Üzenet Brüsszelből

Van jelentősége annak, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás megindult Magyarországgal szemben?

Atombomba, amely rövidesen robban. Élesedő nukleáris opció. A legsúlyosabb büntetés, amelyre még nem volt példa az unió történetében. Vagy épp ellenkezőleg, a szokásos brüsszeli forgatókönyv: szájtépés az Európai Parlamentben, fenyegetőzés, majd minden marad változatlan. A lengyelek úgysem szavaznának ellenünk. Felmerül a kérdés: van akkor jelentősége annak, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás megindult Magyarországgal szemben?

A hosszas egyeztetéseket, számtalan intézmény bevonását, hónapokig húzódó tárgyalásokat igénylő eljárást sem gyorsnak, sem egyszerűnek nem lehet nevezni. Túlbonyolítottsága a hatékonyság rovására megy, így nem ördögtől való a feltételezés: azért hozták létre, hogy soha ne kelljen használni, viszont az alapértékeket veszélyeztető tagállamokkal folytatott vitákban erős érv legyen.

Mit jelent akkor a 7. cikkely szerinti eljárás megindítása? Először is zárjuk ki, mit nem jelent. Új elem, de egyre világosabb, hogy nem pártpolitikai szembenállásról van szó.

Eddig jól csengett, mára lejárt lemez, hogy a liberálisok és a baloldal ármánykodása zajlik Magyarország és a nemzeti jobboldal ellen.

Az eljárás megindítását a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt is megszavazta, képviselőik közel harmada támogatta a szocialista, liberális, zöld és szélsőbaloldali összefogással megszövegezett indítványt. A szavazást megelőző néppárti frakcióülésen számos honatya kifakadt: egyre kínosabb megmagyarázni otthon a szavazóiknak, miért vállalnak közösséget az unióval szemben „szabadságharcot” folytató fideszes képviselőkkel.

A hivatalos hazai magyarázat: az eljárás megindításának célja az illegális bevándorlás hazánkra kényszerítése. Miközben az elfogadott határozat valóban kifogásolja Magyarország menekültügyben tanúsított eljárását, szó sincs arról, hogy ez indokolná a 7. cikkely megindítását, vagy így akarnának minket menekültek befogadására kényszeríteni. Megvan a fóruma a tiltakozásnak: Magyarország és Szlovákia az Európai Unió Bíróságához fordult, s a jelenleg is folyamatban lévő „kvótaperben” a menekültek EU-n belüli kötelező szétosztását kifogásolják. Az EP-határozat ellenben azt sorolja, melyek voltak az elmúlt években a kormány uniós alapértékek szempontjából kifogásolható intézkedései. A menekültügy mellett a közpénzek felhasználásával, a szólásszabadsággal, médiapluralizmussal, a romák jogaival, a nemzeti konzultációval, az „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampánnyal, a CEU-val, valamint a civiltörvénnyel kapcsolatban sorjáznak a kifogások. Ezek közül egyet kiemelni a kormánypárt kommunikációs stratégiáját ismerve érthető, de el nem fogadható és az Európai Parlament határozatából le nem vezethető.

Akkor talán Brüsszel a 7. cikkellyel akar beavatkozni a magyar belpolitikába, esetleg miniszterelnököt akar buktatni? Akik – pártállástól függően – ettől félnek, avagy reménykednek, szintén tévednek. Elég akár a plakátkampányra gondolni: bár a téma egyértelműen nagy felháborodást keltett a bizottságnál, sőt a magyar képviseletükön keresztül a nemzeti konzultáció valamennyi felvetését tételesen cáfolták, azt már határozottan visszautasították, hogy Magyarországon ellenplakátkampányban világítsanak rá a kormány Brüsszellel kapcsolatos csúsztatásaira. Magas szintű uniós vezetők informális véleménye szerint a 7. cikkely nem az unió magyar belpolitikát megcélzó intervenciós eszköze.

De akkor mégis, micsoda?

E kérdés megválaszolásához azt kell vizsgálnunk, mit tehet az EU a renitens tagállami vezetőkkel. Ha a nemzetközi példákat számba vesszük, nem is kell olyan messzire mennünk, hogy hasonló példát találjunk. Silvio Berlusconi munkássága szintén sokakat irritált, igaz, Olaszország a bunga-bunga partik mellett inkább pénzügyeivel okozott fejfájást az EU-nak. Nem indítottak azonban bonyolult jogi procedúrákat igénylő eljárásokat ellene, nem kampányoltak a megbuktatása mellett, bármennyire is szerettek volna az eurózóna tagjai egy megbízhatóbb olasz vezetővel tárgyalni. Brüsszel inkább a klasszikus reálpolitika híve: kivárta, hogy a nemzetközi helyzet tálcán kínálja a beavatkozás lehetőségét. Amikor Olaszország a csőd szélére került s máshonnan nem remélhetett pénzt, közölték, az Európai Központi Bank csak komoly reformok ellenében segít. Ez pedig közvetetten Berlusconi regnálásának végét is jelentette.

Brüsszel a 7. cikkely iránti eljárás megindításával figyelmeztetést küldött: a jelenlegi magyar út nem járható tovább.

Nem a hosszasan elnyúló eljáráson, sokkal inkább a politikai üzeneten van a hangsúly. A konkrét lépések még csak sejthetők: lassabban érkező pénzek, szigorúbban átvizsgált kifizetések, többsebességes Európa, ahol a renitenseknek senki nem fog könyörögni, hogy felzárkózzanak. És miként az olasz példa mutatja, alakulhat úgy a nemzetközi helyzet, hogy Magyarország segítő kéz helyett ultimátumot kap.