Amikor hivatalosan is megtörtént az olimpia megrendezésétől való visszalépés, valami nagyon hasonló kifejezést lehetett látni a bejelentők, a visszalépést kiharcolók és az aláírók arcán, mint ami a művi terhességmegszakítást végző orvos tekintetében megjelenik, aki ugyan javasolta az élet megtartását, de nem tudott ellenállni a szülők akaratának, s amely kifejezés még inkább ott van az édesapa és az édesanya, de akár a gyerekek arcán. Az abortuszt elkövetők és az abban részt vevők pont olyan arccal távoznak a szülészeti klinika kijáratán vagy folytatják orvosi munkájukat, amilyen arccal járnak most az emberek Magyarországon, amilyen arcot vág az orvos, a műtősnő és a szenvedő anya, valamint a „felbujtó” családtagok, barátok egy magzatelhajtás után. Aztán hazamennek, rádöbbennek, hogy mit tettek, és elkezdenek sírni, veszekedni. Pontosan így zajlik egy abortusz körüli vita egy családban, ahol „összejön” egy harmadik vagy negyedik gyermek, aztán a férj meggondolja magát, és végül az anya enged az „erőnek”, és visszalép, az orvos pedig elvégzi az abortuszt, ami a családban élőknél is sokszor előfordul.
Arcok. Nem lehet nem gondolni Munkácsy Mihály Trilógiájának arcaira. Ott is minden le van festve rólunk, emberekről. Az olimpiai eszme talán az egyik legcsodálatosabb emberi alkotás, amit idővel elrontottak maguk az emberek, a bolond pénzvilág, a dopping, az értelmetlen, ostoba, eltúlzott versenysport, ahol már nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem. Volt egy esélyünk, hogy rendbe tegyük ezt a mára kiüresedett eszmét, jézusi módon, de a lehetőséget már az indulásnál elbuktuk a hitetlenségünk miatt. Volt, aki abban nem hitt, hogy ezerszer olcsóbban is meg lehet csinálni egy olimpiát keresztényi egyszerűséggel, a pekingi fényűzéssel ellentétben, hitben fogant magyar kreativitással. Ezért is beszélhettek arról, hogy tönkremehet ebben az ország.
– Miért jók a magyar operatőrök? – kérdezték az Oscar-díjas magyar operatőrt. Így válaszolt: – Mert ugyanazt a világítási effektust meg tudják csinálni egy fehér papírral és egy zseblámpával, mint az amerikai kollégáik 3 kamionnyi berendezéssel. Pontosan így lehetett volna olcsó és fantasztikus olimpiát rendezni az istenhitben előjövő kreativitással. De az idősödő, szkeptikus médiaértelmiség jelentős része meggyőzte az éjszakai szórakozóhelyekről kitántorgó vagy a konditermekben leizzadó, elfáradó hazai fiatalságot, hogy a maradék lendületével menjen el szavazni, és utána heveredjenek el a díványon, hisz olyan jó az üres semmittevés. El kell gondolkozni azon, hogy soha semmibe nem lehet belevágni, akár egy falusi járdaépítésbe vagy iskolafelújításba se, ha félünk, hogy a polgármester haverja kapja az építkezést, az aszfaltozó meg kilopja az aszfaltot. Még ha igaz is a fele, akkor is – érdemes ennyire kishitűnek lenni?
Ugyanez a kishitűség vezet az abortuszhoz, ami a világ jelenlegi legnagyobb baja. Itthon napi 122, az EU-ban napi 4-5 ezer, a világon napi 120-150 ezer emberi élet kioltása történik tudatlanságból. Azért nem rosszindulatból, mert egyik család sem dobná ki élő gyermekét egy probléma megoldása céljából. (Ha rosszindulatról lenne szó, azt is megtennék.) Egyszerűen nem tanultuk meg, hogy az élet nem a születéssel kezdődik, pedig ez már nem vallási vagy filozófiai, esetleg jogi kérdés, hanem a 60-as évek eleje óta a tudomány feketén-fehéren bebizonyította a DNS felfedezésével, hogy a megfogant anyai petesejt minden tekintetben emberi személy. Nobel-díjat is adtak érte. Mivel ezt nem tanítják, az ma a tévhit, hogy a magzatelhajtásnál csak egy ebihalról van szó.
A bűn kifejti a mérgező hatását akkor is, ha nem tudunk róla. A békés német polgárok is megbűnhődtek a tudtukon kívül zajló holokausztért, gázkamrákért. A bűn magában hordozza a büntetést, mint azt Dosztojevszkij megírta a Bűn és bűnhődésben. Ez sem csak teológiai kérdés, hiszen a pszichológia tudománya régen bebizonyította, hogy a bűnbánat az egyedüli út a felálláshoz. És itt érkeztünk el a húsvéti nagyböjthöz. A bűnbánat az egyetlen dolog, amely talpra állítja a családot, a nemzetet. Az ellenfelek tegyék le a szellemi fegyvereiket, imádkozzanak és böjtöljenek egymásért. A megbocsátás, „még ma velem leszel a paradicsomban”, majd a feltámadás óriási betemethetetlen lyukat üt az anyagi világ rideg valóságán. A héten hamvazószerda a bűnbánat, a nagyböjt kezdete. Ez az egyedüli kiút országunknak.
