Halált okozó joghézagok

Több borzalmas gyermekhalálért részben a rossz gyermekvédelmi rendszer a felelős.

Agárd, Gyöngyös, Recsk – csak néhány azon hazai települések közül, ahol az utóbbi években kisgyermekek halálát okozták a szüleik, és a magyar gyermekvédelmi jelzőrendszer súlyos hiányosságai. A három tragédia bebizonyította, a jelenlegi gyermekvédelmi törvény alkalmatlan arra, hogy a súlyosan veszélyeztetett gyerekeket megvédje a családjuktól. A jogszabály sokszor a tehetetlen statiszta szerepébe kényszeríti a gyermekvédelmi jelzőrendszer szereplőit, a védőnőt, a gyerekorvost, a pedagógust, aki így kénytelen végignézni, hogy vészjelzései ellenére sem emelik ki a családjából a szenvedéseknek kitett gyermeket.

Agárdon 2013 májusában éheztették halálra jómódú szülei és nagyszülei a másfél éves Benjámint, aki élete utolsó napjaiban mindössze négy kilót nyomott. A szülők kezdettől visszautasították a védőnői ellátást, amit a hatályos gyermekvédelmi törvény lehetővé tesz. A gyermekorvos maradt az egyetlen, akik észlelhette volna a bajt, hat hónapos kor után azonban csak fél évente kell szűrővizsgálatra vinni a kicsit, ez pedig kevés a baba fejlődésének nyomon követéséhez.

Gyöngyösön három évvel később hasonló körülmények között halt éhen a szintén másfél éves Kiara. A szülők itt sem kérték a védőnői ellátást, a gyere­ket rajtuk kívül szinte senki sem látta. Kiara nővére csak annak köszönheti életét, hogy az óvodában rendszeresen kapott enni. A tragédia a gyermekvédelmi rendszer súlyos hiányosságaira utal: a kislányt annak ellenére nem vették védelembe, hogy testvére egyszer már a rendszer látókörébe került alultápláltság miatt, nagyobbik, tőle külön élő féltestvére éheztetése miatt pedig az anyát korábban felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Ez azonban nem szerepelt Kiara aktájában. Az is kiderült, hogy a családgondozó korábban kérte az ügyészségtől a szülők elővezetését, mert többször nem engedték be a lakásba, de a hatóság elutasította a kérelmet.

Recsken tavasszal úgy halt meg egy két hónapos csecsemő, hogy begyógyszerezett apja a kályhára ejtette, majd a baba feje egy téglának csapódott. Kiderült, az apa nagyobb gyermekét néhány hónappal korábban azért emelték ki a családból, mert pár hét leforgása alatt háromszor is életveszélyes fejsérülést okozott neki. Az újszülött mégis a családban maradhatott.

Az agárdi eset már három éve rávilágított a rendszer súlyos hiányosságaira, az ombudsman már akkor kérte a területért felelős minisztertől, hogy tegye kötelezővé a védőnői ellátás igénybevételét és szankcionálja annak elmulasztását, de süket fülekre talált. Az idei tragédiák után végre a minisztériumi vezetés is ráébredt, hogy cselekedni kell. Még az idén elfogadhatják azt a módosító javaslatot, amely valóban kemény szigorításokat jelent a gyermekvédelmi rendszerben. Az indítvány a háziorvosi ellátás mellett kötelezővé tenné a védőnői gondozás igénybevételét, és szankcionálná annak megtagadását. Míg eddig sokszor a család együttműködésének hiánya, a védőnőtől, orvostól való elzárkózás miatt voltak képtelenek kiemelni a családból a bántalmazott gyerekeket, a jövőben ez már önmagában a gyermek veszélyeztetésének minősül majd csakúgy, ahogy az iskolával, óvodával való együttműködés elutasítása is. Ha a módosítást elfogadják, lehetőség lesz ügyészi jóváhagyás nélkül alkalmazni kényszerintézkedést a szülő ellen, és elővezetni őt, ha a gyámhatóság szerint a gyerek érdekében azonnali intézkedésre van szükség. Szigorítanak a szűrővizsgálatok rendjén is: a jelenleginél több vizsgálat lenne, és 18 éves korig valamennyi kötelező. A jövőben az együtt nevelkedő testvérek ügyét közös gyámügyi ügyiratban kell majd kezelni, a külön nevelkedő kiskorú testvérről pedig feljegyzést kell készítenie a gyámhatóságnak. Így idejében látókörbe kerülnek azok a gyerekek, akiknek testvéreit korábban súlyosan bántalmazták vagy elhanyagolták a szülei.

Bár a jogvédők aggódnak, a TASZ nevű civil szervezet pedig egyenesen azzal riogat, hogy a jövőben akár egy elmulasztott fogadóóráért is ránk szállhat a gyámügy, egyvalami biztos: nincs olyan aggály, amely erősebb lehet a gyermek élethez való jogánál. A szigorításra tehát szükség van, ha az megkésett és önmagában elégtelen is. A rendszer hatékonyabbá tételéhez szükség van ugyanis a gyermekvédelmi dolgozói létszám megduplázására, folyamatos továbbképzésekre, és a fizetések jelentős mértékű emelésére. Ha lenne szociálisélet­pálya-modell, a dolgozói gárda nem cserélődhetne ki néhány hónap alatt. A változtatás megkésettségében is fontos: ha három évvel ezelőtt, az agárdi kisfiú halála után bevezetik a szigorításokat, akkor talán nem történik meg a gyöngyösi és a recski kisgyermek tragédiája. A hároméves késlekedésért és a következményekért pedig kormányzati szinten is vállalni kellene a felelősséget.