Martin Schulz? Komolyan?

Jobb- és baloldal küzdelmét egyre inkább a nativista–globalista szembenállás váltja fel.

Ezeknek a választóknak jobb híján marad a populista, bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt. Hogy a nativista–globalista szembenállásban mennyire elmosódnak a határok a klasszikus jobb- és baloldal között, jól mutatja az AfD szavazóinak sokfélesége: radikálisan bevándorlásellenes szélsőjobbosok éppen úgy vannak köztük, mint az egykori keletnémet területekről származó, állást hiába kereső, alapvetően baloldali érzelmű emberek. Ennek ellenére fontos megemlíteni, hogy jelenleg számukra nem sok esély mutatkozik arra, hogy országos szinten átlépjék a 10 százalékos lélektani határt.

Az eddigi viszonylag jó AfD-szereplés ugyanakkor azt mutatja, hogy még a náci múlttal látványosan szakító, történelmét szigorú pedantériával feldolgozó Németországban is van igény a nacionalizmusra. Az AfD ebben a légüres térben tudott megtelepedni, a menekültválság alatti zűrzavar a határokon, az identitásválság, valamint az országban elkövetett kisebb-nagyobb merényletek ráadásul mind nagyobb támogatottságot biztosítottak a pártnak. Ám ezt az identitásválságot, ellentétben Schulzcal, Merkelék is észrevették. Thomas de Maiziere belügyminiszter tízpontos iránymutatása – amelyben kifejti a Németországban kívánatos viselkedési normákat – éppen erre a felismerésre példa. Vagyis a CDU anélkül tud elszipkázni szavazókat a szélsőjobbosoktól, hogy különösebben szóba állna velük. Ezzel szemben – innen nézve úgy tűnik – Schulz pontosan azt a káros irányt követi, amely az újonnan megerősödött nativisták teljes kizárásával nem vesz tudomást a valóságról. Ahogy többször ki is fejtette, nem hajlandó szóba állni a vezetőikkel. Ami talán működhetne is, amennyiben az utóbbi tizenkét évben ő vezette volna ki az országot a válságból, nem pedig Merkel. Így azonban egy olyan, alapjában véve kipróbálatlan jelölt néz farkasszemet a rutinos kancellárral, aki nemcsak hogy kevésbé népszerű, de ezenfelül még el is zárkózik a társadalom egy részétől. Hasonlóval a magyar balliberális oldal is próbálkozott, amikor megpróbálták „karanténba zárni” a Jobbikot – ami olyan remekül sikerült, hogy azóta a Jobbik lett a második legerősebb magyar párt, a baloldali és balliberális pártok pedig hősies harcot vívnak a túlélésért.