Nem ördögtől való tehát az esetleges referendum, és nem azt kellene most hangsúlyoznia a kormányoldalon, hogy korábban bezzeg senkinek sem jutott eszébe ebben a kérdésben aláírást gyűjteni. (Jegyezzük meg, Tarlós István tegnap azt nyilatkozta, nem hagyja, hogy a fővárossal vitessék el a balhét.) Nos, például 2015-ben volt egy benyújtásra váró hasonló kérdés – „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata ne pályázzon a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére?” –, ám a Kúria ezt azzal utasította el 2016 januárjában, hogy az ötkarikás játékokkal kapcsolatos pályázatról csak már a benyújtás után tudnának szavazni a választók. És akkor még nem szóltunk Erdélyi Katalin Krisztina további beadványairól, vagy Karácsony Gergelynek, a Párbeszéd társelnökének, a XIV. kerület polgármesterének korábbi kezdeményezéséről a Fővárosi Közgyűlésben, hogy írjanak ki helyi népszavazást Budapest olimpiai pályázatáról, amit a közgyűlés többsége nem támogatott.
Ha a pályázat mögött valódi akarat rejlik, abból nem következhet más, mint az, hogy a valószínűsíthető népszavazás elől nem kell megfutamodni, nem kell visszalépni, hanem a kormánynak és a fővárosnak ki kell állnia a 2024-es rendezésért, megtartva a népszavazást, nem véletlen, hogy Szilágyi Áron olimpiai bajnok is a referendum mellett érvelt! Minden más felesleges lózung, menekülés a felelősségtől.
