A Nyugat értett a Krímből

A geopolitikai tényezővé vált Oroszország érdekeivel ma már számolni kell.

Három év távlatából mindinkább egyértelmű, hogy nem nagyon tehetett mást, s ennek a történetnek Ukrajna nem az alanya, csak a tárgya. Oroszország tovább nem hátrálhatott, s ezt a lépést, saját biztonságát szem előtt tartva, vállalnia kellett. Ezért van az, hogy amikor a nyugati elemzők orosz agresszióról beszélnek, akkor Moszkvában ezt éppen fordítva látják. Az ő olvasatukban Oroszország a Krímben is csak védekezett. Berlintől Párizson át Washingtonig senki nem mérte fel a veszélyét annak, hogy az ukrán helyzet alakulása milyen érzékenyen érinti Moszkvát. Ezt már csak azért sem érthették, mert a hidegháború után az Oroszország megértésére irányuló potenciál drámaian leépült. Pedig a 90-es évek mélyrepülése után Oroszország stabilizálódott, magára talált, s mind határozottabban megjelenítette az érdekeit is. Sokáig azonban még ekkor is azt remélte, hogy egyenrangú partnerként fogadják el, s csak finoman kopogtatott, a Nyugat azonban ezekre a hangokra nem rezonált. Ha meghallotta is, birodalmi fantomfájdalmaknak tulajdonította. Tíz éve Münchenben Putyin figyelmeztetett, hogy Moszkva nem fogadja el tovább az Amerika által írt játékszabályokat, s részt kíván venni a változóban lévő világrend alakításában. Nyugaton ezt sem értették, s a NATO 2008-ban a bukaresti csúcson határidő nélkül, de vállalást tett Ukrajna felvételére. Mint mára kiderült, ezzel nem az európai biztonságot erősítette. Sőt!

Persze, erre bárki felvetheti, hogy Oroszország érzékenységére figyelni múltban ragadt gondolkodásra utal, hiszen a Szovjetunió és a kétpólusú világrend már csak történelem. Ez így van, ám éppen az aludta át az elmúlt negyedszázadot, de legalábbis annak utolsó másfél évtizedét, aki nem akarja látni Oroszország geopolitikai tényezővé válását. A Kreml érdekeivel vagy éppen érzékenységével ma már számolni kell, s aki ezt nem teszi, olyan helyzetbe keveredhet, mint az EU Ukrajnával. A Nyugat azonban láthatóan értett a Krímből, s a meglepődésből ocsúdva most folyamatos orosz agressziót vizionálva éppen pánikba esett. A következő lépés az inga visszalendülésével valamiféle reálpolitika lehet, amely a helyén kezeli Oroszországot, s a partnert, a lehetőséget is meglátja benne. Talán még nem késő!