Majd jött április 7-e, amikor a PO bizalmatlansági szavazást kért a lengyel szejmben a kormánnyal szemben. Ekkor Grzegorz Schetyna, az újfent a legnagyobb ellenzéki pártnak számító formáció jelenlegi vezetője emelkedett szólásra. Egy politikus, aki legfeljebb kiáltó szürkeségével tűnik fel a lengyel belpolitika sokszínű tablóján. Karizmahiány ide vagy oda, a keményen felszólaló Schetyna beszéde után jó pár százalékponttal emelkedett az általa vezetett párt népszerűsége, és bő másfél év után először történt meg, hogy a PiS-t leggyűlöltebb ellenfele képes lett megszorongatni a felmérések alapján. Ez akkor is komoly áttörés, ha ma már újra a kormánypárt erősödéséről árulkodnak a friss adatok. Ám a tanulságot ez sem teszi kevésbé figyelemre méltóvá: a lengyel társadalom meghatározó része a jelek szerint immunis az unióval riogató kormányzati szólamokra, valamint kiderült az is, hogy a nagyfokú civil aktivitás és utcai politizálás mellett mégiscsak van értelme a higgadt, de határozott parlamenti munkának és fellépésnek.
És hogy mit mondott az ellenzéki pártvezér? Semmi olyasmit, ami megfelelt volna a már említett titkos börze katalógusaiban fellelhető irányelveknek. Hanem egyebek között ezt: „A lengyelek egészen más Lengyelországot akarnak, mint amilyen Kaczynski úr képzeletében létezik. Európai és euroatlanti, biztonságos és jogállami Lengyelországot. [ ] Nem a káosz Lengyelországát, aminek kormányrúdjánál néhány fantaszta és amatőr áll néhány szélhámos és haszonleső társaságában. Az állam felelős a polgáraiért, a jövő nemzedékeiért, de ugyanúgy azért is, hogy tiszteljék a határain kívül is felelős országként és fontos európai partnerként.” A menetrend szerinti varsói gyors érkezése miatt aggodalmaskodókat szerencsére megnyugtathatjuk: nálunk teljességgel elképzelhetetlen, hogy amatőröket engedjenek a kormányrúd közelébe.
