Mély válságban van az olimpiai mozgalom. Egyre inkább eluralják az üzleti érdekek, elönti a korrupció, és a versenyek tisztaságát mind jobban megkérdőjelezi a dopping elterjedése. Látja ezt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) is, és a megújulás jegyében már a 2024-es játékok megrendezésének elnyerését illetően irányadóvá teszi a korrupció elleni harc mellett az emberi jogok tiszteletben tartását. Ennek értelmében a versenyző városoknak különösen védeniük kell az emberi jogokat, s meg kell akadályozniuk a diszkrimináció minden formáját.
Mit lehet erre mondani? A NOB a dolgok lényegére tapintott. A politikai korrektség jegyében kiáll az emberi jogokért, ami alapvetően nagyon helyes, csakhogy nem a diszkrimináció a mozgalom legnagyobb problémája. Nem emlékszem arra, hogy az utóbbi időben bárkit is hátrány ért volna az olimpián bőrszíne, származása vagy akár a vallása miatt. Emlékszem ugyanakkor azokra a leleplező cikkekre, amelyek arról szóltak, hogy a NOB tagjai közül ki milyen „ajándékot” fogadott el a rendezésre kandidáló városoktól, hogyan írja felül sokszor már magának az olimpiának a programját is a pénz, s miképp öli meg a versenyek tisztaságát a dopping.
Az emberi jogok zászlajának felemelése tehát adott esetben nem szolgál egyebet, mint a mozgalmat elöntő valós problémák eltakarását. S ez még a megengedőbb megközelítés, hiszen tudjuk, hogy az emberi jogok emlegetése manapság egyre gyakrabban válik eszközzé a politikai játszmákban. Feltételezni sem merem, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntéshozói is erre akarják felhasználni, de e hír olvasása után láttam meg egy másikat, ami nem hagy nyugodni. A múlt hét végén a moszkvai utcákon tiltakozókkal szembeni hatósági fellépésre reagált úgy a Bundestag több képviselője is, hogy az emberi jogok figyelmen kívül hagyása miatt a civilizált világnak bojkottálni kellene a jövőre Oroszországban sorra kerülő futball-világbajnokságot.
A sport és a politika összekeverése, a sportnak a politikai nyomásgyakorlás eszközévé tétele az, ami szembemegy az olimpia eszméjével. Kirívó példa erre a hidegháború két, a nagyhatalmi játszmák áldozatává vált olimpiája, a moszkvai és a Los Angeles-i. A bojkott kárvallottjai az otthon maradt sportolók és a sportszeretők milliói voltak.