Nehéz lenne kitalálni, mi lesz a kimenetele az Európai Bíróságon folyamatban lévő kvótapernek, de várhatóan kissé meggyőzőbbek lesznek az Európai Tanács, illetve az európai uniós belügyminiszterek döntése melletti érvek. Azaz nagyobb az esély arra, hogy végül nem helyezik hatályon kívül a menedékkérők szétosztásáról hozott döntést – mondta lapunknak Lattmann Tamás nemzetközi jogász, a prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének kutatója azután, hogy tegnap a luxembourgi székhelyű bíróság tárgyalta a menedékkérők szétosztása elleni magyar és szlovák keresetet.
Magyarország és Szlovákia 2015 decemberében fordult az Európai Bírósághoz, miután az EU bel- és igazságügyi tanácsa szeptember 22-én elfogadott határozata 120 ezer plusz 40 ezer menedékkérő szétosztásáról rendelkezett, akik közül kötelező kvóták alapján 120 ezer embert kellene szétosztani a tagállamok között. A minősített többséggel hozott akkori határozat értelmében Magyarországnak 1294 menedékkérőt kellene átvennie Görögországból és Olaszországból. A szétosztás egyelőre más tagállamok esetében is nagyon lassan halad, eddig csak mintegy 16 ezer migránst sikerült áthelyezni.
– Ez nem bonyolult ügy, elméleti alapkérdéseket kell tisztázni, így érthetetlen, miért húzódik ilyen sokáig az eljárás – méltatlankodott Lattmann Tamás. Noha az áthelyezést idén szeptember 23-ra végre kellene hajtani – és erre a pernek sincsen halasztó hatálya –, a nemzetközi jogász szerint más tagországok sem törték össze magukat azért, hogy teljesítsék a határozatban foglaltakat. Döntés ősszel, netán az év végén várható az EU bíróságán, ha azonban a szeptemberi határidőig sem lesz ítélet, akkor elvben végre kell hajtani az áthelyezéseket. Ám mivel nincs komoly szankció – legfeljebb kötelezettségszegési eljárás indulhat a „lázadók” ellen –, a határidő aligha változtat az országok eddigi hozzáállásán.
Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár szerint a magyar kormány tíz érvet sorakoztatott fel a kvótarendszerrel szemben a per első tárgyalásán, ami azt jelzi, hogy a mechanizmus önmagában megalapozatlan, ingatag jogi lábakon áll. A legfontosabb érvnek azt nevezte, hogy az uniót létrehozó szerződés alapján a közösségnek nincs joga döntést hozni betelepítésről, egy ország összetételének, népességének, kultúrájának megváltoztatásáról. Az ilyen döntések ellentétesek több uniós elvvel és a genfi egyezménnyel is – tette hozzá, majd arról beszélt, hogy szerinte ez az első igazi nyílt összecsapás az Európai Unió bíróságán Brüsszel és Magyarország között. Úgy vélte, ha az országok elfogadják meghatározott számú bevándorló befogadását, akkor minden akadály elhárul az elől is, hogy felső korlát nélküli mechanizmus induljon el Európa-szerte. Az Európai Tanács képviselője ugyanakkor a tárgyaláson elfogadhatatlannak nevezte, hogy hazánk egyfajta különleges státusra tart igényt: a kvótarendszernek nem kívánt a kedvezményezettje lenni (az eredeti tervben Magyarországot is frontországként kezelték volna Olaszországhoz és Görögországhoz hasonlóan), de a döntés nyomán fellépő kötelezettségeinek sem akar eleget tenni. Az Európai Unió bíróságának döntése szerinte azért lesz történelmi jelentőségű, mert segít értelmezni a szolidaritás elvét.
