Okoz-e meglepetést Le Pen?

A radikális jelölt egyetlen esélye, ha a globalizáció kérdésére összpontosít.

Nem kedvez Le Pennek, hogy sármos és fiatal ellenfele elhalászhatja előle a nők egy részét, mivel a radikális jelölt támogatóinak meghatározó részét éppen a gyengébbik nem tette ki. Emellett csak akkor van esélye, ha az alulfizetett munkásrétegek ugyanúgy kiállnak mellette, mint 2012-ben. Az eddiginél is nagyobb szociális érzékenységre, ideológiai értelemben további baloldali fordulatra volna szükség Mélenchon szavazóinak átcsábításához is, ami szintén azt feltételezi, hogy az ideológiák helyett a globalizáció legyen az elkövetkező másfél hét vitáinak a középpontjában. Ehhez persze Macronnak is lesz pár szava, már csak azért is, mert modern, a Trump-kampányból ismert populizmusa révén a munkásokkal is megtalálta a közös hangot.

A radikálisok jelöltjének jön jól ugyanakkor, hogy egyik gyengéjét, a kormányzóképesség kérdését nem játszhatják ki vele szemben, hiszen Macronnak is az az egyik legfőbb baja, hogy mögötte álló párt nélkül mit kezd majd a győzelmével. Ezzel szemben ha Le Pen rá tudja ragasztani ellenfelére, hogy valójában a fősodorból, annak is a leszerepelt baloldaláról jött, akkor a jelenlegi elittel szembeni elégedetlenség szavazatokat hozhat számára. A baj csak az, hogy a fősodorból kiábrándultakat Macron is elég jól fogja.

Egy szó, mint száz, Le Pennek minden gyengéje ellenére lenne esélye arra, hogy áttörje az üvegplafont, ha a kampány a globalizáció kérdése körül forogna. Erre Macronnak a legújabb kampánytechnikákat kiválóan alkalmazó csapatát látva kevés az esély. Le Pen győzelme így igazi meglepetés lenne, az elmúlt öt évben mutatott erősödését látva azonban a jövőben még bízhat. Macron ugyanis számára az ideális elnök lesz, s ha a hagyományos erők nem térnek magukhoz, a globalizáció hívei nem tanúsítanak némi önmérsékletet, ráadásul még az Európai Unió is gyengélkedik, öt év múlva jó esélyekkel indulhat. Más kérdés, hogy kell-e nekünk ennyi rossz.