Sok minden közrejátszik abban, hogy a dolgozók miért ennyire eszköztelenek. Fóton például több nevelőnek nincs megfelelő kompetenciája a súlyos pszichés, illetve magatartászavarral küzdő gyerekek ellátásához. A nevelők között akad, akinek csak bölcsődei gondozónői végzettsége van, és akad olyan is, aki vagyonőrként gyermekfelügyelő. Pedig ha valaki nem megfelelően bánik a speciális igényű gyerekekkel, csak erősíti az agressziót. Gondot jelent a dolgozók állandó cserélődése is, hiszen így a gyermekeknek esélyük sincs a bizalmi viszony megteremtéséhez. Súlyosbítja a helyzetet a pszichológushiány, a szakellátás elengedhetetlen a gyerekek indulatainak kordában tartásához.
Így a dolgozóknak a gyermekek személyi szabadságának korlátozása marad mint az egyetlen eredményes módszer. Mind Fóton, mind Kaposváron az oda bekerülő kamaszokat elzárják a külvilágtól. A gyerekek hetekig nem hagyhatják el az intézmény falait, nem tarthatják a kapcsolatot sem társaikkal, sem hozzátartozóikkal. Fóton a biztonsági elkülönítőt is többször használták dühöngő gyerekek megfékezésére, az esetek többségében azonban a törvényi előírás ellenére nem látta orvos a szabadságukban súlyosan korlátozott kamaszokat, nyugtató adásáról pedig egy ápolónő döntött.
Mielőtt azonban bárki pálcát törne az intézetek dolgozói felett, kérdezzük meg: valóban csak ők a vétkesek? Hiszen amíg a gyermekotthonokban dolgozó szakemberek átlagosan alig több mint 100 ezer forintot visznek haza, hogyan várhatjuk el a legjobbaktól, hogy tartósan ott maradjanak? Amíg az intézményekben nincs elég pszichológus, és az állam arra sem ad pénzt, hogy az agresszív gyerekekkel foglalkozó dolgozók megfelelő képzéseken vegyenek részt, mit várhatunk azoktól, akiknek ilyen körülmények között kell helytállniuk?















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!