Mély válságban van az olimpiai mozgalom. Egyre inkább eluralják az üzleti érdekek, elönti a korrupció, és a versenyek tisztaságát mind jobban megkérdőjelezi a dopping elterjedése. Látja ezt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) is, és a megújulás jegyében már a 2024-es játékok megrendezésének elnyerését illetően irányadóvá teszi a korrupció elleni harc mellett az emberi jogok tiszteletben tartását. Ennek értelmében a versenyző városoknak különösen védeniük kell az emberi jogokat, s meg kell akadályozniuk a diszkrimináció minden formáját.
Mit lehet erre mondani? A NOB a dolgok lényegére tapintott. A politikai korrektség jegyében kiáll az emberi jogokért, ami alapvetően nagyon helyes, csakhogy nem a diszkrimináció a mozgalom legnagyobb problémája. Nem emlékszem arra, hogy az utóbbi időben bárkit is hátrány ért volna az olimpián bőrszíne, származása vagy akár a vallása miatt. Emlékszem ugyanakkor azokra a leleplező cikkekre, amelyek arról szóltak, hogy a NOB tagjai közül ki milyen „ajándékot” fogadott el a rendezésre kandidáló városoktól, hogyan írja felül sokszor már magának az olimpiának a programját is a pénz, s miképp öli meg a versenyek tisztaságát a dopping.
Az emberi jogok zászlajának felemelése tehát adott esetben nem szolgál egyebet, mint a mozgalmat elöntő valós problémák eltakarását. S ez még a megengedőbb megközelítés, hiszen tudjuk, hogy az emberi jogok emlegetése manapság egyre gyakrabban válik eszközzé a politikai játszmákban. Feltételezni sem merem, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntéshozói is erre akarják felhasználni, de e hír olvasása után láttam meg egy másikat, ami nem hagy nyugodni. A múlt hét végén a moszkvai utcákon tiltakozókkal szembeni hatósági fellépésre reagált úgy a Bundestag több képviselője is, hogy az emberi jogok figyelmen kívül hagyása miatt a civilizált világnak bojkottálni kellene a jövőre Oroszországban sorra kerülő futball-világbajnokságot.
A sport és a politika összekeverése, a sportnak a politikai nyomásgyakorlás eszközévé tétele az, ami szembemegy az olimpia eszméjével. Kirívó példa erre a hidegháború két, a nagyhatalmi játszmák áldozatává vált olimpiája, a moszkvai és a Los Angeles-i. A bojkott kárvallottjai az otthon maradt sportolók és a sportszeretők milliói voltak.
A politika manapság is be-bekúszik a sport világába. Gondoljunk csak a legutóbbi doppingbotrányra, amelyben az orosz atléták éppúgy tömegesen érintettek voltak, mint a kenyaiak, a világbajnokságtól mégis csak az előbbieket tiltották el. Arról nem is beszélve, hogy az ellenőrzéseket végző WADA, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség beismerten amerikai befolyás alatt áll, s így talán az is érthető, miért nem buknak le az Egyesült Államok sokszor az emberi teljesítőképesség határait feszegető sportolói.
De térjünk vissza az emberi jogok kérdéséhez, amely korábban láthatóan nem volt az olimpiarendezés odaítélésekor irányadó kritérium. Ám ha most komolyan vesszük a NOB felvetését, akkor a döntéshozók figyelmébe kell ajánlanunk az afrikai származásúak problémáival foglalkozó szakértői csoport, a WGEPAD egyik legutóbbi, az amerikaiakat rasszizmussal, faji megkülönböztetéssel, afro- és xenofóbiával vádoló jelentését. A jogvédők úgy látják, hogy a faji diszkriminációt támogató törvények eltörlése ellenére még ma is megkülönböztetés éri az Egyesült Államokban az afroamerikaiakat. A WGEPAD jelentése felhívja a figyelmet a veszélyesen gyakori rendőri brutalitásra, az igazságszolgáltatás előítéletességére, valamint a kisebbségekkel szemben már az iskolában tetten érhető aránytalan és túlzott fellépésre.
Mindezt olvasva a NOB legújabb irányelvei alapján Los Angeles már ki is húzható a 2024-es olimpiára pályázó városok sorából. Lehet, hogy elsietett volt Budapest visszalépése?
