Váltóállítás Varsóban?

A lengyel társadalom immunis az unióval riogató kormányzati szólamokra.

Mivel ma már tudvalevő, hogy az igazi hírek az alternatív valóságban tenyésznek, kérem az olvasót, higgye el nekem, tényleg úgy van, hogy minden évben egy félhomályos hangár mélyén titkos politikacsináló börze zajlik, ahol az illiberális hatalomgyakorlás elkötelezett hívei tapasztalatokat és módszereket cserélnek.

Jaroslaw Kaczynski, a jelenlegi lengyel hatalom erős embere ilyenkor nagy előszeretettel időzik el a magyar standnál. Ezért semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy 2015-ös hatalomra kerülése óta az általa vezetett Jog és Igazságosság Párt (PiS) tankönyvi (mégis unortodox) tökéllyel valósítja meg az itt tanultakat. Például hogy miként is kell néhány szakszerű mozdulattal lomtalanításra küldeni az avíttas fékeket és ellensúlyokat, lazán, de határozottan két vállra fektetni a sajtószabadságot, megszállni a közmédiát, és közben az ország szuverenitására hivatkozva a sötétség birodalmaként láttatni az Európai Uniót. Kaczynski ez idáig nem is csalódott politikai termékválasztásában: tehetett bármit, a közvélemény-kutatások azt igazolták vissza, erre várt a lengyel nép oly régóta.

Igaz, voltak meleg helyzetek, mint amikor Kaczynski egy nem elhanyagolható társadalmi csoport (az úgynevezett nők) jelentős részének felháborodását vívta ki egy finoman szólva sem megengedő abortusztörvény-tervezet támogatásával, ám még ez sem kezdte ki tartósan a konzervatív-keresztény kormánypárt népszerűségét. Sőt, a lengyel politika dacos élharcosának sikerült az is, amiről a mi Vona Gáborunk csak álmodozhat: egyre radikálisabbnak és nacionalistábbnak lenni úgy, hogy közben a cicasimogatás luxusáról se kelljen lemondani – Kaczynski legfőbb és egyetlen társa a magánéletben ugyanis egy szőrös, doromboló négylábú.

A PiS által leváltott Polgári Platform (PO) mindeközben tartósan gyengélkedett, és az is csak sápatag árnyalatnak tűnt a delejes összképen, hogy a viszonylag friss erőként berobbanó liberális párt, a Nowoczesna láthatóan megerősödött. Aztán eljött a pillanat, amikor ez a magabiztosság – hogy mennyire végérvényesen, az majd elválik – hirtelen megtört. Az első komolyabb mélyütést Kaczynskiék számára Donald Tusknak az Európai Tanács élére történő újraválasztása jelentette: a kormány megítélésének nem tett jót az esemény körüli, általuk gerjesztett indulattúlhabzás. Kaczynski számára létkérdés volt az egykori PO-elnök és miniszterelnök megválasztásának ellehetetlenítése, és az, hogy ez a terve meghiúsult, tovább fokozta a PiS retorikáját korábban is meghatározó unióellenes hangnemet. Ám a várt hatás ezúttal a visszájára fordult: kiderült ugyanis, hogy a lengyel közvélemény jelentős része igencsak nehezményezte a belpolitikai iszapbirkózás összeurópai üggyé avatását. Ráadásul sikerült a megosztott ellenzéki oldal vezető erejévé tenni a PO-t, miután az az egyesült Európa ideáját támogató lengyelek pártjának és így egyfajta nyugatos politikai ízlés fő letéteményesének szerepében találta magát.

Majd jött április 7-e, amikor a PO bizalmatlansági szavazást kért a lengyel szejmben a kormánnyal szemben. Ekkor Grzegorz Schetyna, az újfent a legnagyobb ellenzéki pártnak számító formáció jelenlegi vezetője emelkedett szólásra. Egy politikus, aki legfeljebb kiáltó szürkeségével tűnik fel a lengyel belpolitika sokszínű tablóján. Karizmahiány ide vagy oda, a keményen felszólaló Schetyna beszéde után jó pár százalékponttal emelkedett az általa vezetett párt népszerűsége, és bő másfél év után először történt meg, hogy a PiS-t leggyűlöltebb ellenfele képes lett megszorongatni a felmérések alapján. Ez akkor is komoly áttörés, ha ma már újra a kormánypárt erősödéséről árulkodnak a friss adatok. Ám a tanulságot ez sem teszi kevésbé figyelemre méltóvá: a lengyel társadalom meghatározó része a jelek szerint immunis az unióval riogató kormányzati szólamokra, valamint kiderült az is, hogy a nagyfokú civil aktivitás és utcai politizálás mellett mégiscsak van értelme a higgadt, de határozott parlamenti munkának és fellépésnek.

És hogy mit mondott az ellenzéki pártvezér? Semmi olyasmit, ami megfelelt volna a már említett titkos börze katalógusaiban fellelhető irányelveknek. Hanem egyebek között ezt: „A lengyelek egészen más Lengyelországot akarnak, mint amilyen Kaczynski úr képzeletében létezik. Európai és euroatlanti, biztonságos és jogállami Lengyelországot. [ ] Nem a káosz Lengyelországát, aminek kormányrúdjánál néhány fantaszta és amatőr áll néhány szélhámos és haszonleső társaságában. Az állam felelős a polgáraiért, a jövő nemzedékeiért, de ugyanúgy azért is, hogy tiszteljék a határain kívül is felelős országként és fontos európai partnerként.” A menetrend szerinti varsói gyors érkezése miatt aggodalmaskodókat szerencsére megnyugtathatjuk: nálunk teljességgel elképzelhetetlen, hogy amatőröket engedjenek a kormányrúd közelébe.