Bujkáló partizánokként, állítólag két éven át tervezgették a magyar politikai életbe való betörésüket a Momentum Mozgalom tagjai, majd üstökösként sikerült is berobbanniuk e túlhiszterizált színtérre. Alapvetően nem volt nehéz dolguk, hiszen a baloldali ellenzék régóta messiásváró üzemmódban vegetál. Az őszödi beszéd és az utána következő események teljesen szétverték e politikai oldal belső összetartó erejét. A sorra megjelenő törpe pártok, valamint a nagyobb alakulatok megmaradt mandátumvadászai nem segítették elő, hogy a baloldali értékeknek méltó képviseletük legyen hazánkban. Igény volna rá, nem csoda, hogy gazdasági szempontból szinte csak baloldali pártok működnek jelenleg Magyarországon. Mégis, a körúton belüli baloldali értelmiség hangadói borzasztóan áhítoznak az újabbnál újabb elemekre, olyanokra, akikkel végre meg lehetne dönteni az Orbán-rendszert – ahelyett, hogy saját pártjaikat megtisztítanák a nyerészkedőktől.
Nem csoda, hogy ilyen hisztérikus állapotok között hatékony tudott lenni a Momentum Mozgalom, amely első témájául egy mindenkit érintő kérdést, az olimpiarendezést választotta. Hazánkban jószerével mindenki tudja, hogy Magyarország alkalmatlan egy ekkora nagyságrendű sportesemény megrendezésére, aki mást gondol, csak ábrándozik. A Momentumtól nemcsak azért volt remek a témaválasztás, mert a társadalom többsége érti és tudja, hogy a magyar olimpia egyelőre csak vágyálom, hanem azért is, mert a kérdésben mindenkinek volt ugyan valamilyen álláspontja, mégis kibeszéletlen maradt.
A berobbanás tehát könnyű volt, annak ellenére, hogy a Fidesznek fontos ugyan az olimpiarendezés, mégsem védte meg. Már ha egyáltalán tényleg komolyan gondolták. Könnyen lehet, hogy csak gumicsontnak dobták be évekkel ezelőtt a köztudatba. Mindenkit érintő kérdés, amellyel könnyen el lehet kerülni a Fidesznek kínos témákat. De ha akarták is az olimpiát, szembesülhettek azzal, hogy esélyük sincs elnyerni a 2024-es rendezést. Párizs fényévekkel elhúzott Budapesttől, a támogatás tekintetében, sportdiplomáciánk újabb sikertelenségét pedig rákenhette a Fidesz az „álomgyilkos” momentumosokra.
Ám a kormánypártnak nem csak ebből a szempontból jött jókor a Momentum. A mozgalom jó eséllyel a baloldali tábort szalámizza tovább, annak ellenére, hogy a szervezet vezetői mindig igyekeznek hangsúlyozni, hogy ideológiamentesen, értékek alapján, a bal–jobb dichotómiát meghaladva kívánnak politizálni a jövőben, bármit jelentsen is ez. Másrészt a politikai palettán megjelenő mozgalom újabb célpontot jelenthet a Fidesznek, így Vona szoknya mögé bújása vagy Soros hadoszlopai mellett a Momentumról is hallhatunk még a jövőben. Meglehet, a mozgalom ismertté válását azért is tette lehetővé az ellenfeleire mindig jól reagáló Fidesz azzal, hogy nem támadta aktívan az olimpiaellenes referendumot, mert valójában nem is akart olimpiát; a fenti szempontok miatt pedig a Momentum „felszínen tartása” hasznos lehet a kormánypártnak.
A közvélemény-kutatásokban néhol már egyszázalékos „népszerűséget” is felmutatni képes szervezet az első lépést megtette, de idáig már sokan eljutottak a baloldali messiások közül. Azonban több súlyos nehézséggel kénytelenek szembenézni: például vidéken a kutya sem ismeri őket, szerepüket tekintve pedig erősen felülreprezentáltak voltak az elmúlt hetekben, ám ennek most könnyen vége szakadhat. Dolgoznak azon, hogy országosan is ismertté váljanak, ehhez azonban ki kellene törni az arrogáns, körúton belüli értelmiségi szerepből. Alighanem ezen dolgozik a címlapsztárrá avanzsált Fekete-Győr András, aki a minap árulta el a Borsnak, hogy szívesen focizna Orbán Viktorral. A már csak FeGyőrként emlegetett, fideszes családból érkező elnök mellett az SZDSZ-es apával „rendelkező” Mécs János is okozhat hátrányt: őt be lehet állítani a vidék ellenségeként többéves paródiacikke miatt – ahogy az meg is történt. Új témájuk is totális öngól a vidék megnyerése szempontjából, az ügynökkérdés ma csak az értelmiséget izgatja.
Nem túl vonzó az sem, hogy a mozgalom ugyanazt ígéri, elődeikhez képest másképp politizálnak majd, erre politikai szocializációjuk miatt – és eddigi kommunikációjuk alapján – úgy tűnik, képtelenek és alkalmatlanok. Azt sem tudni egyelőre pontosan, honnan volt pénzük eddigi vérprofi, költséges működésükre. Nem sok jót sejtet továbbá, hogy roppant realista módon egyelőre „csak” a 2022-es választásra koncentrál a Momentum. Ahogy Botka László fogalmazott minap a HVG.hu-n: „Próbáljunk már a választó agyával gondolkodni! Egy ilyen mondat önbeteljesítő jóslatként erősíti a meggyőződést, hogy itt semmi tétje 18-nak.” A fentiek alapján tehát igencsak kérdéses, hogy a Momentum mit érhet el a jövőben – talán majd a Fidesz „kisegíti” őket, hogy a saját érdekeit erősebben érvényesíthesse általuk.
