatalok, de az őket gondozók is terrorban élnek: a dolgozók pánikgombot szorongatva járnak-kelnek az intézetben, ezzel riasztják kollégáikat, ha valamelyik gyerek megtámadja őket.
